Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A skizofréniát viszonylag gyakran keverik össze a többszörös vagy meghasadt személyiségként ismert betegséggel, mely tévedés a szó eredetéből származik. A kifejezés görög gyökerekre nyúlik vissza, a szkhidzó (hasítani) és phrén (lélek) szavakból származik, azonban a hasadás nem a személyiség "többszöröződésére", hanem a gondolatok, érzések és cselekedetek között fennálló összhang felbomlására vonatkozik.
A személyiség szétesése néha lassan fejlődik ki, máskor viszont hirtelen, heves zavarodottsággal és érzelmi nyugtalansággal kezdődik. Megjelenése valójában rendkívül változatos, általában a serdülőkor tájékán jelentkezik, de kialakulhat a későbbi életévek során is, nők esetében ilyen szempontból kritikus időszak a gyermekszülés és a változás kora. Általában azt tartják, hogy minél korábban alakul ki, annál rosszabb a prognózis, de sokat számít a betegnek a betegséget megelőző állapota: minél rendezettebb életet él a kór felbukkanása előtt, annál nagyobb az esélye az önálló életvitelre és a tünetek kordában tartására.
Szemben a hangulatbetegségekkel, ahol hangulatzavarról beszélünk, a skizofrénia esetében a gondolkodás folyamata és tartalma sérül. Gyakori az asszociációk felbomlása, önmagukban értelmes, de összefüggéseikben értelmetlen szavak használata. A betegek, mintha ezer szálon futnának gondolataik, képtelenek az irreleváns ingerek kiszűrésére, nem tudnak koncentrálni, nem tudják figyelmüket összpontosítani. Sokszor vannak téveszméik, például, hogy más, mások beleavatkoznak gondolataikba, külső erők ellenőrzése alatt állnak, vagy megtámadják, összeesküsznek ellenük, megmérgezik őket (az ilyen betegeket hívják paranoidnak).
Az észlelési zavarok is jellegzetesek, nem ritkán látják hallják úgy, hogy a világ megváltozott: a hangok hangosabbak, a színek erősebbek. Bizonyos időszakokban a beteg képtelen a tárgyakat egészben látni és nem ritka a saját test megváltozásának érzése sem. Jellegzetes tünet a hallucináció, a beteg elsősorban hangokat hall, de ritkábban előfordulhatnak vizuális hallucinációk is.
Egyeseknél gyakoriak a bizarr motoros aktvitások, grimaszok, furcsa arckifejezések, vagy szokatlan testhelyzetek felvétele.
A hozzátartozókra nehéz feladatot ró a beteg visszahúzódása, de különösképpen érzelmi eltompulása, elsivárosodása, amely mögött azonban belső nyugtalanság feszül, olykor dührohamok formájában törve a felszínre.
A tünetek alapján több altípusba sorolható betegség létrejöttében több gén játszik szerepet. A sokgénes öröklődésnél azonban a környezet hatásait sem lehet figyelmen kívül hagyni, erre vonatkozólag azonban hiányosak ismereteink, valószínűleg a személyiségfejlődés szenved valamilyen kárt. A hajlam örökölhetősége egyébként azt jelenti, hogy ha valakinek az egyik szülője skizofrén, akkor a gyermek 12%-os valószínűséggel lesz az, szemben az egyébként 1%-os eséllyel.
A skizofrénia kutatásában, s így kezelésében az utóbbi évtizedekben jelentős változás tapasztalható. A korszerű gyógyszerek megfelelő adagolásával a betegek túlnyomó részénél javulás érhető el, és 10-15%-uknál a tünetmentesség elérése sem lehetetlen. A kezelést nem ritkán azonban nehezíti a betegségtudat hiánya, mely megakadályozza a pácienst a tabletták rendszeres szedésében. A gyógyszerekkel egyébként a betegség legfőbb okát, egy idegingerületátvivő anyag: a dopamin túlműködését próbálják csökkenteni. A skizofrének kóros dopaminérzékenysége magyarázhatja ugyanis a betegség legjellemzőbb tüneteit: a gondolkodászavart, a hallucinációkat, vagy a figyelemdeficitet. Mindamellett a betegség teljes feltérképezése és gyógyítása még várat magára.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
