Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Minden családi anekdotatárban találkozhatunk olyan történetekkel, amikor a nagyobbik gyermek a korábban várva várt kistestvért hirtelen „visszavitetné a gólyával” vagy szívesen odaajándékozná a szomszédnak, esetleg tettlegességgel is nyomatékot ad ilyen irányú kívánalmainak.
A gyerekek persze a legtöbb esetben kifejezetten örülnek a kistestvérnek, érdeklődéssel figyelik anyjuk gömbölyödő pocakját, és alig várják, hogy új játszótársat kapjanak. Aztán anya a gömbölyödő pocakkal együtt eltűnik néhány napra, és mire visszatér, valami végérvényesen megváltozik. A kiságyban ott az új játszótárs, akivel – legalábbis kezdetben – meglehetősen kevés számú játékot lehet játszani. És ez még nem minden: úgy tűnik, anya és apa sem kárpótol a játszótárs nélkül töltött percekért, hiszen állandóan az új bőgőmasina körül legyeskednek.
-------------------------------------a cikk lentebb folytatódik------------------------------------------ 
Legyen lapos a hasa!
A legtöbb ember a hasára hízik, és gyakran egy sikeres fogyókúra után sem tűnnek el a hasi zsírpárnák, az úszógumik.
Itt egy jó kis haslaposító koktél! Megnézem >>
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A testvérféltékenység ugyan a későbbi években is fel-felbukkanhat, de a kisgyermekben különösen megvan az a vágy, hogy kizárólag ő birtokolja az anyai és az apai szeretetet. A kicsik azonban ritkán fogalmazzák meg pontosan vágyaikat, ezért általában kerülőutakon fejezik ki ellenérzéseiket, vagy vonják magukra a figyelmet.
Az óvodás korú, és az annál kisebb gyerekek nehezebben viselik el, hogy a szülőkön, elsősorban az anyán osztozni kell. Ilyenkor fordul elő, hogy egy-két játék „véletlenül”; a kiságyban landol, vagy túl hevesre sikerül a kisebb megszeretgetése. A nagyobb testvér esetleg arról fantáziál, hogy mi lenne, ha tündérek, manók vagy egyéb lények vinnék magukkal a kishúgot vagy kisöccsöt, lehetőleg örökre.
A nagyobb, 7-8 éves gyermek a felnőttek nagy megelégedésére gyakran játssza azt, hogy ő az új jövevény mamája, babusgatja, gondozza a kisebbet, míg máskor ugyanez a gondoskodó nagylány vagy fiú őrjítő hisztit rendez, ha nem játszhat pontosan azzal a kisautóval, amivel éppen a kicsi foglalatoskodik. Akármennyire ellentmondónak tűnik e kétfajta megnyilvánulás, a gyermek mindkét alkalommal a féltékenység oldására tesz többé-kevésbé sikeres kísérletet.
A gyerekek féltékenysége nem mindig a másik piszkálásában, játékai elszedésében nyilvánul meg. Az idő múlásával a nagyobb gyermek fokozatosan elkezd ragaszkodni a kicsihez, elfogadja helyét és jelenlétét a családban, indulatait viszont éppen az ellen fordítja, akinek a kegyeiért a harc folyik. Előfordul, hogy direkt bosszantja a mamát, tiltott dolgokat cselekszik, vagy korábbi életévekre jellemző szokásokat vesz fel, például bepisil, nem hajlandó egyedül elaludni, nem akar óvodába, esetleg iskolába menni, hiszen olyan nehéz megérteni miért kell egész nap távol lenni, miközben az édesanya otthon van a kicsivel.
Készítsük fel a kistestvér érkezésére
A testvér iránt érzett szeretet nem zárja ki a testvér iránt érzett féltékenységet. Ezért a szülő semmiképpen se keseredjen el, ha a gyerekek között néha fellángol a versengés. Ha nagyobbnak és kisebbnek korához mérten egyformán jut szeretetből és odafigyelésből, nem fajulnak végzetessé a nézeteltérések. Egy-két tanácsot viszont érdemes megfogadni annak érdekében, hogy minél kevesebb zökkenővel történjen az új jövevény elfogadása.
Egyes szakemberek szerint testvérek között az ideális korkülönbség 2-3 év, mivel a nagyobbik gyermek ilyenkor már szobatiszta, önállóbb, nem igényli olyan mértékben a kizárólagos azt a törődést, mint korábban. És ami a legfontosabb, ideális esetben erre a korra már kialakul az a bizalom, mely minden későbbi kapcsolatának, így a testvéréhez fűződő viszonyának is alapja lesz. A korkülönbséget tekintve persze nem létezik aranyszabály, a kistestvér fogadtatása, az esetleges érzelmi viharok függnek a csemete temperamentumától is. Ez további kérdéseket von maga után, hiszen nem biztos, hogy a legtemperamentumosabb gyerekben dúlnak a legnagyobb viharok.
Mindenekelőtt készítsük fel gyermekünket korához mérten a kistestvér érkezésére. Tegyük ezt akkor is, ha a nagyobbik gyermek még egészen kicsi, még beszélni sem tud, ne intézzük el annyival, hogy úgysem érti, miről van szó. Szerencsés, ha úgy intézzük, hogy a kistestvér hozzon valamilyen apró ajándékot a nagyobbnak.
Beszéljünk neki arról, hogy a születendő baba nem csak a szülőké lesz, hanem az övé is, az egész családé. Ha kicsit nagyobb, meséljünk neki arról, hogy hol fog aludni, hogyan fogjuk gondozni, hogyan fogunk együtt vigyázni rá. Amennyire lehetséges, oszlassuk el aggodalmait, válaszoljunk kérdéseire, biztassuk, hogy tegyen fel kérdéseket. Számoljunk be a „nagyobb testvérséggel” járó előnyökről, persze ne essünk túlzásokba, ne ígérjünk olyasmit a gyereknek, amit nem tudunk betartani, és ne tegyünk úgy, mintha őt jobban szeretnénk. Ha a baba már megérkezett, bízzuk a gyermekre a fogadtatást, hagyjuk, hadd találjon rá saját maga a megfelelő csatornára, ne erőltessünk semmit.
Ha előrelátó szülők voltunk és úgy gondoljuk, hogy felkészítettük a nagyobbat a kistestvér szeretetteljes fogadására, nos mindezek ellenére is kiborulhat az a bizonyos bili, akár a szó legszorosabb értelmében is. Fontos, hogy ilyenkor legyünk türelmesek, tapintatosan csillapítsuk az indulatkitöréseket, ne büntessük a gyereket érzéseiért. Ha azt tapasztalja, hogy nem jár büntetés ezekért, az amúgy is szorongást keltő, gondolatokért, fantáziákért, sokkal hamarabb megnyugszik érzelmi hullámzása.
Jó, ha érzi önmaga fontosságát, amit a legkönnyebben úgy érhetünk el, hogy „felnőttes” feladatokat adunk neki a kisbaba körül, de próbáljunk időt szakítani a kettesben eltöltött tevékenységekre is. Ilyenkor jöhet a meseolvasás, példának okáért a Hamupipőke, melynek története tökéletesen alkalmas a testvérféltékenység feloldására.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
