Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A férfiak ősidők óta a lehető legkülönbözőbb módszerekkel igyekeznek péniszük méretét növelni. A téma érzékeny volta, valamint az azt körülvevő szégyen és zavar miatt az érintett férfiak mindig is kiszolgáltatottak voltak a különböző gátlástalan, magukat szakembernek tituláló „segítőknek”.
A legtöbb orvos és egészségügyi szakember ugyan magas etikai normáknak megfelelően végzi a munkáját, azonban akadnak olyan vállalkozók, akik kihasználják ezeket az embereket és olyan beavatkozásokat és eszközöket állítanak be egyedül üdvözítő és bevált módszereknek, melyekről maguk is pontosan tudják, hogy azok hatásosságára semmiféle garancia nincs.
Elég, ha csupán átfutjuk egy férfimagazin apróhirdetéseit, máris az alábbi bombabiztos módszerekkel találjuk magunkat szemben:
- vákuumos módszer
- különböző péniszre függeszthető súlyok
- mágneses vagy elektromos péniszstimuláló eszközök
- hormonterápiák, tesztoszteron vagy más nemi hormonok (szteroidok)
- növényi hatóanyagok a világ különböző pontjairól.
Ezek mindegyike közös abban, hogy hatékonyságukat egyetlen komoly kutatás, egyetlen mértékadó orvosi lapban megjelent szakcikk sem támasztja alá. A vákuumos eszközök és a súlyok ugyan átmeneti jelleggel növelhetik a pénisz méretét, mindez azonban csupán annak köszönhető, hogy a férfi nemi szerv bizonyos mértékben rugalmas. Ez a rugalmasság azonban azt is jelenti, hogy a megnyújtott szerv idővel visszaáll eredeti állapotába, hasonlóan egy kinyújtott, majd elengedett gumiszalaghoz.
A ma ismert kozmetikai sebészeti beavatkozásokkal szintén az a probléma, hogy a különböző módszerek jórészt még kísérleti állapotban vannak, a várható előnyök korántsem bizonyosak és számos komplikáció veszélyét hordozzák. A sebészeti beavatkozások a hetvenes években jelentek meg, és elsősorban azoknál alkalmazták őket, akiknek születésüktől fogva kicsi volt a péniszük, vagy azoknál, akik valamilyen daganatos elváltozás, Peyronie-szindróma, esetleg baleset következményei miatt helyreállító műtétre volt szükségük.
A kozmetikai célú beavatkozások az 1980-as évek végén jelentek meg az Egyesült Államokban; a hosszméretek növelésének technikáját először 1990-ben írták le. Azóta több mint tízezer férfi esett át ilyen beavatkozáson, azonban megbízható információ a várható eredményekről és a lehetséges komplikációkról azóta sem jelent meg mértékadó szakmai lapban. Ez a tény – tekintve az esetek nagy számát nem csupán furcsa, de aggasztó is egyben.
A legismertebb technika a hossz növelésére az, amikor elvágják a pénisz tartószalagjait, azokat a rugalmas szöveteket, melyek a hímtagot a szeméremcsonthoz rögzítik. Az átmetszés következtében az addig a test belsejében rejtőző pénisztest előrébb kerül, a szükséges többletbőrt pedig plasztikai sebészeti eljárásokkal pótolják. Az eljárás hatékonyságát nehéz objektíven megítélni, ugyanis a sebészek nem közölnek teljes körű adatokat a beavatkozások következményeiről. Az egyetlen megbízhatónak mondható tanulmány szerint a szalagok átvágása átlagosan mintegy fél centis növekedést okoz, míg a szükséges extra bőr beültetésével ez a szám 1,6 cm-re nő. Ezek az adatok természetesen nem pont azok, mint amiket az ilyen klinikák közzé tesznek, egyeseknél a növekedés kétségkívül nagyobb, míg másoknál kisebb mértékű.
A tartószalagoknak természetesen szerepe van, erektált állapotban ezeknek köszönhetően mutat felfelé a pénisz. Amennyiben ezeket a szalagokat átmetszik, ez a tartó hatás többé nem érvényesül. Számos páciens arról számol be ilyen műtétek után, hogy pénisze ugyan növekedett valamicskét, azonban felajzott állapotban már korántsem áll olyan „peckesen” mint korábban; mi több, olyan is előfordul, hogy a merev hímvessző a földre szegeződik.
Ezt az eljárást szokás magában is elvégezni, de sokkal gyakoribb, hogy a hosszméretek növelésére irányuló beavatkozással párhuzamosan esik át rajta a páciens. Kétféle eljárás ismert. Az egyik esetben az alhasról vagy a fenékről leszívott zsírt juttatják a pénisz bőre alá, míg a másiknál a bőr mélyebb, vérerekben gazdag, dermis néven ismert részeiről származó ún. graftokat, valamint zsírt juttatnak a hímvesszőbe.
Az első módszer gyakran okoz csalódást, ugyanis az alhasból vagy máshonnan leszívott és a hímvesszőbe injektált zsír 90%-a általában egy éven belül felszívódik. A graftok beültetése valamivel hatásosabb módszernek tűnik, azonban megbízható forrásból származó adatok, a hosszú távú eredményekről beszámoló publikációk ez esetben is hiányoznak.
Mint minden sebészeti beavatkozásnak, a pénisznövelő műtéteknek is megvan a maga kockázatuk. Eltekintve most a fertőződés és a vérzések veszélyeitől, fontos hogy felhívjuk néhány további lehetséges problémára is a figyelmet. A műtét bizonyos külső elváltozásokat okozhat, pl. a pénisz látszólag nem az alhasból, hanem úgy tűnik, mintha a herék közül nőne ki. Előfordulhatnak emellett sebgyógyulási komplikációk is. Az összehúzódó szövetek az eredetinél akár még kisebbé is tehetik a pénisz méretét. Szintén az elégtelen sebgyógyuláshoz köthető, ha a rossz vérellátás miatt a pénisz bőre kifekélyesedik és elhal.
A vastagságnövelő műtétnek is megvan a maga kockázata: említettük már a zsír felszívódását, ami kisebb probléma lehet, ha mindenütt egyformán szívódik fel, ami nem minden esetben történik így. A nem egyenletesen felszívódó zsírpárnák, göbök eltorzíthatják az amúgy teljesen normális hímvesszőt is.
Azok a férfiak, akik elégedetlenek méreteikkel, jobb, ha kétszer is meggondolják, kés alá fekszenek-e, ugyanis nem csupán költséges, de veszélyes műtétekre vállalkoznak. A legtöbb férfinak erre amúgy sincs szüksége, sokkal jobb befektetés egy hozzáértő szexuálterapeutát keresni, aki megfelelő tanácsokkal látja el a kételyektől gyötrődő, segítségre szoruló férfiakat. Amennyiben azonban mégis a szike mellett döntünk, ne sajnáljuk az időt a megfelelő tájékozódásra, válasszuk a lehető legmegbízhatóbb klinikát és a legtapasztaltabb szakembert.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
