A normális magasságnak elég tág határai vannak (ezek életkor szerint különböző görbékből, táblázatokból leolvashatóak). Amennyiben a gyermek hossza nem éri el az életkornak megfelelő 3 percentilis értéket (vagyis a vele egykorú és nemű egészséges gyermekek 97 százalékánál alacsonyabb), orvosi vizsgálata javasolt.
A magasság mellett az egészséges fejlődés megítélése szempontjából fontos a növekedési sebességnek az ismerete is (tehát, hogy egy év alatt hány centimétert nő a gyermek). Ezt a fontos információt leginkább a szülőktől tudjuk beszerezni. Tanácsoljuk, hogy a gyerekeket minden születésnapjukon állítsák az ajtófélfához, és jelöljék be magasságukat. Az orvosi vizsgálatra hozzák magukkal ezeknek a méréseknek az eredményeit. Az ennek alapján megrajzolt növekedési görbe sokszor már önmagában, más bonyolult vizsgálat nélkül is eldöntheti, hogy van-e a kicsinek növekedési zavara. Természetesen a magasságméréshez mindig le kell venni a gyermek cipőjét, és a fej tetejére vízszintesen helyezett vonalzó, vagy könyv segítségével húzhatjuk meg a jelet a falon. Ha otthon nincsenek ilyen mérési eredményeink, tanácsos elkérni a háziorvostól a rendelkezésére álló növekedési adatokat.Amennyiben a gyermek hossznövekedése valóban nem megfelelő, ennek okát kell kiderítenünk. Ezt a szülővel folytatott beszélgetéssel kezdjük. Kíváncsiak vagyunk a szülők, sőt a nagyszülők, testvérek magasságára is, hiszen ezek alapján gondolhatunk az alacsonynövés familiáris, azaz családi formájára. Érdekli az orvost az is, hogy volt-e a szülők, testvérek között úgynevezett későn érő típus, aki az általános iskolában végig a tornasor végén állt, majd amikor osztálytársai már befejezték a növekedést, akkor kezdte a serdülést és nőtt még egy nagyot. Ez a fejlődési típus is öröklődik, és ilyen családi adatok birtokában néhány egyszerű vizsgálat után megnyugtathatjuk a családot, hogy nem marad „törpe” a gyermekük. A terhesség, szülés lefolyásának ismerete is fontos, hiszen a magzatot, újszülöttet ért károsodás a gyermek hossznövekedésére is kihatással lehet.
Az elégtelen táplálkozás szerencsére már nemigen vetődik fel a normális fejlődést megakadályozó tényezők között, de rossz szociális helyzetű családoknál sajnos néha erre is kell gondolnunk. Vannak viszont olyan betegek, akiknél a táplálék felszívódása nem megfelelő, és náluk néha a lassú növekedés hívja fel a figyelmet felszívódási zavarukra.
Minden hosszan tartó, krónikus betegség akadályozhatja a hossznövekedést is, így mindig kíváncsiak vagyunk, van-e a gyermeknek szív-, tüdő-, vese-, vagy egyéb szervet érintő súlyos betegsége. Különös figyelmet fordítunk a koponyasérülésekre, a központi idegrendszer, az agy betegségeire. A koponyában elhelyezkedő agyalapi mirigy ugyanis a növekedési hormon termelődésének a helye. A gyermek vizsgálatánál különös figyelmet fordítunk esetleges kisebb fejlődési rendellenességek keresésére, ezek veleszületett, genetikai okokra hívhatják fel a figyelmet. A serdülési stádiumot is pontosan meghatározzuk, ugyanis közismert, hogy a nemi érés idején úgy nőnek a gyermekek, mintha húznák őket. Mind a korai, mind a késői serdülés járhat növekedési zavarral.
Gyakorlatilag minden alacsony gyermek esetében végzünk kézcsontröntgen-vizsgálatot. A csontok fejlettsége (csontkor) ugyanis nem mindig egyezik a beteg életkorával, és ez fontos adat a várható növekedés megítélésére.
A hormonbetegségek közül leginkább a pajzsmirigy elégtelen működése és a növekedési hormon termelésének a hiánya okozhat alacsony növést. Az ilyen betegek magassága lényegesen, és egyre nagyobb mértékben marad el kortársaikétól.
Ezeket a hormonokat vérből határozzuk meg. A növekedési hormon termelődésének zavarát csak terheléses vizsgálatokkal, azaz tesztanyag beadása utáni többszörös vérvétellel mutathatjuk ki. Ezek a hormonzavarok csak nagyon ritkán állnak az alacsonynövés hátterében, de szerencsére ma már ezek is kezelhetőek. A pajzsmirigyhormont egyszerűen, tablettában pótolhatjuk, de a növekedési hormon csak naponta adott injekciók formájában pótolható.
A hormonbetegségek közül leginkább a pajzsmirigy elégtelen működése és a növekedési hormon termelésének a hiánya okozhat alacsony növést. Az ilyen betegek magassága lényegesen, és egyre nagyobb mértékben marad el kortársaikétól.
Gyógyhírek
/A Heim Pál Gyermekkórház havilapja/