Gyermekkorban jelentkező szembetegségek
látás, rövidlátás, kancsalságAz iskolaév kezdetén megszaporodnak a szemészeti rendelőkben a kisdiák gyermekeikkel jelentkező szülők. Sokszor ilyenkor derül ki, hogy valami gond van a gyermek szemével. Nem látja a táblát, olvasási nehézségek mutatkoznak, sokat pislog, könnyezik, megfájdul a feje délutánra. Bár a 6-7 éves gyermek még kicsi, mégis bizonyos szembetegségek kancsalság, tompalátás kezelése ebben a korban is már majdnem megkésettnek mondható.
Ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni a bölcsődés- és óvodáskorú apróságok megfigyelését és szűrését. A gondos szülő észreveszi, ha a gyermek egyik vagy másik szeme középirányba húzódik "beszalad" jobbára csak fáradtság vagy betegség idején. Javasolom, hogy a kancsalság legkisebb gyanúja esetén is keressék fel a szakrendelést, ahol kizárhatják a betegséget, ha pedig valóba kóros állapot diagnosztizálható, megkezdik és végzik a kezelést.
Az éleslátás feltétele az, hogy a külvilágból, a tárgyakról érkező fény hátul, a szem látóhártyáján egyesüljön. Ép szemen ez így is történik. Ha a szem törőereje hossztengelyéhez viszonyítva gyenge, akkor a kép a látóhártya mögött (túllátóság), ha túl erős, a látóhártya előtt (rövidlátás) keletkezik. Ezeket az állapotokat szemüveg (domború illetve homorú, "pluszos" illetve "mínuszos" üveg) alkalmazásával javítjuk. Ép szem esetén a szemgolyók csak közelre nézéskor térnek össze középirányba (a szem így alkalmazkodik), távolba nézéskor viszont nem.
A kancsalság okát nem ismerjük pontosan. A legjobb magyarázatot adó felfogás szerint az elsődleges probléma az, hogy a gyermek túllátó. A túllátó szem távolba nézéskor is kénytelen alkalmazkodni (középirányba fordul), hogy élesen lásson. Az alkalmazkodáshoz idegi kapcsolatok útján a szemek összetérítése csatlakozik, ép rendszer esetén is. A kancsaloknál ez a normálisan is meglévő együttműködés távolra nézéskor is fellép. Mivel a két szem a középirány felé összetér, két kép kialakulása, azaz kettős látás jönne létre, ha beteg az egyik szem funkcióját automatikusan nem kapcsolná ki. Gyakorlatilag az a helyzet, hogy a kancsal ember csak az egyik szemét használja, a másikon tompalátás alakul ki. Ez a magyarázat jó alapot ad a kezelés elveihez.
A kancsalság korismézése után a gyermek fénytörési hibájának objektív meghatározás a szükséges. Ezt öt napon át kétszer Atropinnal cseppentett, tágított pupilla mellett végzi a szakember. Erre azért van szükség, hogy a szem természetes alkalmazkodóképességét felfüggesszük. Gyermekkorba a megszokott "számolvasásos" vizsgálattal nem lehet a törési hibát biztonsággal mérni.
A kancsal gyermek fénytörési hibájának szemüveggel való kijavítása önmagában nem elégséges, hiszen az egyik szemben keletkezett kép a kettős látás elkerülése végett törvényszerűen gátlás alá kerül. A gátlás feloldását takarással érjük el. Ez azt jelenti, hogy a jól látó szemet takarjuk, amíg a rosszabbul látó szem látásélessége fel nem javul, és mindkét szemét váltva nem képes használni a gyermek. Ez a kezelés sok türelmet, gondosságot igényel a kis beteg, a szülő és a kezelést végző orvos részéről is. Évekig tartó együttműködés indul meg az első vizsgálattal.
Sok szülő megrémül, ha azt hallja, hogy 7-8 dioptriás szemüveget kell hordania, sőt az egyik szemet takarni is szükséges felkeléstől lefekvésig. Ráadásul az enyhébb fénytörési hibával rendelkező gyermekek látásélességén nem változtat a szemüveg. ("Semmi értelme sincs, szemüveg nélkül is jól lát, csak kancsal" mondja a szülő.) A magas dioptriaszám az évek folyamán biztosan csökkenni fog, a takarás általában néhány hónapig folyik. A gyermek, a szülő és az orvos jó kapcsolata, minden probléma közös megbeszélése a gyógyulás alapfeltétele.
Nehéz megjósolni, kinek lesz szüksége műtétre. Ha a látásélessége már mindkét szemen jó, és váltva képes használni őket, ám a szemüveg alatt is kancsal marad a beteg, általában elérkezett a műtét ideje. Ennek során a szemek párhuzamos állását igyekszünk biztosítani. A jó végleges eredmény érdekében műtét után is nélkülözhetetlen a szemüveg további viselése, a helyzettől függő esetleges változtatással. A jól végzett kezelés eredménye az, hogy felnőttkorára két jól látó, jól együttműködő, a térlátást biztosító szeme lesz a gyermeknek. Ennek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Gondoljunk csak a pályaválasztásra, a jó szemet ért esetleges sérülés tragikus következményeire.
A kiskamaszkor szemészeti problémája a rövidlátás jelentkezése. Az esetek nagyobb részében úgynevezett jóindulatú rövidlátásról van szó, ami a 3-4 dioptriát nem haladja meg, nem jár szemfenéki elváltozással. Fontos ilyenkor is a rendszeres szemészeti ellenőrzés, hogy mindig a legjobb látásélességet biztosítsuk.
A rohamosan fokozódó, sokszor már fiatalabb életkorban kezdődő, úgynevezett rosszindulatú rövidlátás szerencsére ritkább, de nehezen befolyásolható állapot. A szemgolyó hossznövekedését a látóhártya nem képes követni, ezért szemfenéki elváltozások, a teljes dioptriaszámú szemüveg viselése ellenére is romló látásélesség jellemzi. Kemény kontaktlencse viselésétől és úgynevezett "megtámasztó" műtéttől várható javulás.
Rövidlátással vagy anélkül nem ritka a két szem közeli munkához szükséges összetérítésének gyengesége. Ez a hiba is az iskoláskorban okoz panaszt, hiszen ekkor kell sokat és figyelmesen 25-30 cm távolságra koncentrálva dolgozni a gyermeknek. A szem összetérítését végző izmok gyengesége, kifáradása szemfájdalmat, könnyezést, fejfájást egyaránt okozhat. Speciális szemtorna, a munka és a pihenés megfelelő aránya hozhat eredményt.
Nagyon fontos, hogy a tanuláshoz, íráshoz, olvasáshoz megteremtsük az optimális körülményeket. Válasszunk az asztal magasságához megfelelő széket! Ne kelljen a gyereknek az asztalon hasalva, 10 cm-ről írnia, ezzel szemét túlfárasztania. A megvilágítás egyenletes, nem vakító, a szemet nem közvetlenül érő legyen. Mindezekkel elősegíthetjük a meglévő panaszok csökkenését, illetve megakadályozhatjuk kialakulásukat.
Dr. Szandányi Judit
szemész szakorvos