Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Daganat indulhat ki magukból a csont- vagy porcsejtekből, a közöttük lévő állományt alkotó szövet sejtjeiből, a csontokban található vérképző rendszer elemeiből, valamint a csontokat ellátó erek hám, illetve izomsejtjeiből.
A csontdaganatok keletkezésének okai
Daganat indulhat ki magukból a csont- vagy porcsejtekből, a közöttük lévő állományt alkotó szövet sejtjeiből, a csontokban található vérképző rendszer elemeiből, valamint a csontokat ellátó erek hám, illetve izomsejtjeiből. Keletkezésük oka pontosan még nem ismeri. Az egyik leggyakoribb csontdaganat, a szarkóma hátterében például állhatnak bizonyos örökletes tényezők, sugárártalom, de kis százalékban egy adott speciális, eredetileg egyébként nem rosszindulatú csontbetegség (Paget-kór) is átalakulhat rosszindulatú elváltozássá.
A gének szerepe mellett szól az a megfigyelés, hogy csontdaganatos betegek testvérei között e megbetegedés nagyobb gyakorisággal jelentkezik. Csontszarkómás betegekben a kutatók konkrét hibát találtak a 13. kromoszómán. Ez a kromoszomális (tehát az örökítő anyagban megfigyelt) eltérés megegyezik a szem ideghártyájának bizonyos daganatában tapasztalttal, így érthető, hogy a két, egymással kapcsolatban nem álló szerv daganata viszonylag gyakran fordulhat elő együtt, egy betegen.
Ellentétben sok más daganattal, fiatalabb életkorban a csontdaganatok is viszonylag nagy gyakorisággal jelentkezhetnek. (Főleg serdülőknél, a növés végső szakaszában, a hosszú csontok leggyorsabb növekedést mutató részein.) Az esetek többségében a folyamat körül a csont állománya megritkul, leépül, és ezért törésre hajlamossá válik. A csontfelszívódás fokozódását annak tulajdoníthatjuk, hogy bizonyos termékük közvetítésével vagy maguk a daganatsejtek, vagy a daganatba bekerülő ép sejtféleségek fokozzák a csontban normálisan is található „lebontó sejtek” számát, működését. Máskor – ezzel éppen ellentétben – új, tömör csontszövet képződhet a daganatok (inkább a jóindulatúak) környezetében.
Rosszindulatú csontdaganatok áttéteit általában a tüdőben vagy a nyirokcsomókban lehet felfedezni, nemegyszer más okból készült röntgenvizsgálat véletlen mellékleteként. Mire a daganatos betegség diagnózisa ismertté válik, az esetek 1020 százalékában már lehet áttét.
Csontdaganatra utaló tünet az érintett végtag deformitása, körülírt duzzanata vagy úgynevezett patológiás törése. Ez utóbbi során előzetes trauma nélkül jön létre a törés a daganat által meggyengített területen. Előfordul, hogy ez az első jele a betegségnek, és az ilyenkor szükséges röntgenvizsgálat során derül fény az elváltozásra.
Az előbb említett klinikai tünetek meglétekor a vizsgáló orvosnak laboratóriumi és röntgentechnikai lehetőségek állnak rendelkezésére a diagnózis tisztázása érdekében. A csontsejtekben normálisan is megtalálható az alkalikus foszfatáz nevű anyag, csontdaganatos betegek esetében ennek mennyisége jelentősen megemelkedik a vérben, illetve az elváltozásból szövettani feldolgozás céljából vett mintában.
Röntgenfelvételen megszakadhat az érintett csöves csontok úgynevezett kérgi részének folytonossága, a csonthártya felől új, esetleg réteges szerkezetű csont képződhet. A daganat környező szövetek felé való betörésének, pontos elhelyezkedésének, a környezet vele szembeni reakciójának és az előrehaladottság mértékének megítélésére további speciális, komputerizált radiológiai lehetőségek kínálkoznak (CT, NMR).
A csontrák prognózisának felbecsülésére és a kezelés megtervezésére stádiumbeosztást dolgoztak ki a szakemberek. E beosztás figyelembe veszi a szövettani vizsgálat eredményét, a csonton kívüli terjedés mértékét és az esetleges áttétek jelenlétét. A legrosszindulatúbb formák akár egy hónap alatt is képesek tömegüket megkettőzni. Ha kifejezett kromoszómarendellenességek állnak fenn, magasak az alkalikus foszfatáz értékei, és a környezet jelentős beszűrtségét tapasztaljuk, maximális aktivitás szükséges a kezelés során. Valószínűsítheti a betegség kiújulását, és ismételt orvosi beavatkozást tehet szükségessé a gyógyulás érdekében, ha az alkalikus foszfatáz értéke – bár a műtéti eltávolítást követően normalizálódott – újból emelkedik.
Egyetlen lehetőségként az orvostudomány ezen a területen sokáig csupán a radikális műtéti megoldással rendelkezett (amputáció). Az onkológia más szakágaihoz hasonlóan a csontdaganatok gyógyításában is előtérbe került a sebészi, a gyógyszeres és a sugárkezelések kombinációja. Daganatellenes szereket adva már a műtét előtt lényegesen javíthatók a kilátások. Megfelelően „agresszív" kezeléssel egyre nagyobb az esélye annak, hogy a rendelkezésre álló vizsgálóeljárásokkal ki nem mutatható méretű áttétek is felszámolhatók legyenek, és így az elsődleges betegség műtéti eltávolítása után a visszaesés lehetősége minimálisra csökkenjen.
Dr. Békési Gábor
belgyógyász szakorvos
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
