Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Az ekcéma háttere igen összetett, és nem mindig lehet pontosan megmondani, hogy adott esetben mi a kiváltó ok. Az atópiás típus veleszületett allergiás hajlamra vezethető vissza, mely különböző kiváltó mechanizmusokra gyakran visszatér, eltérő súlyossággal.
Ez a betegség sem új keletű, már a görögök is leírják a „viszkető” bőrbetegséget, és a típusos alsó szemhéj alatti redőt. A betegek családjában igen jellemzően nagyobb az allergiás megbetegedések száma. Minél közelebbi családtagunk beteg, és minél több a beteg a családban, annál valószínűbb, hogy a gyermekeknek is ki fog alakulni valamilyen allergiája. Bizonyos mértékig arra is lehet következtetni a gyermekkorban ismétlődő állapotromlások alapján, hogy súlyos vagy kevésbé súlyos ekcéma jelentkezik-e majd felnőttkorban.
Akut tünetek esetén kerek, élénkvörös, kiemelkedő, viszkető göbcsékből álló bőrjelenséget láthatunk; hosszabb ideig fennálló folyamat során a száraz, viszkető, enyhén megvastagodott bőr elveszti puhaságát, tapintása durva lesz. A gyulladásosan megvastagodott bőr felszíne a viszketés-vakarás miatt fénylik, helyenként sérül. Az ekcéma testtájanként más-más képet mutat.
A viszketés, a bőrszárazság különösen a téli hónapokban jelentős, amikor kisebb a páratartalom és hiányzik, illetve vékonyabb a bőrvédő zsírokat és fehérjéket tartalmazó bőrréteg, amely természetes vízkötő. Ennek hiányában a bőr könnyen kiszárad, berepedezik, a viszketés, dörzsölés kaput nyit a legkülönfélébb baktériumok, vírusok számára.
Ugyanazon klinikai tünetek egyes életkorokban más-más testrészen jelentkeznek. Így újszülött korban az arcon, a törzsön láthatók a tünetek, a későbbiekben viszont a hajlatokra korlátozódik a bőrgyulladás.
A csecsemő- és gyermekkori formák egy része kinőhető, a felnőttkorban előforduló esetek súlyossága pedig igen különböző. Meghatározott életmódbeli korlátozások betartásával a jó, illetve panaszmenetes állapot fenntartható, a tünetmentes időszakok meghosszabbíthatók. A panaszok fellángolása esetén hasznos felkeresni szakorvost, mert sokszor a már jól ismert és bevált kezelési módokon is érdemes változtatni, bizonyos esetekben pedig (pl. felülfertőződés esetén) kifejezetten árthatunk, ha a korábban bevált, jónak hitt kezelést folytatjuk.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
