Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A fogszabályozó kezelés tulajdonképpen már a szülői házban kezdődik a csecsemő helyes táplálásával. Fontos az anyamellről szopás, ami a babától igen erős izommunkát igényel, és növekedési ingerként hat az állcsontok helyes fejlődésére. Lényeges, hogy a gyermeket minél hamarabb rávegyék a pohárból ivásra, a kanállal evésre, és amikor már kibújtak a tejőrlőfogak, a rágásra. A túlságosan puha, pépes ételek nem serkentik rágásra a kicsiket, ezért visszamaradhat az állcsontok növekedése.
A gyermekkori rossz szokások megszüntetése is elsősorban a szülő rengeteg türelmet és kitartást igénylő feladata. Hároméves kor után mindenképpen abba kell hagyni a cumizást, és le kell szoktatni az ujjszopásról is. Ez főleg az esti elalvásra jellemző, napközben kevésbé gyakori, ekkor könnyebb is tenni ellene. Az ujjszopás minden formája megbontja az egészséges fogzáródást, és fogazati rendellenességhez vezethet. Ha a gyermeket még négyéves kora után sem sikerült erről leszoktatni, akkor érdemes gyermekpszichológushoz és fogszabályozó szakorvoshoz fordulni.
Fogazati rendellenességek gyermekkorban
Gyakran a helytelen nyeléstípus is fogazati anomáliához vezethet. Ha nyelés közben a gyermek metszőfogai közé préseli a nyelvét, akkor a fogak nem tudnak egymással szemben megfelelően záródni, és ún. nyitott harapás alakul ki. Sokszor már az óvónők is észreveszik a rendellenességgel járó helytelen hangképzést – főleg az s, sz, c, cs hangok kiejtése nehezített. Ezt még iskoláskor előtt érdemes kezelni logopédus és fogszabályzó szakorvos segítségével. A helyes nyelés megtanítása a logopédus feladata. A nyitott harapás zárása egy viszonylag egyszerű, kivehető készülékkel szép eredményhez vezet, és a kisiskolást megkíméli a beszédhibája miatti gúnyolódástól.
Szabálytalan fogsor kialakulását eredményezheti az állandó nyálkahártyahurut, a gyakori nátha és a megnagyobbodott orrmandulák. Ha a gyermek nem kap elegendő levegőt az orrán keresztül, szájlégzővé válik. Ebben az esetben először az orrlégzés akadályát kell megszüntetni, mert gyakran már ettől is javul a fogazati rendellenesség. Ha az eltérés már olyan súlyos, hogy fogszabályzó kezelésre van szükség, a beavatkozás eredménytelen lehet, vagy az elért eredmény gyorsan elveszhet, ha a kiváltó okot nem szüntettük meg.
Már újszülött korban is szükséges lehet
Sokszor felmerül a kérdés, hogy mikor érdemes, mikor kell egy fogszabályzó kezelést elkezdeni. Erre nincs egyértelmű válasz, mindig a rendellenesség súlyosságától és típusától függ. Vannak anomáliák, amelyek kezelését már rögtön a születés után el lehet kezdeni, és folytatni kell egészen a felnőtté válásig. Ilyenek a veleszületett súlyos fejlődési rendellenességek, az ún. nyúlajak és a farkastorok. Léteznek olyanok is, amelyek gondozása már a tejfogazati időszakban megkezdődik, és mire a maradandó fog kibújik, a kezelés már be is fejeződik.
Nem ritkák azok a problémák sem, amelyek ápolását a vegyes fogazati időszakban kell elkezdeni. Hangsúlyozzuk, hogy teljesen hibás az a nézet, mely szerint a beavatkozással várni kell az összes maradandó fog kibújásáig. Egy fogszabályozó kezelés nem csupán a hibás helyzetben levő fogak mozgatásából áll, hanem a helyes izomfunkciók kialakításából és az állcsontok növekedésének befolyásolásából is. Ez utóbbi a teljes maradandó fogazat előtörése, ill. az arc kialakulásának befejeződése után már nem lehetséges. Ez az életkor lányoknál 12-14 év, fiúknál kb. másfél évvel több.
A gyermekeken kívül gyakran a felnőttek is fogszabályozásra szorulnak. A mai technikák mellett egy ilyen beavatkozásnak nem az életkor, hanem elsősorban a fogazat, illetve az íny állapota szab határt. Az elkésett kezeléseknek oka lehet a gyermekkorban elmaradt, abbamaradt vagy eredménytelen fogszabályozás, amely a felnőtteknél esztétikai zavart, rágási nehézséget vagy az állkapocsízület betegségét vonja maga után.
Gyakori kérdés, hogy milyen fogszabályozóval végezzük el a kezelést? Nem ismerünk olyan készüléktípust, amely minden fogazati eltérés kezelésére alkalmas lenne. Ez a magyarázata a rendkívül sok készülékfajtának, illetve alkalmazási területnek. Egy kezelés folyamán többször szükséges eltérő típust használni, és váltani a különböző fázisokban. Az, hogy éppen melyiket vesszük igénybe, függ az anomália jellegétől, súlyosságától, az életkortól, a fogazat állapotától, a beteg és szülő szakorvossal való együttműködési készségétől, és – sajnos – nagymértékben befolyásolhatja a páciens szociális helyzete is.
A fogszabályozó készülékeken két nagy csoportja van: a kivehető és a beragasztott. Az elsőt általában tej- és vegyes fogazati időszakban alkalmazzuk, illetve ha az állcsontok növekedését befolyásolni akarjuk. Beragasztott készüléket pedig akkor, amikor a tejfogak már leváltódtak. Mindkét típusnak vannak előnyei és hátrányai is.
Kivehető fogszabályzó
A kivehető készülékek előnye, hogy az egyes fogak vagy fogcsoportok elmozdításán kívül az állcsontok növekedésének befolyásolására is alkalmasak. Könnyen tisztíthatók, ritkábban kell ellenőrzésre, kezelésre járni velük. Többek között akkor lehet ez szempont, ha a rendelő nem a beteg lakhelyén van, és így kevesebbet kell utaznia a páciensnek. Ezen készülékeknek az ellenőrzése kb. 6 hetente szükséges.
Hátrányt jelent azonban, hogy a kezelési idő hosszú, gyakran több évig is eltarthat, ezért nagy türelmet kíván a gyermek és a szülő részéről is. Mivel a beteg csak ritkábban jár fogorvosához, ezért nehezen kísérhető figyelemmel, valamint az eredmény erősen függ a szülő szakorvossal történő együttműködésétől is. Kezdetben – a megszokási periódusban – fokozódik a nyálképzés, ami kellemetlen lehet a kicsik számára.
A kivehető készülékek legújabb generációját jelentik az átlátszó szilikonból vagy poliuretánból készült ún. trainerek, amelyeket önállóan, illetve a fixen rögzített készülékek kiegészítéseként is használnak.
Rögzített készülék
Kétségtelenül nagy előnye, hogy nem lehet kivenni, ezáltal a pácienstől függetlenül állandóan „dolgozik” a készülék, viszonylag kis erőkkel, de folyamatosan hat a fogakra. Gyakrabban kell ellenőrzésre járni, kettő, maximum három hetente. A készülék egyébként végezhet nem kívánt fogelmozdításokat, aminek súlyos következményei lehetnek a kezelés szempontjából. A kontrollon való gyakori megjelenés különösen azoknak a betegeknek okoz nehézséget, akik a rendelőtől távol laknak.
Ezenkívül hátránya, hogy a fémkészülék látszik, mivel az a fogak külső felületére van felragasztva, bár ezt a legújabb, esztétikus műanyag vagy porcelán, illetve a fogív belső oldalára rögzített ún. lingual készülékek már kiküszöbölik.
Mivel a beragasztott nehezebben tisztítható, mint a kivehető, fel kell hívni a beteg figyelmét a fokozott szájhigiénére, amihez speciális fogkefét kell használni; és fontos megjegyezni, hogy ezt csak tökéletesen rendbe hozott szájba lehet csak felhelyezni. El kell továbbá oszlatni a betegeknek azt a gyakori félelmét is, hogy a kezelés végére tönkremennek a fogaik a készülék alatt.
Ha a szájápolás megfelelő és az orvos munkája is jó volt, a fogszabályzó használata nem jelent veszélyt. Kétségtelenül nagy előnye, hogy gyorsan érhető el vele eredmény, és a beteg számára ez feltétlenül sikerélményt jelent. Az első időszakban nehéz megszokni, sokszor feltöri az arcot belülről, és eleinte gyakrabban kell járni korrekcióra, de a hozzászokás után már nincsenek különösebb problémák.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
