A londoni eset kapcsán akkoriban számos kutatás indult. A Párizsi Repülőterek Sürgősségi Egészségügyi Központja által készített tanulmány állítása szerint 14 év alatt mintegy 70 utas halt meg a repülőúton kialakult mélyvénás trombózis miatt. Mint kiderült: az 50 és 70 év közötti utasok körében minden tizediket érinti az embólia veszélye. A már említett perekben az áldozatok felelőtlenséggel vádolják a légitársaságokat, mert azok nem megfelelően tájékoztatták az utasokat a hosszabb repülőutak egészségügyi kockázatairól.
Hogyan alakul ki a vészhelyzet?
A repülőgépen bár utazás alatt ezt nem különösebben vesszük észre a légnyomás a normális légnyomásértékeknél alacsonyabb. További különbség, hogy a folyamatosan keringetett levegő ráadásul a megszokottnál kevesebb oxigént tartalmaz. A megváltozott környezet hatására a szervezet a normálisnál több vörösvértestet termel, aminek következményeképp a vér besűrűsödik, könnyebben tapad, ezáltal fokozódik a vérrögök létrejöttének veszélye. Sokan unaloműzésként és stresszoldóként szeszes italokat fogyasztanak, vagy altató segítségével mély álomba merülnek. Az alkohol és a mozgás hiánya azonban csak növeli a vérrögök keletkezésének veszélyét, ami végzetes következményekkel is járhat: a vérrög egy-egy leszakadt része a vérárammal a tüdő kapillárisai felé vándorolva, könnyen el is zárhatja a véráramlás útját.
Bár a vénák az egész szervezetet behálózzák, a trombózisok többsége a lábban, illetve a medencében alakul ki. A vénák helyének megfelelően megkülönböztetünk felületes és mélyvénás (izmok között futó vénákban kialakuló) trombózist. A végtagok izomzata minden összehúzódáskor a nehézségi erő ellenében pumpálja a vért vénákból a szív felé, ahol a vénabillentyűk akadályozzák meg a visszaáramlást. Idősödve a kötőszövetek meggyengülnek, fellazulnak, aminek következtében a vénák megnyúlnak.
További negatív hatás, hogy az életkor előrehaladtával a vénabillentyűk is kevésbé zárnak, ezért a vér visszafelé is áramolhat. Az így lelassult vér könnyebben alvad, a véna falai hajlamosabbak a gyulladásra, s általában az ilyen gyulladások környezetében keletkeznek vérrögök.
A felületi vénagyulladás könnyen felismerhető, helyén a bőr kipirosodik, az érintett terület fáj. A vénagyulladást nem szabad felváltról venni, mert a tapasztalatok szerint a felületi vénák gyulladása (főleg az esetleges vérrög) az esetek 25%-ában átterjedhet a mélyebb vénák vidékére is. A trombózis különböző formákban jelentkezhet. Ilyen például a szívinfarktus is, amely a szívet ellátó koszorús erekben következik be. (Az infarktus szó az érelzáródás miatt bekövetkező szívizomelhalásra utal.)
Az alsó végtag legfontosabb elvezető erei az úgynevezett mélyvénák. Ezek eltömődése rendkívül veszélyes, egy-egy vérrög akár kritikus állapotba is hozhatja a végtag vérkeringését.
Léteznek enyhébb és súlyosabb esetek, ez utóbbiakban általában azonnali orvosi beavatkozásra van szükség a keringés helyreállításához. A végtagok vérkeringésének leállásánál létezik azonban egy komolyabb veszély is. A mélyvénákból az elzáródást okozó alvadt vér (a vérrög) egy része leválhat, és a vérkeringéssel tovasodródhat az érzékenyebb szervek felé. Ezt az elsodródási folyamatot nevezzük embolizációnak. Ha a sodródó vérrög a tüdő hajszálvékony ereiben akad meg, az akár katasztrófához is vezethet tüdőembólia alakulhat ki, ami könnyen végzetessé válhat.
A végtagban elzáródást előidéző vérrög még ha nem is okoz tüdőembóliát egyéb kellemetlenségekkel járhat. A trombózisos végtagban olyan folyamatok indulnak meg, amelyek a keringés helyreállítását szolgálják. Ahhoz, hogy a végtagokhoz megfelelő mennyiségű vér jusson, az akadály megkerülésével értágulatok jöhetnek létre, s ezeket a keringési anomáliákat később nem mindig tudják megszüntetni, sőt hosszú távon káros hatásuk is van. A kóros keringés később szövődmények kialakulását okozhatja, ilyenek például a láb visszatérő megdagadása, az ismétlődő visszérgyulladások vagy a lábszárfekély.
Mindezen problémák elkerülése érdekében a legtöbbet önmagunk tehetjük. Minél többet használjuk a lábunkat, annál jobban fokozzuk a vérkeringést, annál kevésbé lesz hajlamos a vér az összecsomósodásra. Futás, kocogás, séta, bármi, ami a lábizmok terhelésével, mozgatásával jár nagy segítség a vénáknak mindennapi feladatuk ellátásában. A megfelelő mennyiségű mozgás hiánya azonban növeli a kockázatokat. Ilyen helyzet, amikor egy betegség vagy baleset miatt hosszas ágynyugalmat írnak elő.
A mozgáshiány mindemellett nem csupán az ágyhoz kötött betegekre jellemző: a legutóbbi kutatások szerint a monoton irodai munka, a számítógép előtt töltött hosszú órák éppúgy növelik a trombózisveszélyt, mint a hosszú utazások kényszerű székhez kötöttsége.
Visszatérve a turistaosztály veszélyeire: a légitársaságok szakemberei ma már egyetértenek abban, hogy az utasok rendelkezésére álló helyek méretét felül kell vizsgálni, s a jelenleg érvényben lévő szabványokat szükség esetén meg kell változtatni. A veszély csökkentése érdekében az orvosok minden utasnak ajánlják a megfelelő harisnya használatát, továbbá felhívják a figyelmet a rendszeres és bőséges folyadékbevitelre a kiszáradás elkerülése érdekében. Nem egy légitársaság külön tájékoztató füzetben hívja fel utasai figyelmét a kockázatokra, a járatokon helyben elvégezhető tornagyakorlatokat bemutató filmeket is vetítenek, illetve hozzáférhetők a vér sűrűsödését gátló aszpirintabletták is.