Az ultrahang készülék magas frekvenciájú, az emberi fül számára nem érzékelhető hanghullámokat bocsát ki, melyeket a vizsgáló fej segítségével továbbíthatunk a testszövetek felé. Az innen kapott információk a jelátalakítón haladnak át, míg végül a monitoron kirajzolódik az éppen vizsgált szerv alakja – foglalja össze röviden az ultrahang működésének lényegét dr. Szabó Andrea radiológus, az Ultrahang Központ főorvosa. Az ultrahang segítségével meghatározhatjuk az adott szerv méretét, felfedezhetjük az eltéréseket, göböket, megnagyobbodást, a gyulladásra utaló jeleket.
A hasi panaszok közül az ultrahang alkalmas a ciszták, vagy egyéb kóros növedékek észlelésére a májban, lépben, vagy hasnyálmirigyben. Segítségével kimutatható a lép megnagyobbodása, vagy például a vese- és epekő is. Vizsgálhatóak a hasüreg nagyobb erei és nyirokcsomói is. A daganatos elváltozások áttéteinek diagnózisában is alkalmazható. A kismedencében pedig a méh, petefészkek, petevezetékek, húgyúti szervek, prosztata és herék vizsgálatára. A gyomor- és bélrendszer területén jelentkező panaszok esetében, a hasi ultrahang csak a gyanúját veti fel valamely szervi elváltozásnak, és azt további eszközös vizsgálatoknak - pl. vastagbéltükrözés, gyomortükrözés, CT, stb - kell tisztázniuk.
A vizsgálat fájdalmatlan és semmilyen mellékhatással nem jár. A röntgen vizsgálattal szemben itt nem éri sugárzás a testet, ezért alkalmazható például várandósoknál is, a magzat fejlődésének nyomon követésére. Elvégzése előtt 6 óval ne fogyasszunk szilárd táplálékot, viszont igyunk sokat, a vizsgálatra telt hólyaggal érkezzünk. A vizsgálat fekvő testhelyzetben történik, a szabaddá tett hasi részre kent zselészerű anyagon, a kezelőorvos által mozgatott vizsgáló fej segítségével. A látottakról az orvos a vizsgálat közben, vagy annak elvégzése után ad részletes szó- és írásbeli tájékoztatást.