Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Bár a nemzetközi hírnév után sokan sóvárognak, arra senki nem vágyik, hogy a „leg”-ek közé a rendkívüli csúnyaságával, taszító testi tulajdonságaival kerüljön. Egy szerencsétlen mexikói lánynak ez lett a sorsa: megélhetését, házasságát és hírnevét is annak köszönhette, hogy a „világ legrondább asszonyának” kiáltották ki – már, ha van ebben bármi köszönnivaló...
Julia Pastrana 1834-ben született Mexikóban. Egy - szerencsére – nagyon ritka betegségben, veleszületett terminal hypertrichosisban, úgynevezett vérfarkas-szindrómában szenvedett. Ez a genetikai rendellenesség fokozott szőrnövekedéssel jár, Julia egész testét sűrű, sötét szőrzet borította, amely az arcát sem hagyta szabadon. Ráadásul még egy - szintén ritka – elváltozás is sújtotta: az ún. gingiva hyperplasia, ami miatt az ínye és az ajka feltűnően megvastagodott, állkapcsa torzult. Már gyerekkorában híre járt a „majomasszonynak”, medvenőnek, ahogyan kortársai emlegették. Húszévesen megkereste egy mutatványos-cirkuszi vállalkozó, Theodore Lent, gyakorlatilag megvásárolta az anyjától, majd az egész vállalkozását a „szörnyszülöttre” építve több kontinensre kiterjedő körutat szervezett a mutogatására. Mivel a korabeli orvostudomány nem ismerte a betegség genetikai hátterét, még az orvosok sem cáfolták azt a „szenzációs” történetet, amit Lent költött Júlia származása köré. Azt állította, hogy anyját elrabolták őserdei bennszülöttek, teljes elzártságban egy barlangban tartották, kiszolgáltatva a vadállatoknak – a porondra illő, vérfagyasztó mese szerint a lány orangutántól született. A szomorú valóságot Lent nem tartotta elég romantikusnak. Az üzlet be is indult, jövedelmezhetett is szépen, hiszen a mexikói mutatványos bejárta egész Észak-Amerikát, sőt Európát is, szinte minden nagyobb városában megfordultak. 1857-ben Pestre is ellátogatott, hosszabb időt töltöttek Moszkvában és Norvégiában is.
Valójában Júlia jó képességű, sokoldalú fiatal nő volt, aki, ha a betegség nem torzította volna el a külsejét, a korabeli lányok életét élhette volna, sőt, többféle területen a tehetségével is kitűnhetett volna: szépen táncolt, zenélt, énekelt, könnyen tanult nyelveket. Lent teljesen hatalmába kerítette őt – talán meg is győzte arról, hogy nincs más választása a megélhetésre, ráadásul valószínűleg őszintén szerette „impresszárióját”. Feleségül is ment hozzá, sőt, gyermekük is született. Végül is ez okozta korai halálát is: 1859-ben egy kisfiúnak adott életet, akin újszülöttként is látszott, hogy édesanyja betegségét örökölte, és mindössze öt napot élt. Julia Pastrana pedig a szülést követően (az akkoriban igen gyakori) gyermekágyi lázban hunyt el.
Felesége és gyermeke halála után Theodore Lent nem akarta elveszíteni jövedelmi forrását, ezért aztán holttestüket bebalzsamoztatta és üvegkoporsóban mutogatta tovább hosszú évekig. Nem is elégedett meg ennyivel: visszautazott Mexikóba, és keresett másik, hasonlóan túlzott szőrnövekedésben szenvedő nőt, és Júlia rokonaként léptette fel. A cirkuszos Moszkvában halt meg 1884-ben (elmegyógyintézetben), a bebalzsamozott holttestek viszont még sokáig nem leltek nyugodalmat. Még több mint száz évvel a haláluk után, 1976-ban is szerepeltek egy oslói kiállításon, majd különböző raktárakban hányódtak. 2005-ben kezdeményezték először jobb érzésű norvégok, hogy vessenek véget a kegyeletsértésnek, és végre temessék el a szerencsétlen nőt és kisfiát. Végül is 2013 elején került sor erre a nagyon megkésett utolsó tiszteletadásra: szülőhelyéhez közel, Mexikó Sinaloa de Leyva nevű városában temették el a „világ legcsúfabb asszonyának” kikiáltott Julia Pastranát.
A vérfarkas-szindróma, a hypertrichosis lehet veleszületett, de szerzett fajtáját is számontartják (például a hirsutismust). Más osztályozás szerint megkülönböztetnek generalizált és lokalizált vérfarkas szindrómát. A veleszületett hypertrichosis hátterében genetikai mutációt feltételeznek. A legsúlyosabb változata a terminal Hypertrichosis, amikor is a vastag, sötét szőrzet az egész testre kiterjed, és már újszülöttkorban megfigyelhető. A körülhatárolt hypertrichosit csak bizonyos testrészekre (például a felső végtagokra) korlátozódik. A betegség szerzett válfaja viszonylag gyakori. Ez csak a későbbi életévekben jelenik meg, a hátterében lehet mérgezés (például higany), vagy gyógyszer mellékhatása, daganatos megbetegedés, kezeletlen fertőzés is. Kiterjedhet az arcra, állra vagy a végtagokra is. A szerzett forma tünetei jól kezelhetők.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
