„Elég nehezen megragadható dologról van szó. A prosopagnosiának nem csak egy változata ismert, ugyanis az agyi területeket összekötő útvonal több helyen is sérülhet. Az okok nem mindig megállapíthatóak” – magyarázta Bradley Duchaine, a Darthmouthi Egyetem kutatója.
A normális agy egy bizonyos módon válaszol, ha felismer egy arcot. 250 milliszekundumig tart, amíg felismeri és kielemzi a látottakat, és arra a területre közvetíti, amely feladata annak eldöntése, ismerős-e az adott ember. További 600 milliszekundumot vesz igénybe, amíg az információ egy magasabb szintre is eljut, ahol számba vesszük, mit tudunk az illetőről.
------------------------------------------------------HIRDETÉS-------------------------------------------
Légkeveréses Halogén Főzőkészülék:
38 800 Ft HELYETT 15 990 Ft!
Akár zsír vagy olaj nélkül is süthetünk benne. Füst- és szagmentes!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A vizsgálatok alapján a prospagnosiás embereknél gyakran ez utóbbi folyamat ment végbe elégtelenül, vagy egyáltalán nem történt meg. Ha azonban sikerült a felismerés, az éppolyan sebességgel történt, mint a normál esetekben. Érdekesség, hogy az esetek felében a 250 milliszekundumos folyamat még rendben lezajlott, másik esetekben azonban már itt is fennakadás történt.
„Sokan felismerik 250 milliszekundum alatt a látottakat, csak éppen agyuk nem továbbítja a megfelelő területre az információt. Elképzelhető, hogy valamilyen probléma van a területek közti útvonalon, de nem tudjuk, mi pontosan a baj” – mondta el Duchaine, aki az eredményeket aa Brain című folyóiratban ismertette.
A legújabb kutatások szerint az arc felismerésének képessége örökletes: akinek aszülei jók ezen a területen, feltehetőleg maga is azzá válik. Noha Duchaine csak olyanokat vizsgált, akik születésüktől fogva prospagnosiától szenvednek, de néha egy stroke után jelenik meg a baj.
A Pekingi Egyetem kutatója, Jia-Liu, aki a jelen kutatásban nem vett részt, rendkívül érdekesnek tartotta azt. „A felfedezés azért is jelentős, mert nem csak a prosopagnosia, hanem egyéb felismerési nehézségekkel járó állapotok, például az autizmus kutatásában is nagy előrelépést jelent” – vélekedett.