A nyelvelsajátítás folyamatában az arckifejezés a legdinamikusabb és legfeltűnőbb ingerek közé tartozik. Eddig tisztázatlan volt az a kérdés, hogy ezek az ingerek elegendőek-e ahhoz, hogy a csecsemők megkülönböztessék egymástól a különböző nyelveket.
A vancouveri University of British Columbia kutatója, Whitney Weikum és kollégái 96 négy, hat és nyolc hónapos csecsemőnek mutatott hang nélküli videofilmeket, melyekben egy beszélő a Kis herceg című könyvből olvasott fel angolul vagy franciául.
A gyerekek először az egyik nyelven felolvasó beszélő arcát látták. Amint megszokták a képet és érdeklődésük csökkent a film iránt, a kutatók váltottak, és ugyanazt a felolvasót mutatták, de immáron a másik nyelven. Ha ekkor a babák ismét figyelmet szenteltek a filmnek, azt a tudósok úgy értékelték, hogy a csöppségek észrevették a nyelv megváltozását. A megszokási szakasz után kontrollvizsgálatként mutattak olyan képsorokat is, amelyeken a beszélő továbbra is az első nyelven olvasott fel, igaz más mondatokat. A tanulmányhoz egynyelvű környezetben nevelkedő csecsemőket választottak ki, mivel a nyelvi képességek megszerzésénél és megtartásánál nagy szerepet játszik a környezet.
A kutatásból az is kiderült, hogy a négy és hat hónapos kicsikkel szemben a nyolc hónaposaknak már csak akkor sikerül megkülönböztetni a különböző nyelveket, ha kétnyelvű környezetben élnek, tehát a meglepő képesség az idő múlásával eltűnik.