A vizsgálat során a bezártság-szindrómás emberek francia szervezete, az ALIS 168 tagjának küldtek ki kérdőíveket, amelyben kórtörténetükön kívül érzelmi állapotukra és az eutanáziáról vallott nézeteikre is kíváncsiak voltak. Az eredményeket Steven Laureys, a liege-i egyetemi kórház munkatársának vezetésével értékelték.

A jólétével kapcsolatban részletes választ adó 65 páciens közül 47 állította magáról, hogy boldog és 18 vallotta boldogtalannak magát. A főként szempillantásokkal válaszoló páciensek közül alig néhányan jelezték, hogy öngyilkos gondolataik szoktak lenni.
„Sok páciens képes boldogságot találni olyan módokon, amelyeket mi el sem tudunk képzelni” – kommentálta az eredményt Adrian Owen kanadai idegtudós, a téma szakértője.
A testükbe zárva élő emberek a szindrómával akár évtizedekig is élhetnek, ha megfelelő gondozást kapnak. Rehabilitációval sokuknál visszatér időközben a fej, az ujjak vagy a lábfej mozgása, némelyek pár szónyi beszédre is képessé válnak.