Generált szorongás- nem is tudja milyen sokakat érint

A hajlam és a környezeti hatások is okozhatnak szorongást

A generalizált szorongás jellegzetessége az álladóan fennálló, változóan intenzív szorongás és aggodalmaskodás, valamint legalább három a következő tünetek közül: alvászavar, izomfeszülés, fáradékonyság, koncentrációs problémák, irritabilitás és nyugtalanság. Gondolhatnánk, hogy a 21. században a híreket nézve, hallgatva szinte mindenki szorong. Én úgy gondolom, hogy ez mindig így volt, a „boldog békeévek” egy sosem volt fantáziavilág, de kétségtelen, hogy az utóbbi évek információs özöne valóban meghaladja az információ feldolgozási képességünket és ez fokozza a szorongásunkat. Az utóbbi évtizedek eseményei is talán túlzottan igénybe veszik az ember alkalmazkodóképességét. De ez mindig egyéni, van, akit ez jobban érint, van, akit kevésbé. Ez is mutatja, hogy a szorongásnak, mint általában minden betegségnek genetikai alapja van, amit a környezeti tényezők és a gyermekkorban vagy az élet más szakaszaiban átélt traumák felerősíthetnek, ezek a kiváltó triggerek lehetnek – foglalja össze a pszichiáter.

Az öndiagnózis veszélyes lehet

A szorongásos zavar diagnosztikai kritériumai nem csak a páciens szubjektív megélései. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által használt DCM-V. diagnosztikai rendszernek éppen az a lényege, hogy szigorúan meghatározott kritériumokhoz köti egy adott betegség fennállását. Blazsek doktor szerint ezért fontos a beteg alapos kikérdezése, és a kritériumok alapján felállított diagnózis. A hevenyészett kikérdezés, netán bizonyos betegség öndiagnózisa könnyen félrevihet és rossz terápiához is vezethet. A generalizált szorongás kritériumai:

● legalább 6 hónapig fennálló fokozott szorongás és aggodalmaskodás,
● az érintett személy nehezen tudja ezt kontrollálni,
● a már említett 6 tünetből legalább 3 jelenléte: nyugtalanság, fáradékonyság, koncentrációs nehézség, irritabilitás, izomfeszülés, alvászavar.

A szorongásos zavarok kezelésében segíthet a pszichiáter.Ezen kívül az állapotra jellemző, hogy az nehézséget okoz a páciens mindennapi életében, legyen az a családi élete, a szociális funkciók területe vagy a munka. Az is a kritériumok közé tartozik, hogy ezek a tünetek ne valamilyen szer (alkohol vagy drog) használatának következményei legyenek, illetve ne másik pszichiátriai betegség tüneteiként jelentkezzenek. Ezért fontos a differenciáldiagnózis, hiszen fontos elkülöníteni, hogy a tünetek nem egy másik zavar, például depresszió miatt jelentkeznek-e.
- Amivel a páciens felkeres bennünket, az általában egy nagyon egyszerűen megfogalmazható probléma, vagyis maga a szorongás. De nagyon fontos az alapos anamnézis-felvétel, tudnunk kell, mióta tapasztal tüneteket, milyen erősségűek ezek, milyen hatással van mindez az életének különböző területeire, milyen nehézségeket okoz. Ez utóbbi a legfontosabb pont: vagyis, hogy az adott panaszok mennyire zavarják a mindennapi funkcióit. Akkor beszélhetünk ugyanis betegségről, ha ez a zavar már túllép egy adott határt és életminőség-romlást okoz – hangsúlyozza dr. Blazsek Péter, a Pszichiátrai Központ pszichiátere.

Az életmódnak nagy szerepe van a pszichiátriai zavarok kezelésében

Érdekes szempont, hogy míg a szerhasználat miatt bekövetkező zavarokat el kell különíteni a klasszikus szorongásos zavaroktól, a két állapot társulhat is. Tehát például a szerhasználati zavarhoz komorbid zavarként társulhat pánikbetegség, generalizált szorongás, depresszió vagy más pszichiátriai betegség. Ilyenkor duális diagnózis születik és a kettőt együttesen kell kezelni, addiktológiai és pszichiátriai szempontból is. A szerhasználat ugyanakkor rizikófaktora lehet a pszichiátriai zavaroknak, és az sem ritka, hogy a páciens a már meglévő pszichiátriai betegségét alkohollal, droggal „kezeli”, egyfajta „öngyógyításként”. Természetesen ez sosem fog eredményt hozni, csak időlegesen homályosítja el a problémákat, hosszú távon viszont határozottan ront a helyzeten. - Az életmódnak egyértelműen szerepe van a pszichiátriai zavarok gyógyításában, csak ezek után jöhetnek a gyógyszerek – természetesen azoktól az esetektől eltekintve, amikor a gyógyszernek életmentő vagy elsőrendű szerepe van. A napirend kidolgozása és betartása, a rendszeres testmozgás, a megfelelő étrend és folyadékfogyasztás, valamint a szerhasználat kiiktatása alapvető szerepűek. Természetesen a mai rohanó világban nehéz, talán a legnehezebb az életmódon változtatni, egyszerűbbnek tűnik csak a gyógyszerekre támaszkodni. Holott még a gyógyszerek hatékonyságát is lehet fokozni a megfelelő életmóddal, a jó állapot fenntartásához pedig mindenképpen szükséges. A mai korszerű gyógyszeres (antidepresszív) kezelés biztonságos, nem okoz függőséget, az esetleges mellékhatások néhány nap alatt elmúlnak és a hatásuk 3-4 hét alatt kialakul, ellenkező esetben más gyógyszerre váltunk, amíg megtaláljuk a beteg számára legmegfelelőbb és leghatékonyabb terápiát.