A gerincferdülés (scoliosis) a csigolyák alkotta gerincoszlop oldalirányú görbülete. Ennek oka legtöbbször a csigolyák egymáshoz viszonyított helyzetében bekövetkező változás (csavarodás, forgás).
A gerincferdülés leggyakoribb tünetei a következők lehetnek:
• a fej nem a test hossztengelyének közepén helyezkedik el;
• a vállak nem egy vonalban vannak, gyakran az egyik váll magasabban áll a másik vállhoz képest;
• a derék ráncolata nem szimmetrikus;
• egyenlőtlenek a karok és a törzs közti rések;
• az egyik csípő magasabban van a másikhoz képest;
• kifejezett gerincgörbület;
• jobbra vagy balra dőlő testtartás;
• hátfájdalom;
• nehéz légvétel;
• hasi vagy kismedencei problémák;
• szokatlan testtartás.
Amennyiben a tünetek alapján felmerül a gyanú a gerincferdülésre, keresse fel háziorvosát, ugyanis a korai diagnózis és terápia kedvező kimenetellel jár.
A gerincferdüléses betegeknek időnként kontrollvizsgálatra kell járniuk állapotfelmérés céljából.
A legtöbb esetben (kb. 80%-ban) a gerincferdülés oka tisztázatlan. Egészséges gyermekekben is kialakulhat, nem köthető helytelen testtartáshoz vagy diétához. Ezt ismeretlen eredetű (idiopátiás) scoliosisnak nevezzük.
Ritkább esetben családi halmozódást mutat, ez esetben genetikai okra vezethető vissza a kialakulása.
Az alábbi betegségek állhatnak továbbá a gerincferdülés hátterében:
• veleszületett (kongenitális) scoliosis: magzati korban helytelen csontosodási folyamatnak köszönhető gerincferdülés;
• neuromuszkuláris scoliosis: központi idegrendszeri sérülés vagy izomsorvadás esetén;
• degeneratív scoliosis: az idő előrehaladtával a gerincet alkotó csigolyák kopása miatt alakul ki;
• gerincvelő-rendellenesség;
• a gerincet érintő sérülés következtében kialakuló gerincferdülés;
• csontritkulás talaján kialakult gerincferdülés.
A gerincferdülés lányoknál gyakoribb, főként a 10-13 éves korosztályban, ezért érdemes ebben a korcsoportban szűrővizsgálatot végezni a gerincferdülés kizárása céljából. Lányok esetén a gerincferdülés fokozódására is nagyobb az esély.
A gerincferdülés lehetséges szövődményei
Azoknál a betegeknél, akiknek fűzőt kell viselniük, vagy műtéten kell átesniük gerincferdülésük miatt, sokszor testképzavar és önbizalomhiány alakul ki, ezért a pszichés támogatásuk kiemelten fontos a terápiájuk mellett.
Súlyos gerincferdülés esetén a mellkasi tér beszűkül, ezáltal a tüdő funkciója akadályozott.
A gerincferdülés hosszan tartó (krónikus) hátfájdalmat is okozhat.
A gerincferdülés diagnosztizálása
A gerincferdülés diagnózisához elég lehet a fizikális vizsgálat. Gerincferdülés esetén javasolt ortopéd szakorvoshoz fordulni a diagnózissal, aki az ismételt fizikális vizsgálatot, valamint röntgenvizsgálatot, CT- vagy MR-vizsgálatot követően a diagnózist alátámaszthatja, valamint tájékoztat a lehetséges terápiás módokról.
A kezelés elsődleges célja a gerinc kiegyenesítése. A gerincferdülés kezelésére számos terápia elérhető. Ennek kiválasztása az orvos feladata, figyelembe véve a beteg életkorát és a gerincferdülés súlyosságát.
A legtöbb esetben a gerincferdülés enyhe, ezért specifikus terápiát nem igényel.
Amennyiben súlyosabb a gerincferdülés, fűző használata válhat szükségessé, amely megakadályozza a ferdülés súlyosbodását. A fűzők legtöbbször műanyagból készülnek, és naponta 13-16 órát ajánlott hordani őket. A fűzőt a csontok növekedéséig kell hordani, ami lányok esetén általában 14 éves, fiúk esetén 16 éves korban következik be, azonban egyéni változatosságot mutat. Ezt követően a gerincferdülés rosszabbodására kicsi az esély.
Csontritkulás talaján kialakult gerincferdülés esetén az alapbetegség kezelése kiemelten fontos.
Egyes esetben a gerincferdülés olyan súlyos mértéket ölt, hogy műtéti beavatkozásra kerül sor. A műtét során fémrudat helyeznek be a gerinc kiegyenesítésére, vagy a csigolyák egyesítésével (fúziójával) érik el a kívánt eredményt. További megoldás a csigolyák kívülről csavarral és egy azon átvezetett rudazat segítségével történő korrekciója.
A gerincferdülés okozta fájdalom legkiválóbb terápiája a mozgás és a fizikoterápia.