A Journal of Climate című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányban a Környezeti Változások Intézete kutatói megvizsgálták az óceáni és a szárazföldi hőmérsékletek adatait 1850 óta. Az olyan ember gerjesztette tényezőkön kívül, mint az üvegházhatású gázok koncentrációja, bevonták elemzésükbe a vulkáni kitöréseket, a naptevékenységek és a légszennyezés csúcsait. Azt találták, hogy a lassan végbemenő óceáni ciklusok nem adnak magyarázatot a globális hőmérséklet hosszú távú változásaira, amely magában foglalja a felgyorsult vagy lelassult melegedés néhány évtizedét. "Bizonyossággal kimondhatjuk, hogy az emberi tényezők, mint az üvegházhatású gázok kibocsátása, a szállópor szennyezés, a természeti jelenségek, mint a vulkánkitörések vagy az El Nino elegendőek ahhoz, hogy megmagyarázzák a hőmérséklet összes hosszú távú változását. Aligha helyes az a feltevés, hogy az óceánok hűthették vagy melegíthették az időjárást több évtizeden keresztül és ezért a jövőben is ezt fogják tenni" - mondta Karsten Haustein, a tanulmány vezető szerzője.
A tanulmány megmutatta, hogy szintén külső tényezők okozták azt a globális felmelegedést, amely a korai felmelegedési periódusban (1915-1945) ment végbe. Korábban azt az óceánok hőmérsékletének változásaival magyarázták. "Tanulmányunk megmutatta, hogy nincsenek rejtett mozgatóerők a globális középhőmérséklet alakulásában, Az általunk megfigyelt hőmérséklet-változásokat a már ismert mozgatóerők okozzák. Ez azt jelenti, hogy nem fogunk látni semmilyen meglepőt, ha ezek - mint a gázkibocsátás - megváltoznak. Jó hír, hogy ez azt jelenti: ha a csökken az üvegházhatású gázok koncentrációja, a hőmérséklet is csökkeni fog, ahogyan jeleztük, a rossz hír az, hogy semmi sem ment meg minket attól, hogy emelkedjenek a hőmérsékletek, ha nem vagyunk képesek drasztikusan csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátást" - hangsúlyozta Friederike Ott társszerző.