Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Az alapok: kézmosás és a wc-papír helyes használata
A kézmosás a mellékhelyiség használata előtt és után is javasolt, hiszen akár otthon, a munkahelyen, vagy nyilvános helyen vagyunk, a kezünk közé akadó tárgyak hemzsegnek az kórokozóktól, ami ugyanúgy elmondható a használt wc-papírról is. Utóbbi használatának helyes módja az, ha a törlő mozdulatokat mindig a hüvelytől távolodva végezzük, így nem kerület bele széklet- vagy vizeletmaradvány.
Két-három évtizede még nem volt idegen látvány a bikiniből kikandikáló szőrzet, ma azonban a legtöbben már az ápolatlan jelzőt aggatjuk azokra a nőkre, akik nem szőrtelenítik bikinivonalukat. Pedig az intim higiénia szempontjából lehet, hogy ők tesznek magukkal jobbat, a szeméremszőrzetnek ugyanis védő szerepe van: távol tartja a kórokozókat, és elvezeti a hüvelyváladékot és a vizeletet. Ettől függetlenül nem célunk senkit lebeszélni az intim fazonírozásról, némi óvatosságra intenénk azonban őket.
Ha a bikinivonal szőrtelenítését kozmetikusra bízzunk – márpedig a gyantázással jobb nem otthon kísérletezni –, csak olyan szakembert válasszunk, aki nem használja újra a gyantát vagy a cukorpasztát. Az első látogatás előtt nyugodtan kérdezzünk rá erre a kérdésre, és nézzünk körül a kozmetikában, hogy felmérhessük, milyenek a tisztasági viszonyok.
Ha a borotvát választjuk, intim testrészünknek rendszeresítsünk egy külön készüléket. Használat után alaposan öblítsük le, és ne használjuk túl sokáig – a csorba pengével könnyen összekaszabolhatjuk magunkat, és minél tovább használjuk, annál több kórokozó ülhet meg rajta.
Nagyon reméljük, hogy a rendszeres fehérneműcsere fontosságát senkinek sem kell ecsetelnünk, azt viszont talán már kevesebben tudják, hogy higiénés szempontból az alsónemű anyaga is fontos. Alapvető, hogy altestünk levegőzni tudjon a fehérneműben, ezért olyan bugyit válasszunk, aminek anyaga szellősebb, és képes magába szívni az izzadságot – leginkább a pamut ilyen. Bármennyire is szexis, a nagyon műszálas bugyikat inkább hagyjuk az üzletben, vagy maximum arra a pár percre vegyük fel, amíg a párunk le nem tépi rólunk.
Érdemes még szót ejteni a tangákról is: hiába áll jól, és hiába érezzük kényelmesnek őket, ha túl szoros, kidörzsölheti a gát amúgy is érzékeny bőrét, ezért ha fogékonyabbak vagyunk a fertőzésekre, vagy úgy érezzük, hüvely-tájon valami nincs rendben, inkább viseljünk hagyományos szabású alsóneműt.
Sok nő csak akkor érzi magát tisztának, ha fehérneműjében egész nap tisztasági betétet visel, másokat viszont zavar, hogy a műanyag betét miatt bőre nem tud szellőzni a fehérneműben. Ha az előbbi táborba tartozunk, érdemes meggondolni, hogy valóban szükségünk van-e az állandó betétviselésre, és ha netán túlzott folyás miatt folyamodunk ehhez a megoldáshoz, inkább keressük fel a nőgyógyászunkat, mert a folyás nem feltétlenül normális jelenség. Ha ragaszkodunk a tisztasági betéthez, keressünk minél légáteresztőbbet, és kerüljük az illatosított változatokat, ezek ugyanis irritálhatják a bőrt. Ugyanilyen hatással lehet, ha a betétet nem cseréljük elég gyakran.
Intim szappanok és hüvelyöblítés (irrigálás)
Az intim testrészek tisztán tartását sokan túlzásba viszik. Ugyan igaz, hogy a lúgos kémhatású tusfürdők, szappanok nem alkalmasak e testrészünk savas kémhatású közegének tisztán tartására, de azzal sem teszünk jót, ha túlillatosított intim mosakodókat használunk, és az sem, ha túlzásba visszük a használatukat, ezzel ugyanis tönkretehetjük a bőr és a nyálkahártya természetes védekezőképességét. Mindenképp kerüljük az intim dezodorok, és a mosdókesztyű intim tájékon történő használatát is.
A hüvely tisztán tartásának szükségessége nem csak szó szerint kényes téma: könnyen alapot a ad szélsőséges vitára. A mellette szólók szerint más testrészeinkhez hasonlóan a hüvely is állandó tisztítást igényel, és mivel a védelmét biztosító savas közeg egyensúlya könnyen felborul, rendszeres tejsavas öblítésre van szükség az állandó savas pH fenntartásához. Az ellentábor szerint viszont a szervezet képes saját védelméről gondoskodni, és éppen a külső beavatkozás az, ami tönkreteszi a hüvelyflórát, és így utat enged a kórokozóknak.
Az igazság az utóbbi állásponthoz áll közelebb: a hüvelyöblítés teljesen felesleges, ha a hüvelyflóra egészséges, alkalmi segítséget jelenthet azonban akkor, ha a savas közeg egyensúlya megbillen. Alapvetően tehát azzal tesszük a legjobbat, ha feleslegesen nem bolygatjuk a hüvelyt (talán nem véletlen, hogy testünk belsejében helyezkedik el), és főleg nem "tisztítjuk" rendszeresen. Diszkomfort-érzet, viszketés esetén, vagy ha azt gyanítjuk, hogy a savas kémhatás eltolódhatott, néhány alkalommal bevethetjük a hüvelyzuhanyt, de csak kellő körültekintéssel.
• A tubusos készülékek helyett válasszunk inkább zuhanyra szerelhető irrigátort, melyen a víz folyamatosan átáramlik, és így nem juttatjuk vissza a már használt folyadékot a hüvelybe.
• Az irrigátort használat után fertőtlenítsük, és tartsuk minél távolabb a wc-től, lehetőleg zárt helyen!
• Ne kísérletezzünk házilagos megoldásokkal, például ecetes vízzel vagy joghurttal, helyettük gyógyszertárban vegyünk tejsavas készítményeket, és pontosan tartsuk be a használati utasítást!
• Ha néhány alkalom után nem javul a helyzet, mindenképp keressük fel a nőgyógyászt, aki nem csak a tüneteket, de az azt kiváltó okokat is kezelni tudja.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
