Kisgyermekes szülők homokozószéli beszélgetéseinek gyakori témája, hogy mit eszik a gyerek, mit nem, mennyi édességet kaphat és mikor. A legelkeseredettebb anyukák szájából olyan mondatok hangzanak el, hogy ebédre csak húst és krumplit kér és a tésztát csak hidegen szereti, csupaszon. Mit tehetünk a válogatósnak, rossz evőnek mondott apróságokért?
A kanadai származású, kétgyermekes Karen Le Billon új könyvében arról számol be, hogyan látja és egyben tapasztalja a franciák egészséges étkezésre való nevelését. Az írónő hitelességét alátámasztja, hogy a Kanadából Franciaországba való átköltözést követően két kislánya étkezési szokásai alapjaiban változtak meg. Elmaradt a nassolás, a tévézés közbeni evés és a „jutalomcsoki intézménye” is, helyükre kelkáposzta került illatos sajtféleségekkel.
Az első és legfontosabb, hogy a szülő tudatosítsa, túlnyomórészt ő a felelős a gyermek étkezési szokásainak kialakításáért. A franciák egészségesen és élvezettel esznek, így jó és erős a példamutatás, ami hangsúlyos szerepet kap az egészséges táplálkozásra való nevelésben. Mik azok a dolgok, amin változtatni érdemes?
Gyakori, hogy a gyerekek határozzák meg, mit főzzön az anya, mi szerepeljen az étlapon, ugyanúgy ennek az ellenkezője is igaz lehet, a szülő választása, a túlzott kontroll sem célravezető. A törekvésünk iránya az legyen, hogy tanítsuk meg a felnövekvő generációt egészségesen étkezni úgy, hogy egyik félnek se kelljen az „ellenőrző” szerepet vállalnia.
A franciák érzékkel teszik mindezt, szó szerint és átvitt értelemben is. Alkossunk házi szabályokat és legyünk következetesek azok betartásában. Állítsuk egyszerű választási helyzet elé a lurkókat, például spenótból vagy padlizsánból készüljön a mai vacsora? De ne hagyjuk megtervezni az egész menüt!
Kíméletes, természetes megoldás székrekedésre gyerekeknek
Az evés ne legyen vigasztalódás vagy kikapcsolódás, ne kötődjön hozzá „megvesztegetés” vagy jutalmazás, azaz ebben az értelemben ne legyen emocionális.
Szomorúság ellen vagy unaloműzésből mi magunk se együnk és ne adjuk tovább ezt a rossz szokást. Tudósok vizsgálatai bizonyították, hogy a gyerekek a jutalmul kapott ételeket fogják a későbbiekben előnyben részesíteni, hiszen hozzájuk társul pozitív élmény, megerősítés; és mivel a szülők általában egészségtelen ételekkel jutalmaznak, így ők maguk tanítják gyerekeiket ezek preferálására.
Találjunk ki más jutalmakat és adjunk esélyt a csemetének, hogy megtanulhassa evés nélkül szabályozni érzelmeit. Ne mondjuk azt, hogy ez jó, finom, vagy éppen édes vagy sós, helyette bátorítsuk a gyermeket, hogy mondja el, milyennek érzi az ételt, milyen, ha a nyelvén van és milyen, ha lenyeli: fűszeres vagy száraz vagy éppen lágy.
Ne jutalmazással motiváljunk, tehát azt a gyakran elhangzó mondatot, hogy: „ha megetted a salátát, kaphatsz édességet” váltsa fel a következő: „először megesszük a salátánkat, aztán jön a desszert”. Ha azt mondjuk: „ha nem eszed meg a zöldséget, nem kapsz sütit”, azzal azt érjük el, hogy a kicsi devalválja a zöldséget, ahelyett hogy egy egyszerű rutin alakulna ki benne, először ezt esszük, aztán következik az.
Szociálisan, de nem kötelezően együtt
A tény, hogy az evés szociális tevékenység, nem jelenti azt, hogy mindig mindenki együtt kell, hogy egyen. Ne az evés maga történjen együtt, hanem a beszélgetés, ötletelés, az interakció legyen társas tevékenység.
A mai gyerekeknek kevés szituációban adatik meg, hogy osztatlan figyelmet élvezzenek; az étkezés az egyik ilyen. Az asztalnál történő „rendetlenkedések” gyakran csak a figyelem felkeltésére irányulnak. Olyan rituálék kialakításával, mint a mindenki elmondja az aznapi fontosnak tartott történetét egy jó hangulatot is megalapozhatunk, ami elengedhetetlen kelléke az étkezéseknek.
Így működik a Lecicarbon® gyermek szorulás elleni végbélkúp
Teremtsünk változatosságot egy-egy kedvenc ételének kombinálásával. Például ha szereti a tésztát, kínáljunk a tésztát spenóttal, egy másik alkalommal brokkolival. Ha a gyermek az étel külleme miatt utasítja el az étkezést, ismertessük meg vele a zöldségeket másképp is, játékosan. Tegyünk egy zsákba valamilyen zöldséget, ne áruljuk el, mi az, csak tapogatni, szagolgatni szabad.
Egy még ismeretlen zöldség megismertetésére is kiválóan alkalmas a játék, leépíthetők vele az olyan előítéletek, mint „ez nem szép és nem is lehet finom.”
A franciák azt állítják, hogy a gyerekek ízlése inkább alakítható, mint velük született, azaz az ízlés és az ízlelés is tanítható. Kutatás eredménye az, hogy több alkalommal (akár egy tucatszor) kell velük megízleltetni egy-egy ételt, mire élvezni tudják annak ízét. Ha nem ízlik, nem kell megennie, egy későbbi időpontban viszont kóstoltassuk meg a kicsivel újra ugyanazt az ételt, esetleg más formában.
Ne legyenek feltételezéseink, ne vonjunk le végső következtetéseket, hogy a savanyú uborkát nem szereti és ne adjuk fel, kínáljuk meg, kóstoltassuk meg vele máskor is. Meglepődhetünk, hogy amit az egyik nap elutasított, azt a másik nap mosolygósan elfogyasztja. Ne forszírozzuk, hogy egyen, és semmiképp ne unszoljuk, hogy egyen meg mindent. Célként azt tűzzük ki, hogy kóstolja meg mindazt, ami a tányérjára került. A „meg kell, hogy edd” helyett mondjuk azt, hogy csak kóstold meg. „Nem ízlik? Nem baj, meg fogod szeretni, csak még nem kóstoltad meg elégszer.”
Nagyon fontos, hogy gyereknek kis tányérra csak kicsi adag ételt tegyünk, a nagy adagtól „megijed”, elmegy a kedve az evéstől.
A fő étkezések közötti ételek fogyasztását fogjuk fel miniétkezéseknek. Ne egyen a kicsi útközben, autóban, valamilyen más tevékenység alatt. A nassolás is asztalnál történjen és igyekezzünk egészséges nassolnivalóval, magvakkal, aszalt vagy édes gyümölccsel, mazsolával kedveskedni a palántának. Ha keveset eszik főétkezéskor, naponta egy snack-nél többet ne adjunk, koncentráljunk a következő étkezésre.
Legyen idő főzni is és enni is. Ha asztalhoz ülünk, ne kezdjük rögtön evéssel, előbb teremtsünk jó hangulatot sztorizással, meséléssel, így van idő ráhangolódni az evésre; jó társaságban, vidám hangulatban magunk is szívesen és sokat eszünk, igaz ez a gyerekekre is.
Negatív példák helyett, (például egy barát nem eszik, sovány) dicsérjük a jó evőket, a pozitív példát hangsúlyozzuk. A gyerekek lassú evők, lassítsuk le étkezési tempónkat, ezzel is azt sugallva, hogy van idő és az evés fontos dolog, nem kell elkapkodni vagy csak egyszerűen túl lenni rajta.
A cikket elolvasva megállapíthatjuk, hogy a legtöbb dolgot eddig is tudtuk, de vajon így is csináljuk? A siker a sok apró részletre való odafigyelésben, a következetes viselkedésben és a pozitív gondolkodásban rejlik, aminek rutinná alakítása a mai, rohanó családi életben valóban feladat.
Szponzorált tartalom