A Berkeley National Laboratory egypetéjűiker-kutatással foglalkozó tudósai szerint a kulcs a génekben rejlik. Kutatásukban 28 olyan ikerpár vett részt, melyek egyik tagja lelkes sportember, míg a másik tipikus „kanapélakó” volt. A sportos testvérek versenyeken is részt vevő hosszútávfutók voltak, velük szemben testvéreik vagy egyáltalán nem sportoltak, vagy csak heti 40 kilométernél kevesebbet futottak.
Hat hétig az ikerpárok egyik fele kalóriadús étrenden élt, melyben a kalóriák 40%-át zsírból szerezték meg, míg testvéreik csökkentett zsírtartalmú diétában részesültek (az előző arány itt 20%-os volt). Ezután megmérték a résztvevők vérének koleszterinszintjét, majd a testvérpárok további hat hétre étrendet cseréltek, melynek végén újbóli koleszterinszintmérés következett.
Bár az ikerpárok között természetesen lényeges különbségek voltak, a testvérek közötti eltéréseket tekintve azt találták, hogy a kétféle étrendre mindkettejük nagyon hasonló módon reagált. A vizsgálatot vezető Dr. Paul Williamson elmondása szerint ha egy ikerpár egyik tagjánál a magas zsírtartalmú étrend ellenére sem nőtt a „rossz” koleszterin szintje, ugyanez volt jellemző testvérére is. És viszont: ha az egyik testvérnél az LDL-koleszterin szintje a magas zsírtartalmú diéta hatására felszökött, ugyanez történt testvérével is.
A jelenséget a tudósok azzal magyarázták, hogy az ikerpárok egy része rendelkezik egy vagy több olyan génnel, melyek miatt nagyon érzékenyen reagálnak arra, mennyi zsírt tartalmaz étrendjük, míg mások olyan génekkel bírnak, melyek közömbössé teszik őket a bevitt zsírmennyiségre, attól függetlenül, mennyit sportoltak.
Az eddig is ismeretes volt, hogy némelyek jól reagálnak a csökkentett zsírbevitelre, míg mások bármilyen kemény diétát is tartanak, koleszterinszintjük mégis magas marad, a kutatás vezetője azonban úgy véli, kísérletük rávilágított a gének meghatározó szerepére.