Az elmúlt években az enyhe telek miatt egyre nagyobb területeket hódítottak meg maguknak az apró élősködők, akik már nem csak az erdőkön-mezőkön, de a városok parkjaiban és kertjeiben is megjelentek. Az ellenük való védekezésre ezért nem csak akkor kell figyelmet fordítani, ha kirándulni vagy nyaralni megyünk, de kutyasétáltatás, kertészkedés vagy kocogás, kerékpározás alkalmával is.
A kullancsok ellen ugyan nem létezik védőoltás, de az általuk terjesztett legveszélyesebb vírusos betegség, az agyvelő- és agyhártyagyulladás ellen igen. A vakcináció egy oltássorozat során történik meg: első körben három oltást adnak be egy éven belül, az immunizáció fenntartásához pedig ötévenként újra szükség van egy „emlékeztető” oltásra. Ha a védelemre ennél hamarabb van szükségünk, az első sorozat gyorsabban is elvégezhető.
Az oltás mindazoknak ajánlott, akik nagy fertőzöttségű területen élnek, vagy oda utazást terveznek (táborozás előtt érdemes beoltatni a gyerekeket!); erdőben, bozótos területen dolgoznak, vagy olyan állatokkal dolgoznak, akik továbbadhatják a kullancsokat (pl. erdész, favágó, vadász, állatorvos).
Az oltás híján, de éppenséggel mellette is ajánlatos törekedni a kullancscsípés elkerülésére: ehhez az állat ellen fizikai és kémiai gátat vonni.
Kirándulás alkalmával fontos a megfelelő ruházat. Ez magas szárú cipőt és hosszú szárú nadrágot jelent, amit be tudunk tűrni a cipő szárába vagy a zokniba. Javasolt a zárt felsőruházat is, ami a nyaknál és a csuklónál nem enged nyílt utat a kullancsoknak, akik igen kedvelik az izzadt hajlatokat. A pólót is tűrjük be a nadrágunkba. A sapkát főként a kisgyerekeknél ne felejtsük el – az erős napfénytől is védi őket.
A kirándulás, séta vagy kertészkedés előtt fújjuk vagy kenjük be magunkat kullancsriasztó spray-vel/krémmel, amivel akár 6-8 órán át is távol tarthatjuk magunktól a kis vérszívókat. Ne felejtsük el magunkat a használati utasításnak megfelelő időközönként újra bekenni. A ruhánkat is befújhatjuk a bokánál, a csuklónál és a deréknál.
Érdemes az olyan helyeket, ahol a kullancsok vadon élő köztigazdái (kisebb rágcsálók, sünök, stb.) gyakran előfordulnak, huzamosabb ideig elkerülni – ne táborozzunk le magas füves, bozótos helyeken, és a kutyákat, gyerekeket se engedjük ide, illetve hívjuk fel a kicsik figyelmét arra, hogy ne fogják meg a vadállatokat.
Ha kertünkben tavasszal felszámoljuk a gazos, bozótos területeket, és folyamatosan rendben tartjuk azt, megelőzhetjük a kullancsok elszaporodását. A ritkán látogatott nyaralóban, az állattartó épületben is érdemes óvatosnak lenni: itt a kora tavaszi takarításkor viseljünk védőszemüveget és szájmaszkot.
Kullancsvizit és az élősködő eltávolítása
Sajnos a legnagyobb óvintézkedések ellenére is előfordulhat, hogy egy-egy kullancs befúrja magát a bőrünkbe, és bár legtöbbjük nem hordoz fertőzést, fontos, hogy minél hamarabb eltávolítsuk őket a bőrből. Amikor olyan helyen járunk, ahol esélyünk van kullanccsal találkozni, tartsunk "kullancsvizitet" a nap folyamán akár többször is. Alaposan vizsgáljuk át magunkat és egymást, különösen a hajlatok, a hajas fejbőr és a fül mögötti területeken, a kullancsok ugyanis a védett helyeket kedvelik.
Az eltávolításhoz használjunk kullancseltávolító csipeszt vagy kanalat, melyekkel az állatot a bőrhöz minél közelebb fogjuk meg, anélkül, hogy a potrohát összenyomnánk (a veszélyt jelentő baktériumok itt találhatók ugyanis), és finoman csavaró mozdulattal húzzuk ki. Ne kenjük be krémmel a kullancsot vagy a csípés helyét, és ne próbáljuk meg kipiszkálni az állat bőrbe szakadt fejét – néhány nap múlva magától ki fog lökődni. A kullancscsípés helyét és az eltávolításra használt eszközt fertőtlenítsük le.