Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A PCOS a gyakorisága miatt kiemelt figyelmet érdemel mind a nőgyógyászok, mind az endokrinológusok (hormonnal foglalkozó orvosok) részéről. A policisztás ovárium szindróma kísérője, következménye lehet inzulinrezisztencia, cukorbetegség, magas vérnyomás, magas vérzsírszintek, de akár szívinfarktus is kialakulhat.
A betegség leírásával már a 19. század közepétől próbálkoztak, de csak később, 1935-ben Stein és Leventhal ismertette a kórképet (ezért nevezi a szakirodalom Stein-Leventhal szindrómának is). A leírás szerint a policisztás ovárium szindróma magában foglalja a menstruációs zavarokat (általában a ciklus hosszabbodását vagy kimaradását vagy esetleg a teljes elmaradását), az ovuláció (peteérés) hiányát, a következményes teherbeesési nehézséget vagy képtelenséget, a fokozott szőrösödést, az elhízást és a megnagyobbodott típusos cisztás petefészkeket. Ez a leírás napjainkban is megállja a helyét, természetesen némi kiegészítéssel.
Az újonnan kiegészített ismeretek szerint a kórkép a férfihormonok túltermelésén és a peteérés hiányán alapul. Mások szerint a férfihormonok túltermelődése mellett a magas LH-szint vagy a petefészkek ultrahanggal igazolt sokcisztás jellege a diagnózis kritériuma. Típusos hormoneltérésnek tartjuk a magasabb LH/FSH arányt, de ez sem minden esetben észlelhető. A petefészkek cisztás elváltozása azonban rendszerint igazolható, de a diagnózis felállításához ez sem feltétlenül szükséges.
Mi alapján mondható ki a diagnózist?
A fentiek szerint tehát diagnosztikus jel a típusos ultrahanggal észlelt sokcisztás petefészkek megléte, akár tünetmentesen, akár egy vagy több jellemző tünettel, esetleg hormonális eltéréssel. De diagnosztikus az is, ha az ultrahang ugyan negatív, de a típusos klinikai jelek, tünetek mellett észlelhetőek a kórképre jellemző hormonváltozások. Vagyis a kórkép nem egységes, mondhatjuk azt is, hogy mozaikszerű, egyes esetekben csak menstruációs zavar van, más esetekben inkább szőrösödés jelentkezik, vagy van olyan eset is, amikor rendezett a ciklus, nincs szőrösödés, de a gyermekvállalás akadályozott.
Az ultrahang széleskörű elterjedése óta panaszmentes, egészséges nőknél kb. 20-25%-ban észlelhető, a fokozott szőrnövekedések kb. 80%-ában a PCOS áll a háttérben.
Az alapelváltozást a petefészkek genetikailag determinált férfihormon-túltermelődése okozza, melyet egyéb, petefészken kívüli tényezők is jelentősen befolyásolnak vagy provokálnak, ilyen pl. az inzulintúltermelés. Ez a felfogás annál is valószínűbb, mert a PCOS valóban mutat családon belüli halmozódást.
Mint ahogy azt korábban említettem, a tünetmentes, „normális” női alkatú, rendszeres ciklusú, nem szőrös, férfihormon-túltermelődést nem mutató páciensnél esetleg a hüvelyi ultrahang igazolhatja a PCOS-t, míg más esetben a férfias alkatú, kifejezetten szőrös, rendszertelen menstruációs ciklusú hölgynél igazolható a kórkép.
A „klasszikus” tünetek tehát: pattanások, a bőr megvastagodása, fokozott szőrnövekedés (a hölgyeknél nem szokványos helyeken is: pl. arcon, állon – bajusz, szakáll megjelenése –, a has közép vonalában, az emlőkön), de férfias típusú kopaszodás is kialakulhat. Gyakori az elhízás, a férfias alkat, vagy a menstruációs ciklus zavara: a ciklus hosszabbodása, esetleges kimaradások, sőt akár a menses teljes elmaradása is, gyakori a peteérés hiánya, valamint a teherbeesés sikertelensége is.
A kezeletlen esetekben kialakulhat szívinfarktus is, de az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vérzsírszintek elősegítik a szívbetegségek jelentkezését. Ha a következményes magas inzulinszintek (hyperinzulinémia, inzulinrezisztencia) mellett az előzőek is fennállnak, az állapotot metabolikus X szindrómának hívjuk.
Az emlők néha kisebbek, néha feszülnek és tejcsorgás is megjelenhet, következményes hormonhatásra. Gyakran észlelhető premenstruációs szindróma és terméketlenség a peteérés hiánya miatt. Egyes kutatások feltételezik, hogy növekszik az endometrium rák (méhüregi rák) kockázata, főként dohányosoknál.
Pszichés zavarok is megjelennek, fokozott ingerlékenység, depresszió, kisebbségi komplexusok, nemi működési zavarok, stb. A szindróma társulhat más hormonális eltérésekkel vagy hormonbetegségekkel is.
Ma sem teljesen tisztázott, annyi azonban elmondható, hogy több tényező felelős a kialakulásáért. Több elmélet ismert, mely magyarázhatja a policisztás ovárium szindróma kialakulását: egyik ilyen pl. a petefészkek kóros érzékenysége az LH iránt (agyalapi mirigy hormon, mely a nemi szervek irányítását végzi), másik elmélet a mellékvesék (szintén hormontermelő szervek) szerepét említi, a harmadik a petefészkekben zajló hormonátalakulás során szerepet játszó enzimek károsodását emeli ki, de feltételezik az agyalapi mirigy és az a feletti hormonális irányításban szereplő agyi struktúrák hibáit is, és felmerül egyes növekedési faktorok és a túlzott inzulintermelés is a szindróma hátterében.
Legfontosabb a nőgyógyászati vizsgálat, kiegészítve hüvelyi ultrahangvizsgálattal. Természetesen fontos a részletes endokrinológiai (hormon) vizsgálat.
Differenciáldiagnosztikai szempontból a vizsgálati sort ki kell egészíteni a „rutin” laboratóriumi vizsgálatokkal (vércukor, májfunkciók, vesefunkció, vérzsírok, stb.), illetve hasi ultrahangvizsgálattal.
Néhány esetben szükség lehet az agyalapi mirigy MR-vizsgálatára is (mely a típusos hormoneltérés miatt válhat szükségessé).A pontos diagnózis felállítása nőgyógyász és endokrinológus együttes munkájának eredményeképpen történik, ugyanis fontos számba venni az esetleges egyéb belgyógyászati betegségeket is, melyek bármilyen tünetet provokálhatnak, okozhatnak.
Tekintettel arra, hogy a PCOS pontos oka nem teljesen ismert, így egyszerű, „oki” kezelés nincs. A kezelésnek a tünetekre kell irányulnia, vagyis elsődlegesen a kialakult kóros kör megszakítására, a tünetek megszüntetésére és természetesen a szövődmények megelőzésére. A kezelés irányát elsősorban az határozza meg, hogy a hölgy jelenleg tervez-e terhességet vagy nem.
Amennyiben a beteg elhízott, az első és legfontosabb kezelés a testsúly csökkentése, melynek óriási szerepe van az inzulinszint csökkentésében is, mely provokálhatja vagy súlyosbíthatja a tüneteket.
Természetesen kozmetikai, bőrgyógyászati kezelések is szükségessé válhatnak. A további kezelési lehetőségek már hormonális kezelést jelentenek. Minden eset egyedi, a kezelések a tünetek és az egyéb eltérések alapján történnek.
Az endokrinológiai (belgyógyászati) kivizsgálás és a szükség szerinti (hormonális) kezelés az estek nagy részében eredményes, máskor pedig nőgyógyászati beavatkozásra kerülhet sor, ilyenkor a férfihormon-túlprodukció a petefészekben lévő ciszták roncsolásával csökkenthető.
Belgyógyász-endokrinológus
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
