Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A tesztből származó információk tisztább képet adhatnak az orvosoknak arról, melyik szívbeteg páciens esetében van szükség alapos diagnosztikai vizsgálatokra és agresszívabb orvosi kezelésre – számolt be Arshed Quyyumi, az Emory Egyetem Orvostudományi Karának kutatója. „Ezen kívül az alacsony kockázatú betegeket is segít azonosítani, akik így elkerülhetik a felesleges vizsgálatokat és kezeléseket.” A három biomarker együttesen alkot egy kockázati értéket egy nullától háromig terjedő skálán. Az Emory Egyetem, a MedStar Health és a FirstMark 3400 beteg részvételével, átlagosan 2,3 év utánkövetéssel készült, a Journal of the American College of Cardiology e heti számában közzétett közös kísérlete azt mutatta, hogy a szívroham illetve a halálozás éves kockázata több mint ötször magasabb a legmagasabb kockázati csoport tagjaiban, mint a legalacsonyabb kockázattal rendelkező betegek esetében.
A FirstMark „PREvent” néven kereskedelmi tesztként fejleszti a három biomarkert. Az új kockázati érték ellentmond a Framingham kockázati pontskálának, amely azt számítja ki, hogy a szívbetegség mekkora kockázata leselkedik a betegre a következő tíz évben. „Reményeink szerint ez minden olyan beteg számára hasznos lesz, aki diagnosztizált vagy gyanított koszorúér-betegségben szenved” – mondta Quyyumi. „Valószínűleg minden olyan páciens esetében használható lesz, akik az általános népességhez képest magas kockázati csoportba tartoznak.” A biomarkereket azzal a céllal választották, hogy ki lehessen mutatni a „sérülékeny plakkot”, vagyis az érelmeszesedéses plakkot, ami könnyen leszakadhat, és vérrögöt okozhat. Eddig nehéz volt különbséget tenni az olyan szívbetegek között, akik stabil, illetve akik instabil plakkal rendelkeztek, mely utóbbi a szívroham nagyon magas kockázatával jár.
A három biomarker a következő: CRP (C-reaktív protein), a gyulladás egyik jelzője, HSP70 (hősokkfehérje 70), a celluláris stressz egyik jelzője, és az FDP (fibrin degradációs termékek), a véralvadási tevékenység egyik jelzője. A teszt során mindegyik fehérje szintjét mérik a vérben, és ha valamelyik meghalad egy bizonyos küszöbértéket, az egy ponttal hozzájárul a kockázati értékhez. Az Emory kísérletében azok a betegek, akikben mindhárom biomarker pozitív lett, 16,3 százalékos valószínűséggel szenvedtek szívrohamot, illetve haltak meg egy éven belül, míg ez a kockázat csak 2,4 százalék volt azokban, akik nem voltak pozitívak egyik biomarkerre sem.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
