Hogyan tanulnak a babák?
Magyar kutatók nemzetközi jelentőségű eredményeA Közép-európai Egyetem (CEU) Megismeréstudományi Kutatóközpontjának vezetői, Csibra Gergely professzor és Gergely György professzor dolgozták ki a közelmúltban az ún. „természetes pedagógia” elméletét magyar és angol kutatócsoportok közreműködésével.
Az elmélet szerint a kisbaba már néhány hónaposan képes felismerni egy adott interaktív helyzet „tanító” jellegét, és ilyenkor elméjét speciális, tanulásra kész „üzemmódba” kapcsolja. A folyamat lényege, hogy a baba veleszületett érzékenységgel reagál azokra a kommunikációs jegyekre, melyek a másik közlésre irányuló szándékát jelzik (pl. szemkontaktus, megszólítás, tekintetváltás a baba és a céltárgy között), és e viselkedéseket releváns és új ismeretek átadására vonatkozó tanítói szándékként értelmezi.
Az elmélet helytállóságát a magyar kutatóknak egy új kísérletes helyzetben is sikerült bizonyítaniuk, ezzel merőben új megvilágításba helyezve a fejlődéslélektan egyik klasszikus központi jelenségét.
A csecsemőpszichológia több mint 50 éve ismeri azt a „hibát”, melyet a 10 hónapos csecsemők vétenek egy egyszerű vizsgálat során. Ennek lényege, hogy a baba szeme előtt ismételten elrejtenek egy játéktárgyat két edény valamelyike alá, majd hagyják, hogy azt megkeresse. Miután a baba már magabiztosan nyúl az ismételten elrejtett tárgyért a megszokott edény felé, egy következő próbában azt láthatja, hogy a tárgy a másik (eddig üresen álló) edény alá kerül. A 10 hónapos csecsemők ilyen esetben jellegzetesen hibáznak: a már bevált keresési választ mutatják, azaz a jelenleg üresen álló edényhez nyúlnak vissza.
A csecsemők hibás viselkedésére különböző magyarázatok születtek, a közös valamennyiben az, hogy a hibát az értelmi fejlődés átmeneti állapotának tulajdonítják, mely bizonyos képességek éretlenségére vezethető vissza.
A magyar kutatók azonban a természetes pedagógia elméletének alkalmazásával a jelenség alapvetően új magyarázatát adják. E szerint a babák azért keresik a játékot a rossz helyen, mert félreértelmezik a kísérlet során zajló helyzetet. A „keresd a tárgyat ott, ahol legutóbb láttad eltűnni” helyett a szituációt általános tanítási-ismeretátadási helyzetnek tekintik, és egy általánosítható információt ragadnak meg, mégpedig azt, hogy „a keresett tárgy általában az első edény alatt található”. A természetes pedagógia szemszögéből ez a jelenség a „tanítás illúziójaként” tekinthető.
A babák ily módon is tanúsított pedagógiai érzékenységének igazi jelentősége abban rejlik, hogy az emberré válás fontos elemeként a kulturális és szociális ismeretátadási folyamatoknak fontos alapmechanizmusa.
A vizsgálatot Dr. Topál József, az MTA Pszichológiai Intézetének Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa végezte, Gergely Györggyel, Csibra Gergellyel, Miklósi Ádámmal és Erdőhegyi Ágnessel együttműködésben (utóbbi két kutató az ELTE Etológia Tanszékének munkatársa).