Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Sokan szeretnék, ha a családszaporulat olykor nem túl kellemes periódusát egyetlen terhességi ciklus alatt letudhatnák. Már az alacsonyabb rendű emlősöknél is megfigyelhető, hogy a többes szülések során akadnak életrevalóbb és kevésbé életképes egyedek. Például a macskák és a kutyák között is létezik természetes szelekció az erősebbek javára, amelyet az anya nem mindig képes kompenzálni a „sérült" érdekében. Így van ez az emberek körében is, csak az a különbség, hogy a méhen belül hátrányos helyzetbe került magzat a speciális kezelésnek köszönhetően sokkal jobb életkilátásokkal bír.
Természetesen évente változik a többes szülések gyakorisága, előfordulásuk a földrajzi tájaknak megfelelően is eltér, és néha ismeretlen vagy csak sejtett tényezők is befolyásolják a statisztikai adatokat.
Régebben az a számítás volt érvényben, amely szerint körülbelül minden 85. terhesség ikerterhesség, minden 85x85. terhesség hármas szüléssel végződik. Mások az ikerterhességek lehetőségét 20-30%-kal magasabbnak vélik, hiszen közismert tény, hogy bizonyos terhességekben az ikerpár egyik tagja a korai magzati fejlődés során elhalhat, „felszívódhat", vagy mint mementó, a szülésig papírvékonyan megmaradhat. (Ezek latin neve fetus papyraceus.)
Az egypetéjű (monozigóta) ikrek azonos neműek, és örökletes tulajdonságaik is egyezőek (vércsoport, testfelépítés, adottságok stb.). A kétpetéjű (dizigóta) ikrek csak annyiban hasonlítanak egymáshoz, mint általában a testvérek. Lehetnek azonos és különneműek.
Ahogy az elnevezés is mutatja, egyetlen petesejtből keletkeznek, amely a megtermékenyítést követően különböző időpontokban válhat két teljes értékű részre. Ahhoz, hogy megértsük a korai történéseket, két fogalmat tisztáznunk kell: az embrioblaszt sejtek azok, melyekből fejlődik a magzat; a trofoblaszt sejtekből pedig a méhlepény, a placenta. A megtermékenyítés utáni sejtosztódást és differenciálódást követően kb. a 4. napon kerül a megtermékenyített pete a méh üregébe, és beágyazódásához még 2-3 nap kell. A megtermékenyített petéből alakulnak ki az embrioblaszt és trofoblaszt sejtek.
Nem mindegy, hogy az ikerterhességben hány magzatburok, méhlepény keletkezik, illetve a beágyazódás ideje sem lényegtelen.
a) A korai, néhány órán belüli változások alatt még nem különülnek el az embrioblaszt és trofoblaszt sejtek. Ilyenkor két külön magzatburok és két méhlepény fejlődik ki. Tehát az egypetéjű ikrek külön burokban fognak fejlődni, és külön méhlepény táplálja őket. Ez az esetek 40%-ában fordul elő.
b) Ha a kettéválás kicsit később következik be, amikor már elkülönültek az embrioblaszt és trofoblaszt sejtek, közös méhlepény, de külön magzatburok alakul ki.
c) Amennyiben az embrioblaszt sejtek kettéválása a beágyazódás előtti vagy utáni órákban történik, mind a méhlepény, mind a magzatburok közös lesz. Ebben az esetben már előfordul a torzképződés.
Regényes sorsok, rendellenes formák
Általános jelenség, hogy ikerterhességben minél később válnak szét az embrioblaszt sejtek, annál bizarrabb kettős torzok (sziámi ikrek) alakulnak ki. Jobb esetben az egypetéjű ikrek tökéletesen fejlődnek, és teljesen egyforma, egynemű gyermekek válnak belőlük. Sokaknak adott ihletet a megkülönböztethetetlen testvérek esete, s jól ismerhetjük őket az irodalomból is. A genetikai kutatások sokat köszönhetnek nekik. Életük folyamán számos hasonló dolog történhet velük, még egymáséra emlékeztető betegségeik is lehetnek. Az viszont már csak fenntartásokkal fogadható el, hogy egyszerre halnak meg, illetve megérzik, mikor van bajban a „másik felük".
Előfordul, hogy a rendellenes érösszeköttetések miatt az egyik magzat sokkal jobban fejlődik, mint a másik. Találkozhatunk olyan esetekkel is, amikor az egyik magzat csak „élősködő", csökevényesen kifejlődő parazita. És végül néhány szót a sziámi ikrekről. Igen sokféle kombinációban nőhetnek össze, a test bármelyik tájékán. Szerencsés esetben az életfontosságú szervek mindegyikéből keltő van, így lehetőség nyílik a szétválasztásra, operációra. Sokszor szimmetrikusak, de előfordul aszimmetriás növekedés is. Súlyosabb formákban közös szerveik fejlődnek ki (például közös agy, máj stb.), és így életük végéig együtt élnek, s együtt halnak. Néhány rendellenesség életképtelenséget eredményez.
A két megtermékenyülő pete származhat az egyik vagy mindkét petefészekből, egyidejű tüszőrepedés folytán. Természetesen két külön magzatburok és két külön méhlepény fejlődik ki. Lehetnek azonos és különneműek, genetikai állományuk és küllemük eltérő.
Ikerterhességre hajlamosító tényezők
Egyes családokban – az ősök és az utódok figyelembevételével – gyakoribb a többes szülés. Ilyenkor genetikai hajlamról beszélünk. Megfigyelhető az is, hogy bizonyos országokban nagyobb az ikerterhességi frekvencia. Ez esetben környezeti hajlamosító lényezőkről beszélünk.
Laza összefüggés észlelhető az anya életkora, a szülések száma és az ikerterhességek között is. Gyakoribb az ikerterhesség a 30. életév felettiek és a többedszer szülők esetén; végül hajlamosít az ikerterhességre minden olyan hormonális változást okozó tényező, amely lehetőséget teremt arra, hogy két pete azonos időben érjen meg és a tüszőrepedés is egyszerre következzen be.
Az ultrahangvizsgálat rutinszerű alkalmazása óta az ikerterhességek időben észlelhetőek; ilyenkor különösen figyelmes terhesgondozásra van szükség. A statisztika így is elég nyomasztó; az esetek kb. 40%-a koraszüléssel végződik, magasabb a szülés környéki halálozás az újszülöttek körében, a szülés lefolyása is bonyolultabb. Lényeges érési és súlydifferenciák léphetnek fel az ikerpár tagjai között a méhen belüli élet során, s ez a probléma a szülés tájékán csúcsosodik. Bár a koraszülött- és újszülött-ellátás gyors fejlődésével a kedvezőtlen statisztikai adatok javultak, mind az anyát, mind a magzatokat több veszély fenyegeti.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
