A bukás (orvosi nyelven regurgitáció vagy reflux) legtöbbször ártalmatlan tünet. Ha a csecsemő jó étvággyal eszik, jókedvű és kiegyensúlyozott, súlya is gyarapszik, akkor biztosra vehetjük, hogy a táplálék időnkénti visszacsurgatása nem jelent betegséget.
Legtöbbször éppen a túl jó étvágy, a mohó evés, a levegőnyelés következménye a bukás. A csecsemő túl gyorsan szopik akár mellről, akár cumisüvegből. Gyakrabban fordul elő azonban üvegből való tápláláskor, az esetleg nagyobb lyukú cumin keresztül gyorsabban nyeli a tejtáplálékot a csecsemő, mint ahogy a gyomra befogadná.
Hozzájárul még a bukás lehetőségéhez az is, hogy csecsemő- vagy újszülött korban gyakran még éretlen a nyelőcső alsó záróizmának a beidegzése, és ennek következtében nem tökéletes a nyelőcső működése. Néha a táplálék, pl. a tehéntej okoz bukást, vagy bizonyos tápszert nem jól fogad el a csecsemő és ezt bukással jelzi. A tehéntej-allergia egyik következménye is lehet.
Ha túl gyakori a bukás, vagy túl nagy mennyiségű táplálék jön vissza, ki kell deríteni az okát. Mindenképpen orvoshoz kell fordulni, ha a csecsemő súlyfejlődése lelassul, vagy leáll. Néha a szülő nem biztos abban, hogy amit lát a csecsemőnél, az valóban bukás-e, vagy inkább hányás?
A büfizés mosolygó, békés csecsemőnél történik, a hányás viszont mindig erőlködés, öklendezés, rémült arckifejezés kíséretében történik. A táplálék nemcsak visszacsurog, hanem szinte sugárban „lövell" ki a csecsemő, újszülött szájából. Ilyenkor gyomorszájszűkületen át több más szervi elváltozás gyanúja is felvetődik, és csak pontos orvosi vizsgálat, vagy esetleg kórházi kivizsgálás ad választ a kérdésre.
A visszakérődzés sem azonos a bukással, vagy a hányással. Ilyenkor a táplálékot a csecsemő az ujjacskájával erőlteti kifelé, mint egy hányingert provokálva saját magának. Általában nem jelent szervi betegséget, de mégis nagyobb odafigyelést, esetleg vizsgálatokat igényel.
Ha a túl gyakori bukás miatt a csecsemő nem jól fejlődik, vagy szövődmény gyanúja vetődik fel, akkor a kezelőorvos kórházba utalja kivizsgálásra kis betegét. A gyomor-ultrahang, vagy kontrasztos gyomorröntgen-vizsgálat dönti el, hogy nincs-e nyelőcsőgyulladása, vagy gyomorszájszűkülete a babának. Ritkán, bonyolult és súlyosnak ítélt esetekben még teljesebb kivizsgálás előzi meg az esetleg műtéti megoldást.
Szopós csecsemőnél előetetés formájában tehetünk sokat azért, hogy a bukás megszűnjön. Adjunk először kis mennyiségű anyatejet a babának, majd büfiztessük, és csak utána hagyjuk, hogy lassan „telefalja" magát, ügyelve arra, hogy jól tegyük mellre, hogy minél kevesebb levegőt nyeljen. Szoptatás közben többször is pihentessük, büfiztessük. Figyeljünk arra, hogy szopás, vagy etetés közben félülő helyzetben tartsuk a karunkon, szoptatás után pedig a babát kissé felültetett helyzetben tartva várjuk, míg a lenyelt levegőt kibüfizi.
Cumisüvegnél vizsgáljuk meg, hogy a cumi nem túl gyorsan engedi-e át a táplálékot. Ha szükséges, akkor csökkentsük kissé az egyszeri adagokat és inkább gyakoribb táplálásra térjünk át. A cumisüvegből táplált csecsemők számára léteznek olyan tápszerek, melyek kifejezetten antireflux hatásúak, hatékonyan segítik a bukás megelőzését.