Táplálkozáskultúránk színvonalának folyamatos emelkedése a mennyiségi táplálkozás helyett az igényesebb, változatosabb, minőségibb táplálkozás irányába tart. A tömeges élelmiszergyártással megváltoztak az előállítási technológiák, felgyorsultak és leegyszerűsödtek a gyártási folyamatok. Ezek a jellemzők szükségszerűvé tették a dömpingszerű és egyidejűleg biztonságos élelmiszer-előállítási folyamatok részleges vagy teljes változását a hagyományoshoz képest.
Javító, fokozó, tartósító?
Előtérbe kerültek az állományjavítók, ízfokozók, ízjavítók, természetes és mesterséges színezőanyagok, különféle aromák és tartósítószerek. Az utóbb felsoroltakat E betűvel és valamilyen számjeggyel jelölik az élelmiszereken. Ezek többnyire régebben is használatos természetazonos, tehát a természetben is előforduló anyagok. Felhasználásuk azonban fokozottabb mértékű és kiterjedtebb lett, és az E jelzések bevezetésével egyszerűbbé vált feltüntetésük az élelmiszereken.
Sajnálatos módon nagyon sok élelmiszert tartósítanak benzoesavval és sóival, sokszor szükségtelenül. Ezeket E210, E211, E212, E213 jelöléssel tüntetik fel. Fontos, hogy az ilyen jelöléssel ellátott, vagy a benzoátokat tartalmazó élelmiszereket minimálisra csökkentsük! Ugyanis ezek hosszú éveken át történő fogyasztása egészségkárosító hatású lehet. Keringési problémákat, allergiás jelenségeket és bőrbetegségeket okozhatnak. Nem ok nélkül áll a világon Magyarország vezető helyen az említett betegségek terén: ezt az élelmiszer-előállítás ugrásszerű fejlődése és minőségi összetételének megváltozása idézte elő.
Kerüljük el tehát ezeket az ételeket, és helyezzük előtérbe a természetes állapotú élelmiszerek arányát, valamint a hagyományos táplálékokat. A magasabb feldolgozottsági fokú élelmiszereknél válogassuk ki a fenti tartósítószerek nélküli, természetes eljárással előállított termékeket, például benzoát nélküli savanyú káposzta, egyéb erjesztett savanyúságok, hagyományos élőállítású, adalékanyag-mentes erjesztett tejtermékek, lassú érlelésű szalámifélék, hőkezeléssel tartósított konzervek. Ne fogyasszunk rendszeresen ízesített, mesterséges aromákkal készített, mesterséges színezéket tartalmazó termékeket, mint például a gyümölcsízű termékek, a mesterséges festékeket tartalmazó termékek.
A friss zöldség- és gyümölcsfélék esetében a műtrágyák, a permetezőszerek és egyéb növekedést segítő vegyszerek jelenthetnek veszélyt egészségünkre, ezért kerüljük a kevésbé érett, ám túlzottan mutatós zöldség- és gyümölcsféléket, válasszuk helyettük a kevesebb frissességet mutató, túlérettnek tűnő zöldség- és gyümölcsféléket, mert ezekben már nagyobb eséllyel lebomlottak a termesztéskor felhasznált vegyszerek. A friss zöldség- és gyümölcsfélékben felszívódott, vízben oldódó mérgező anyagok mennyisége csökkenthető a váltott hideg vizes, áztatásos, alapos mosással, öblítéssel.
Gyümölcsfélékről különösen fontos mosással eltávolítani a felületükön levő romlásgátló vegyszereket (például almáról, déligyümölcsökről stb.). A földön és földben termő zöldség- és gyümölcsfélékről pedig a talajszennyezésekkel rájuk került baktériumokat és penészeket távolítsuk el dörzsöléses mosással, (például dinnyefélék, paradicsom), mert így megelőzhetőek a hasmenéses megbetegedések és a penész eredetű mérgezések. Penészes zöldségeket (például paradicsom, kukorica), még mosottan se fogyasszunk.
Napjainkban sok megbetegedés és úgynevezett ételallergia eredete ismeretlennek tűnik, pedig gyakran csak táplálkozási vagy ételkészítési szokásainkból következnek. Anyagcsere-egyensúlyúnk felborul a hiányos, egyoldalú, a teljesség igénye nélküli étkezési szokásaink miatt. Fogyókúra alatt például minimális liszteredetű élelmiszert fogyasztunk, (kenyérfélék, tésztafélék stb.), és ez hosszú távon lisztérzékenységhez vezet; vagy az állati fehérjék alacsony szinten tartott fogyasztása esetén kialakulhatnak különböző fehérjeallergiák.
Gyakori a látszólag ártalmatlannak tűnő élelmiszerek okozta megbetegedés, ilyenkor lehetséges, hogy a konyhatechnikai műveleteknél alakultak ki károsító hatások. Például alumíniumedényeket és eszközöket használunk az elkészítés során, vagy olyan szintetikus műanyag bevonatú edényeket, amelyekből ételeinkbe az elkészítés során mérgező anyagok kerülnek. Ezek aztán elraktározódnak szervezetünkben, majd egészségkárosodást okoznak. Ajánlatos ilyen jelenségek előfordulásakor az ételkészítéshez kizárólag zománcozott edényeket és saválló acéleszközöket használni, így elkerülhetjük a szintetikus mérgek okozta modern ételkészítési ártalmakat.
A táplálkozásunkban átlagosan 15%-nyi a természetes állapotú élelmiszer, mert többnyire finomított liszteket, hántolt rizst, fehérített cukrot, tisztított olajféléket fogyasztunk, így a túlzottan feldolgozott élelmiszereink fogyasztása által csökken szervezetünk életfontosságú ásványianyag-tartalma, táplálkozás-élettani hiányosságok lépnek fel, anyagcserénk felborul. Majdnem minden megbetegedéskor táplálkozási hiányosságok és hibák fordulnak elő, ezért nagyon fontos ilyenkor a táplálkozásterápia.