Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Ha memóriánk leginkább egy raktárra emlékeztetne, viszonylag egyszerűen megtalálhatnánk helyét az agyban. Az ötvenes években Karl Lashley meg is próbálta lokalizálni ezt a feltételezett raktárt. Patkányokon végzett kísérletei során az állatokat egy útvesztőből való kijutásra tanította, majd eltávolította az agykéreg egyes részeit, hogy beazonosíthatóvá váljon az útvesztő "térképét" tároló terület. A patkányok azonban minden alkalommal kitaláltak a labirintusból – a megfelelő útvonal képe nem egy meghatározott ponton tárolódott el bennük, rámutatva arra, hogy az emlékezés-felidézés folyamata a feltételezettnél összetettebb folyamat lehet.
Nagyon sokféle emlékünk – legyen az az úszás képessége, a kerékpározás (amiről közismert, hogy ha egyszer megtanultuk, többé nem felejtjük el), a nagymama almás pitéjének íze, vagy az igen szó németül vagy spanyolul – nem képek alakjában tárolódik el bennünk. Az egyes emléktípusoknak megfelelő sajátos emlékezési mechanizmust használunk, amelyeket az agy különféle részei szabályoznak. A különböző típusú agykárosodásokat szenvedő emberek vizsgálata jól példázza e jellegzetességeket: bal halántéklebenyének sérülése után egy vizsgálati alany a szerszámok nevére ugyan emlékezett, ám az állatokéra már nem.
------------------------------------------------------HIRDETÉS------------------------------------------- 
Légkeveréses Halogén Főzőkészülék:
38 800 Ft HELYETT 15 990 Ft!
Akár zsír vagy olaj nélkül is süthetünk benne. Füst- és szagmentes!
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Memóriánk tárolóképessége sokkban függ egyéni adottságainktól, ám a gyakori stimuláció, a különböző gyakorlatok növelhetik az agy ilyen jellegű kapacitását. Arany János kivételesen gazdag szókinccsel rendelkezett, a Homérosz korabeli vándordalnokok pedig éppúgy, mint a kelta bárdok, sokszáz soros költeményeket is fejből meséltek el népes hallgatóságuknak. Ezek az elismerésre méltó teljesítmények a mi köznapi tapasztalatainkkal együtt azonban bizonyos törvényszerűségekről tanúskodnak. Ilyen például az, hogy a több kapcsolattal, asszociációval bíró emlékeket könnyebb felidéznünk. A négyes számra könnyebben emlékezünk, ha egy négylevelű lóhere képével tároljuk el e numerikus információt. Éppígy könnyen idéznénk fel a hetest is, ha egy sárkány fejeinek számához kapcsoljuk.
Az agy idegsejtjeinek megerősödő kapcsolataiban, az ún. szinapszisokban az emlékek fizikailag is rögzülnek: bonyolult kémiai változások egyes kapcsolódási pontokat "járhatóbbá" tesznek, melyek így egyfajta ideghálózati mintázatot alakítanak ki. Az agy az emlékeket ezekben a mintázatokban rögzíti. Tekintve, hogy ezeknek a szinapszisoknak a száma 100 billió körül mozog, ez jóformán végtelen tárolókapacitást biztosít számunkra, ami még jó ideig felülmúlja akár a legnagyobb és legfejlettebb szuperszámítógépek memóriáit.
A kutatók az emlékezet különböző típusait különböztetik meg, melyek feltehetőleg az agy egyes területihez kapcsolódnak. Mindenekelőtt megkülönböztetik a rövid és a hosszú távú memóriát.
A rövid távú emlékezet, vagyis a munkamemória három főbb csoportra osztható, melyek szorosan együttműködnek ahhoz hogy a szükséges adatok a kellő ideig hozzáférhetők és értelmezhetők legyenek a gondolkodás során. E nélkül például képtelenek lennénk hosszú összetett mondatok alkotására. Az első csoport az ún. beszédhangtani idegsejthurok. Segítségével kb. hét tagból (számok, betűk, szavak) álló sorozatokat vagyunk képesek memorizálni. A következő segédeszközt szokás egy vizuális-térbeli jegyzetfüzethez hasonlítani, mely a beérkező adatokat átalakítja vizuális vagy térbeli képekké. Ha emlékezni próbálunk arra, hogy otthon milyen színű az ágyneműnk, ezt a képet hívjuk elő. A harmadik "eszköz" leginkább a számítógépek RAM-jához hasonlítható, ez az olyan gondolati műveletekben segít minket, mint pl. a számolás.
A hosszú távú memóriát általában két főbb csoportra osztják, a deklaratív és a nem deklaratív memóriára. Az előbbihez tartoznak egyfelől az olyan tények vagy események, amelyeket nem kell ismételni ahhoz, hogy őket később fel tudjuk idézni. Pl. egy baleset látványa munkába menet. Ezt hívják epizodikus emlékezetnek. A deklaratív memória része másfelől az ún. jelentéstani (vagy szemantikai) emlékezet, mely olyan tényeknek (nyelveknek és fogalmaknak) az ismerete, amelyeket az agy különböző kategóriákba sorol. (Nagyság, forma, idő stb.)
A nem deklaratív emlékezethez tartoznak az olyan "tudások", melyek elsajátítási körülményeiről nem igen tudunk beszámolni. Ilyenek a mozgási ügyességek, pl. úszni, kerékpározni tudás. Rögzülésükhöz mindenekelőtt gyakorlás, ismétlés szükséges, s nem kell őket tudatosan felidézni ahhoz, hogy később immár megtanulva használni tudjuk e képességünket. A mozgási ügyesség mellett a nem deklaratív memória része a klasszikus kondicionálás. Megszoktuk, hogy 12-kor ebédelünk, ezért ha üt az óra, enni szándékozunk, függetlenül attól, hogy éhesek vagyunk-e vagy sem. A britek elmaradhatatlan ötórai tea szertartása szintén a klasszikus kondicionálás eseteként is felfogható.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
