A korai idegennyelv-tanulás

Biológiai korlátok

Az anyanyelv-elsajátítással foglalkozó tudósok két olyan kritikus időszakot, más néven "biológiai sorompót" feltételeznek, melyek döntően meghatározzák, meddig lehet megtanulni az anyanyelvet, illetve az idegennyelv-tanulásban is szerepet játszanak.

Az első biológiai sorompó 6-7 éves korra tehető. Eddig mindenképpen meg kell kezdődnie az anyanyelv elsajátításának ahhoz, hogy az teljesen sikeres legyen, vagyis az illető folyékonyan beszéljen. Ugyanez vonatkozik a második nyelvre is, vagyis több nyelvet csak akkor tudunk anyanyelvi szinten elsajátítani, ha ez a 6-7. életévig megtörténik. A második kritikus időszak a pubertás körül van ez az egyéni különbségeket figyelembe véve körülbelül 10-13 éves kort jelent. Ha eddig nem ér valakit megfelelő nyelvi inger, soha nem fogja életkorának megfelelő szinten birtokolni a nyelvet.

A kritikus időszakok az idegennyelv-tanulás szempontjából is igen fontosak. Születéskor olyan fonetikai bázis áll rendelkezésünkre, mely lehetővé teszi, hogy bármely nyelv anyanyelvünkké válhasson. Csecsemőként tehát nyelvileg "univerzálisak" vagyunk. A második biológiai sorompó után az agy elveszti azt a rugalmasságát, mely a nyelvelsajátításhoz szükséges, hiszen az anyanyelv birtokában már nincs szükség akkora "befogadóképességre". Emiatt lehet az, hogy akcentusmentesen csak akkor leszünk képesek beszélni idegen nyelveket, ha a második biológiai sorompóig ér minket bármilyen, az anyanyelvtől különböző nyelvi hatás. A hatás szempontjából lényegtelen, milyen idegen nyelvről van szó, a lényeg az, hogy legyen alkalom megtapasztalni egy más nyelv sajátosságait.

Érdemes korán kezdeni

Mindezek tehát a korai idegennyelv-tanulás mellett szólnak, de azt is tudni kell, hogy a második biológiai sorompó csupán a fiziológiai feltételekre utal, a nyelvtanulás képességét még rengeteg, egyénenként változó tényező (pl. empátia, beleérző képesség, stb.) befolyásolja.

Figyelembe véve a tanulás és az elsajátítás különbségét, azt is hozzá kell tenni, hogy fiatal korban, amíg a tudatos tanulás képessége nem áll rendelkezésre, idegen nyelvet sem lehet megtanítani, vagyis a "hagyományos" tanítási módszerek nem alkalmazhatók. Így például nem szabad a későbbi iskolaihoz hasonló követelményeket felállítani: az idegen nyelvnek a játékhoz hasonló örömforrássá kell válnia. A legjobb tehát az, ha a kisgyermek az idegen nyelvvel hétköznapi helyzetek során kerül kapcsolatba: a mindennapi rutin (pl. étkezés, tisztálkodás), játék, zenehallgatás, éneklés, és mondókatanulás során. Hasznos lehet még az idegen anyanyelvű beszélővel való szorosabb kapcsolat is, gondoljunk csak arra, hogy régebbi korok gyermekei franciául, németül rendszerint anyanyelvi nevelőnőtől tanultak meg.

A korai nyelvtanulás mellett szól még egy, talán lényegtelennek tűnő tényező is. Felnőttként sokszor hiába tudunk egy nyelvet, ha adott nyelvi környezetben meg sem merünk mukkanni, mert tartunk a hibáink miatti esetleges negatív megítéléstől. Kisgyermekkorban efféle szociális gátlások még kevésbé működnek, ekkor még nagyobb mersszel merünk megszólalni idegen nyelven, és amúgy is sokkal nyitottabbak vagyunk a világra. Ha tehát gyermekkorban sikerül ezzel kapcsolatos sikerélményeket szerezni, nagyobb eséllyel alakul ki pozitív attitűd a nyelvtanulással kapcsolatban, mely a későbbi, iskolai tanulást is jó irányban befolyásolhatja.

Ossza meg:

Kövessen minket: