Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A hasnyálmirigyről hallva többnyire legfeljebb a cukorbetegséggel való kapcsolata jut eszünkbe, holott ennek a hasi szervnek más, szintén fontos szerepe is van és sajnos szintén nem kerülik el a cukorbetegségtől független, egyéb bántalmak sem.
A hasnyálmirigy a gyomor mögött elhelyezkedő szervünk, melynek két fő működési területe van. Egyrészt a patkóbélbe szájadzó kivezetőcsövén át emésztőnedveket juttat a bélrendszerbe ("külső elválasztás"), másrészt a mirigyállományban elszórtan található szigetek különféle hormonokat, például a cukor beépítéséhez szükséges inzulint juttatnak a vérbe ("belső elválasztás"). A hasnyálmirigy rákja gyakori daganatos halálok; előfordulási gyakorisága a népesség várható élettartamának emelkedése miatt egyre fokozódik.
A betegség lehetséges kiváltó tényezőiről egyértelmű bizonyítékok még nem állnak rendelkezésre. Egyes vélemények alapján a dohányzásnak lehet kóroktani jelentősége. Megfigyelések szerint a dohányzók között két-háromszor gyakrabban fordul elő ez a megbetegedés. Elképzelhető, hogy a dohányfüst lebomlási termékei a hasnyálmirigy szempontjából is rákkeltő hatással bírnak.
Ismertek bizonyos álláspontok arra vonatkozóan is, hogy a túlzott alkohol- és kávéfogyasztás esetleg szintén fokozza a szerv daganatos megbetegedésének valószínűségét, de ezen adatok eddig nem nyertek bizonyítást. Nem kizárt, hogy a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás, az epekövesség és a cukorbetegség is hajlamosító tényezők. Meglehetősen nagy tehát a bizonytalanság ebben a kérdésben. A túl sok lehetséges okot látván gyanítható, hogy az igazi felelős talán mindeddig homályban maradt.
A hasnyálmirigy rosszindulatú daganatainak legnagyobb része (95%) az emésztőnedveket termelő mirigysejtekből, 5%-a pedig az említett, hormonokat kiválasztó szigetekből indul ki. Az esetek körülbelül kétharmadában a rák a szerv ún. feji részében, 20%-ban a "testben", és egy tizednyi gyakoriságban a "farok"régióban található.
Hogy megértsük a betegség tüneteit, fontos ismernünk azt az anatómiai tényt, hogy a hasnyálmirigy feji része szoros közelségben van a májból a bélbe vezető epecsatornával. Ha tehát a fejben daganat alakul ki, ez nagy valószínűséggel szűkíti az említett vezetéket, és így sárgaság jöhet létre, mely azonban nincs kapcsolatban előzetes típusos görccsel, mint ahogyan ezt az epeköves eseteknél láthatjuk. (A görcsös fájdalom hiánya azonban még nem zárja ki feltétlenül, hogy az epeelzáródást mégis kövesség okozza.) Mivel az epe ilyenkor nem tud a tápcsatorna felé kiürülni, felszaporodik a vérben, elszínezi a bőrt és a vizeletet, ugyanakkor a széklet világossá válik, hiszen a belekbe nem kerül az azt megfestő epefolyadék.
A középső és a farki rész környezetében nem található olyan figyelemfelkeltő anatómiai képlet, mint az epevezeték, így az e területekről kiinduló daganatok hosszabb ideig is növekedhetnek anélkül, hogy jelenlétükre bármilyen szubjektív tünet utalna. Gyomortáji, hátba sugárzó fájdalom jelentkezhet a diagnózis tisztázása előtt már egy-két hónappal. A hasi szervek idegeinek a daganat növekedésével párhuzamosan fokozódó irritációjával lépést tartva ez a fájdalom lényegesen erősödik.
A fájdalom mellett a másik fő jellegzetességként a fogyás említhető. Ez részben az általános daganattünet, részben pedig a megbetegedett szerv emésztőenzim-termelésének károsodására és a következményes felszívódási zavarra utal. Nem egy esetben a növekvő daganat összenyomhatja a belek és a lép felől a vért a májba szállító, ún. "kapuvénát". Az így megnövekedett vénás nyomás eredményeként lépnagyobbodás és a tápcsatornában visszértágulatok jöhetnek létre, melyek esetleg vérzés forrásai is lehetnek. Ritkán a más-más helyen megjelenő trombózisok hívják fel a figyelmet a hasnyálmirigy kezdődő daganatos megbetegedésére.
A hasnyálmirigyrák jellegtelen kezdeti tünetei, továbbá a más, sokkal ártatlanabb betegségekben megfigyelt hasonló panaszok megnehezítik a korai felismerést. Első lépésben ki kell zárnunk a tünetek alapján szóba jövő egyéb lehetőségeket. (Fekélybetegség, epekövesség, rekeszsérv.) Amennyiben a klinikai kép alapján a rákos elváltozás gyanúja merül fel, ultrahangos, illetve CT-, RTG-vizsgálattal tisztázhatjuk a folyamat kiterjedését, elhelyezkedését és a környező, ép szövetekhez való viszonyát.
Ugyancsak e két eljárás ellenőrzése mellett mód van a célzott szövettani mintavételre is, műtéti beavatkozás nélkül, vékony tűvel történő eljárás segítségével. Az említett képalkotó technikák során jól kirajzolódik a betegség körülírt, máskor a szervet egyenletesen megnagyobbító jellege és az összenyomott vezetékeknek, ill. az epehólyagnak az esetleges zavart ürülésből eredő kitágult volta.
Bizonyos esetekben az egyértelműbb diagnózis érdekében kontrasztanyaggal feltölthető a hasnyálmirigy egész állománya, és ezáltal láthatóvá válik a benne fejlődő daganat. A vizsgálatot megfelelő, szájon át levezetett eszközzel, a patkóbélbe szájadzó hasnyálmirigy-vezeték nyílásán keresztül végzik a szakemberek.
Hasnyálmirigyrák diagnosztizálása esetén a kezelés optimális módja az elváltozás lehető legteljesebb sebészi eltávolítása. Ennek annál jobb az esélye, minél korábban sikerül a betegséget diagnosztizálni. Ha a daganatos terjedés eléri a környéki nyirokcsomókat, a tüdőt, a környező hasi szerveket és ereket, technikailag bonyolultabb a műtét kivitelezése.
A sebészi beavatkozás kétféleképpen végezhető. A könnyebb megoldás a szerv teljes eltávolítása. Ennek hátránya, hogy a műtét után mindenképpen fellépő inzulinhiány cukorbetegséget, az emésztőenzimek kiesése pedig a tápanyagok felszívódási zavarát eredményezi. A másik protokoll szerint a sebész a hasnyálmirigy egy kisebb, daganatmentesnek ítélt részletét meghagyja, és azt beszájaztatja a patkóbélbe. E bonyolult, és több szövődmény esélyét magában rejtő beavatkozást követően nem kell ugyan cukorbetegséggel és emésztési zavarral számolni, viszont nem zárható ki teljes biztonsággal, hogy mégis maradnak akár csak mikroszkópos méretű daganatrészletek a meghagyott csonkban, amelyek ezután a betegség kiújulásának forrásai lehetnek.
A hasnyálmirigyrák tüneteinek enyhítésében is szóba jöhetnek bizonyos sebészeti módszerek. Az epeelfolyás akadályozottsága esetén a daganat által beszűkített, eredeti útvonalakat sebészetileg meg lehet kerülni, illetve biztosítható az epének külső szúrásból, a májon át való kiürítése is.
A sugárterápia és a gyógyszeres kezelési eljárások önmagukban alkalmazva kevés eredménnyel kecsegtetnek. (Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a sugárkezelésnek a fájdalmat és a daganat méretét csökkentő hatása egyértelmű.) A sebészi, a radiológiai és a gyógyszeres lehetőségek az utóbbiakból egyidejűleg többfélét adva megfelelő kombinálása bizonyítottan javítja a terápiás esélyeket. (Ismert például, hogy bizonyos gyógyszeranyagok fokozzák a rákos szövetek sugárérzékenységét.) Különösen igaz ez akkor, ha a fentebb részletezett, sokszor nem eléggé jellegzetes tüneteket komolyan véve a beteg a lehető legkorábban orvoshoz fordul.
Dr. Békési Gábor
Belgyógyász szakorvos
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
