2024. December 19. csütörtök
Panaszok -  Okok -  Kezelés
Hasfájás, hasgörcs, székrekedés, hasmenés: olyan tünetek, melyekre sokan hajlamosak legyinteni, mondván, biztosan valami rosszat ettünk, és "csak" elrontottuk a gyomrunkat. A tünetek tartós megléte és halmozódása azonban gyanakvásra adhat okot: hátterükben egy emésztőszervi megbetegedés, az irritábilis bélszindróma (IBS) állhat.

Panaszok

Az IBS a lakosság nagyjából egyötödét érinti: kétszer annyi nőt, mint férfit, és leginkább a stressznek fokozottabban kitett aktív életkorúak körében fordul elő. A kellemetlen tünetegyüttest állandó bélpanaszok jellemezik. Legjellemzőbb tünetei az alhasi görcsös fájdalom, és a megváltozott székletürítési szokások: hasmenés, székrekedés. (Utóbbiak közül általában az egyik dominál.)

IBS

Emellett jelentkezhet fájdalom a has más területein, fokozott bélgázképződés, puffadás, kellemetlen telítettségérzet, de előfordulhat nyákos széklet és gyomorégés is. Gyakori tünetek a fáradékonyság és a hátfájás is. Az IBS-re jellemző, hogy a tünetek időről-időre visszatérnek, intenzitásuk változik, sőt, állandóvá válhatnak, és sokszor egymással ellentétesek is lehetnek: a hasmenés és a székrekedés egymást követheti.

Mivel sokan eleinte ártalmatlannak és alkalminak gondolják emésztőszervi panaszaikat, azok orvoslását a házi patika lehetőségein belül (pl. hashajtók, görcsoldók, gyógyteák használatával), orvosi ellátás nélkül próbálják megoldani, így a betegség feltáratlan marad, illetve sok esetben a páciens csak későn, a tünetek állandósulása után, a házi kezelés eredménytelensége miatt fordul csak orvoshoz.

A kezeletlen IBS, bár nem végzetes kimenetelű, az életminőséget nagymértékben rontja: a huzamos ideig fennálló hasmenés testsúlyvesztést és az immunrendszer legyengülését okozhatja, mivel a tápanyagok nem képesek teljes mértékben felszívódni; a székrekedést pedig fájdalomérzet és émelygés kísérheti. A krónikus és visszatérő tünetek fokozatosan rontják a beteg életminőségét: negatívan befolyásolják a szellemi és fizikai teljesítőképességet és a szexuális életet, az állandó feszültség pedig akár depresszióhoz is vezethet.

Okok

Az IBS diagnosztizálását nehezíti, hogy a tünetek megegyeznek más betegségekével, ráadásul egyénenként változóak lehetnek. A betegség pontos okát egyelőre nem ismerjük, a kérdésben megoszlanak a vélemények, de feltételezhető, hogy az IBS több tényező összejátszásának köszönhető. Annyi bizonyos, hogy funkcionális betegségről van szó: a gyomor-bél rendszer működési zavaráról, melynek hátterében nem áll konkrét szervi elváltozás. A tüneteket a rendellenes idegi és izomműködés okozza: a gyomor-bél rendszer túlzottan érzékenyen reagál olyan ingerekre is, melyeket normálisan figyelmen kívül hagy, a belek mozgása ezért túlságosan felgyorsul, illetve lelassul, hasmenést, székrekedést, görcsöket okozva.

Emellett pszichoszomatikus betegségnek is tartják: a betegek nagy részénél megfigyelhetők bizonyos pszichés tényezők: depresszió, szorongás, alvászavar, és kényszeres tünetek. A szorongásra, depresszióra hajlamos, érzelmileg labilis, a stresszhelyzeteket nehezen kezelő személyek problémáikat amúgy is nehezebben dolgozzák fel, és ez főleg, ha fokozott nyomásnak vannak kitéve sokszor testi tünetek formájában üt vissza. Gondoljunk csak arra, hogy vizsgadrukk esetén sokunknak van hasmenése, vagy épp székrekedése. Ez normálisnak tekinthető, azonban ha valaki folyamatosan küzd a kellemetlen tünetekkel, nem kerülhető el a pszichés tényezők feltárása sem.

A stresszfaktor mellett számos tényező közrejátszhat az IBS kialakulásában: gyógyszerekkel, bizonyos élelmiszerekkel és adalékanyagokkal szembeni túlérzékenység, rossz étkezési szokások, bakteriális fertőzés, gyulladás. Nők esetében hormonális tényezők is szóba jöhetnek: megfigyelték, hogy az IBS kapcsolatba hozható a menstruációval, egyes esetekben pedig a szüléssel és a klimaxszal is.

Kezelés

A diagnózis felállításához több módszer szükséges: a páciens étkezési és emésztési szokásainak, a kórelőzmények megismerése mellett pszichés állapotát is figyelembe kell venni; a fizikai vizsgálat mellett pedig szerepet kaphatnak különféle labor, hasi ultrahang, és egyéb műszeres vizsgálatok.

Az IBS gyógyítása a gyógyszeres kezelés mellett életmódváltást is igényel: ajánlatos felhagyni a dohányzással és az alkoholfogyasztással, a stressz csökkentéséhez érdemes igénybe venni különféle feszültséglevezető módszereket (autogén tréning, relaxációs technikák, sport), és a rendszeres testmozgás mellett változtatni kell az étkezési szokásokon is.

A táplálkozásban fontos a rendszeresség és a mértékletesség, a megfelelő folyadékbevitel. Kerülendők a nehéz, zsíros ételek, a cukor és a kávé; előtérbe kell kerülniük a magas rosttartalmú élelmiszereknek, mint például a zöldségeknek és a teljes kiőrlésű gabonakészítményeknek. Nem ajánlatos a puffasztó hatású ételek: brokkoli, karfiol, káposzta, hagymafélék fogyasztása; továbbá érdemes feltárni, fennáll-e valamilyen ételallergia, pl. tejjel vagy gabonákkal szemben. Segíthetnek a gyógyteák is, mint pl. a borsmenta, a kamilla, az édeskömény és az ánizs. Az irritábilis bélszindróma kezelésének segítői lehetnek a szervezetünk számára jótékonyan ható baktériumokat tartalmazó probiotikumkészítmények, melyek segítenek egyensúlyba hozni a bélflórát.

Az IBS-t pszichoszomatikus betegségnek tartók fontosnak tartják a belgyógyászati kezelés mellett a pszichoterápiát is; bizonyos esetekben pedig antidepresszánsok adására, esetleg pszichiátriai kezelésre is sor kerülhet.


Szerző: Zsadon Sára

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés