Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Vizsgáljuk meg közelebbről az akaratlagos mozgásainkat végző harántcsíkolt izmok felépítését és működését! A harántcsíkolt izom szöveti egysége az izomrost. Minden izomrostban néhány száz vagy akár több ezer tojás idomú sejtmag látható. Az izomrostok harántcsíkolatát a hosszanti rendezettségű fonalas szerkezet adja, mely szakaszosan más-más felépítésű. Az izom működését olyan „géphez” lehet hasonlítani, amely a kémiai energiát mechanikus energiává alakítja át.
Az izom-összehúzódás sebessége alapján gyors (fehér) és lassú (vörös) izomrostokat különböztetünk meg. A gyors rostok a finomabb mozgásokat végzik (mint a szem- és kézmozgások), ezek viszonylag fáradékonyak. A lassú izomrostok főleg a testhelyzet fenntartásával kapcsolatos tevékenységeket látják el, és kevéssé fáradékonyak.
Az izom-összehúzódás és lazítás közvetlen energiaforrásai az izomrostokban raktározott foszfátok, melyek nagy energiatartalmú kémiai kötésekkel rendelkeznek.
A legnagyobb energiatartalék az ATP-molekula, mely a tápanyagok lebontása során, természetes, fiziológiás körülmények között oxigén jelenlétében (ún. aerob körülmények között) képződik. Köztudomású, hogy rövid ideig tartó munkát az ember külső oxigén felvétele nélkül is el tud végezni, ilyenek pl. a víz alatti úszás, rövid távú futás stb. Ezt a fajta munkavégzést anaerob, vagyis oxigén nélküli munkavégzésnek nevezzük. Ennek során „oxigénadósság” lép fel a szervezetben, melyet csak fokozott légzéssel tudunk rendezni.
Az előállott oxigénhiány során a szervezet nem képes használni megszokott energiatermelő rendszerét, így alternatív folyamatok lépnek működésbe. Az oxigénadósság alatt a glukóz bomlásából származó piroszőlősav tejsavvá redukálódik. Ez a reakciósorozat is energiatároló ATP-molekulák képződéséhez vezet, de sokkal kisebb hatásfokkal, mint ahogyan ez oxigén jelenlétében történik. A felszabadult tejsav ingerli az érző idegvégződéseket, ily módon váltja ki az izomlázként ismert fájdalmat.
Szervezetünkben a savas és a bázikus (lúgos) kémhatású anyagok egyensúlyban vannak. Ez azt jelenti, hogy a megemelkedett tejsavszintet testünk a bázikus formában jelen lévő anyagok (például ásványi sók) segítségével egyenlíti ki.
A működő izom aerob körülmények között egyaránt képes szénhidrátot és zsírt értékesíteni. Anaerob körülmények között (tehát oxigénhiányban) viszont csak a szénhidrátot tudja hasznosítani.
A működő izom nagyon kevés fehérjét fogyaszt. Hosszan tartó könnyű és közepes munkában a megfelelően táplálkozó ember izmaiban a szénhidrát- és zsírégetés aránya megfelel a táplálék szénhidrát–zsír arányának. Átlagos vegyes táplálkozás mellett fele, kétharmada zsír, a többi szénhidrát. Nehezebb munkában a szénhidrátégés dominál. Rendkívüli fizikai igénybevétel esetén a kimerülés egyik oka a szénhidrátkészlet kiürülése.
Munkaélettani kísérletek alapján kimutatták, hogy a teljesítmény nagyobb, ha az étrend bőven tartalmaz szénhidrátot. A szervezetben a tápanyagok lebontása során az izomszövet csak az energia 10-20%-át képes hasznos munkává átalakítani, a többi elvész a lebontás során, és jelentős mennyisége átalakul hővé.
Míg korábban az izomláz fő okának a tejsavtermelődést tartották, ma már tudni, hogy emellett az is szerepet játszik kialakulásában, hogy a túlzott megterhelés hatására az izomrostokban mikroszkopikus sérülések alakulnak ki. Ezeken keresztül víz áramlik az izmomba, amely feszíti és megduzzasztja az izmot, illetve az apró izomszakadások begyulladnak – ez a két tényező együttesen vezet a fájdalomhoz.
A testmozgás előnyei ellenére fontos tisztában lenni annak veszélyeivel is. Leginkább azok a mozgásszegény életmódú emberek veszélyeztetettek, akik hirtelen kezdenek sportolni – az izomláz leginkább az ő életüket keserítheti meg.
A rendszeres edzés megkezdése előtt tanácsos orvosi vizsgálaton átesni, ahol az orvosnak rá kell kérdeznie, hogy a családban előfordult-e hirtelen haláleset, volt-e szívbetegség, magas vérnyomás, agyvérzés. A dohányzás, a mozgásszegény életmód, a magas vérnyomás, az elhízás fokozzák a terhelés kapcsán jelentkező veszélyeket. Különös törődést igényelnek a tüdő-, valamint a mozgásszervi betegségben szenvedő betegek.
A kondicionáló torna sikere az edzés gyakoriságától, tartalmától és intenzitásától függ. Legalább heti három alkalomra van szükség. Minden edzést 5-10 perces bemelegítő szakasznak kell megelőznie. Erre a célra nyújtó-lazító gyakorlatok, séta felelnek meg leginkább. Ezt követheti a folyamatos aerob terhelés. Minden edzést levezető gyakorlatokkal, légzésgyakorlatokkal kell befejezni.
Ez a javaslat természetesen nem a fiatal sportolókra vonatkozik, hanem a testedzést újrakezdőkre, akiknél különösen fontos vigyázni a terhelés nagyságára és a fokozatosság elvére. A testedzések kapcsán fellépő izomláz ellen igen jó hatásúak a különböző izomlazító krémek, meleg fürdők, masszások, valamint a levezető testedzések.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
