Új tanév új roham a tornaóra alóli felmentésekért. Sajnos régi tapasztalat, hogy egyes "gondos" szülők már augusztus végén, a kevésbé "gondosak" szeptember elején jelentkeznek gyermekükkel a mozgásszervekkel foglalkozó rendelőkben, és felmentést kérnek az iskolai testnevelés alól, hiszen előfordul, hogy a testnevelő tanár "egy egész kilométert futtatja szegényt, pedig egyébként is fáradékony".
Embert próbáló feladat meggyőzni a hozzátartozót a mozgás, fizikai terhelés szükségességéről, ha ő maga is túlsúlyos és a félemeletre is lifttel megy. Nehéz megértetni a jelenkor nemzedékének szüleivel, hogy gyermekük iránti felelősségük kiterjed a mozgás megszerettetésére is.
A testmozgás nem kizárólag akkor fontos, ha élsportolói célok lebegnek a gyermek vagy szülők szeme előtt. Az optimális mozgásmennyiség és a fizikai terhelés szükséges a mozgatórendszer (csont, ízület, izom, és ín), a keringési- és légzőrendszer fejődéséhez. Elengedhetetlen az anyagcsere-szabályozáshoz és a szellemi felfrissüléshez is.
Részleges felmentésről, gyógytornáról
Fentiek alapján beláthatjuk, hogy kerülni kell a teljes felmentést az iskolai testnevelés és mozgás alól, azonban egyes esetekben a részleges felmentés indokolt lehet. Ilyenek például:
• veleszületett, alkati adottságok: gerincferdülés, tengelyeltérés az alsó végtagokon (csípőízületi eltérések, "X"vagy "O"-térd, térdkalács rendellenes helyzete, sarokcsont dőlése, lábboltozati eltérések),
• sérülés, baleset, műtét utáni állapotok,
• egyes szív- és tüdőbetegségek, illetve fejlődési rendellenességek, anyagcsere-betegségek.
Alapelv, hogy fenti elváltozások kezelésében, gyógyításában és a velük való együttélésben a mozgás nem kizáró tényező. Ilyenkor bizonyos szervrendszereket, ízületeket, izomcsoportokat tehermentesíteni vagy erősíteni kell. Erősítésnél a mozgás, terhelés szerepe egyértelmű. Azonban bizonyos testrészek tehermentesítése nem az egész szervezet kímélését jelenti. Például ha nem tanácsos valaki számára a nagyfokú térdízületi tengelyeltérése miatt rendszeresen, teljes testsúlyterheléssel mozogni (futás, labdajátékok), attól még terhelhető úszással, kerékpározással, kajakozással, evezéssel. Amennyiben ezt a körülmények nem teszik lehetővé, végezhetők olyan gyakorlatok, amelyek nem követelnek függőleges testhelyzetet.
Hasonló a helyzet az igen gyakori hanyag tartás és gerincferdülés esetén is. Ha a gerincoszlop állapota indokolja a gyógytornát, az nem zárja ki önmagában a normál testnevelést, csak annak bizonyos, a gerincoszlopra függőleges irányú terhelést jelentő gyakorlatait. Serdülőkorban az izomzat fejlődése elmaradhat a támasztórendszer fejlődésétől, ezért azt erősíteni kell. Ez még inkább indokolja a tornaórán való részvételt. Egyre több belgyógyászati betegségnél bizonyított a sportmozgások, sportterhelés gyógyító hatása. Ilyen esetekben általában a kis intenzitású, monoton terhelés javasolt. A célzott izomerősítés mellett tehát végezhető általános is. A gyógyulás és a testnevelés nem egymást kizáró, hanem elősegítő tényezők! A fentiek természetesen általános alapelvek, konkrét esetekben a kezelőorvos véleménye a mérvadó.
Az iskolai testneveléshez szorosan kapcsolódik a gyermekek és serdülők szabadidősportja, mely azonban életszínvonal és kulturáltság kérdése is. Nagy áttörés rövid időn belül nem várható, de törekedni kell rá. Futni nem csak a drága konditermek futógépein lehet. Menjünk ki a szabadba, hagyjuk magunk mögött a kipufogógázzal szennyezett várost. Személyes példamutatásunk, akaraterőnk gyermekünk előtt is példa lehet.
Kisebb nagyobb balesetek előfordulhatnak sportolás közben is. Nyílt sebbel vagy nagy fájdalmakat, működési zavarokat okozó sérülésekkel felkeresik az ügyeleteket; most a könnyebb sérülésekről ejtenék szót.
Zúzódásról beszélünk akkor, ha tompa tárggyal ütközik a sérült, ami lehet kapufa, korlát, pad, társ vagy elesésnél a talaj. Ha az érintett végtagot a gyermek fájdalom nélkül képes terhelni, ízületeit jól mozgatja, akkor a sérült testrészt nyugodtan jegeljük. A bőrre helyezzünk valamilyen textíliát (legjobb a frottírtörülköző), majd arra műanyagzacskóba helyezett jégkockákat vagy az iskolai büfé hűtőjében e célra lefagyasztott tejeszacskót. A hűtést szakaszosan végezzük, két órás szünetekkel 10-15 percig jegeljük a sérült területet. A zúzott testrészt rugalmas pólyával fáslizzuk át, és a lehetőségekhez képest polcoljuk fel a végtagot. Ízületi rándulás esetén hasonlóképpen járjunk el. Ha a legkisebb kétség merül fel a sérülés súlyosságát illetően vagy a könnyűnek tűnő sérülés tünetei nem javulnak látványosan, keressék fel a legközelebbi sebészeti szakrendelőt.
ortopéd és sport szakorvos