A pikkelysömör olyan nem fertőző, gyakran előforduló, krónikus és nem gyógyítható betegség, amely akkor alakul ki, amikor az immunrendszer hibás jelzéseinek következtében a bőrsejtek (a keratinociták) túl gyorsan, a szokásos 28-30 napos ciklus helyett 3-4 naponként regenerálódnak. A pikkelysömör tünetei jellegzetesek, ugyanis ezek a fölösleges bőrsejtek a bőr felszínén vörös, pikkelyszerű, hámlós és gyulladt kiütéseket hoznak létre, amelyek viszkethetnek, felszakadhatnak, vérezhetnek, és nagyon fájdalmasak lehetnek. A kiütések a bőrfelületen súlyos elváltozást okozhatnak, nemkívánatos tekinteteket vonzhatnak, és miattuk a pikkelysömörben szenvedő embereket számos hátrányos megkülönböztetés éri. A betegség általában az ízületeket, a végtagokat, a nemi szerveket és a fejbőrt támadja meg, de bármely testrészen előfordulhat, sőt az egész testre is kiterjedhet.
A fenti fizikai tüneteken kívül a betegség súlyosan romboló hatással lehet a beteg életminőségére is. Az Amerikai Pikkelysömör Alapítvány felmérése szerint a pikkelysömörben szenvedő betegek egy része szerint a betegséggel való együttélés rosszabb lehet, mint sok egyéb krónikus betegség, pl. a szívkoszorúér-megbetegedés, vagy a krónikus obstruktív tüdőbetegség esetében. Az egyetlen betegség, amelynek hatását még a pikkelysömörnél is rosszabbnak ítélték, a depresszió volt.
A betegség számos különböző formában jelenhet meg, és azt az orvosok a hámlás, vörösség és az érintett testfelület nagysága alapján enyhének, közepesnek vagy súlyosnak ítélhetik. A betegség súlyosságát gyakran mérik klinikai kísérletsorozatok során a PASI (Psoriasis Area and Severity Index) elnevezésű, a pikkelysömör által érintett bőrfelületet és a betegség súlyosságát mérő objektív besorolási rendszer alapján, amely figyelembe veszi a vörösség és a hámlás mértékét és a foltok vastagságát. A PASI értékei 0-tól 72-ig terjednek, ahol a magasabb érték egyre súlyosabb eseteket jelöl.
Súlyosság |
Érintett betegek (%) |
Érintett testfelület (%) |
PASI-érték (max = 72) |
Enyhe | 75-80 | 2 | 10 |
Közepes | 15-20 | 2-9 | 10-50 |
Súlyos | 5-10 | 10 | 50-72 |
A pikkelysömör különböző formái a világon átlagosan nagyjából minden ötvenedik embert érintenek. A pikkelysömör tünetei bármely életkorban, így akár csecsemőkorban is kifejlődhetnek, de leggyakrabban a 15-35 év közötti személyeket sújtja.
A pikkelysömör különböző formái
A pikkelysömörnek számos jól elkülöníthető típusát különböztetjük meg, amelyek nem csak megjelenési formájukban különböznek, hanem eltérő kezelést is tehetnek szükségessé.
A bőr elváltozásával járó pikkelysömörfajták
Foltos (plakkos) pikkelysömör (az esetek 75-80%-a): Ez a pikkelysömör leggyakoribb formája, amelyet ezüstfehér hámló réteggel borított, kiálló, megvastagodott vörös bőrterületek jellemeznek. Leggyakrabban a térden, könyökökön, fejbőrön, a fülek mögött, a keresztcsonton, a köldökön, a farpofák között és a nemi szervek tájékán jelenik meg.
Pöttyös (guttate) pikkelysömör (az összes pikkelysömöreset 15-20%-a): A betegség ezen formája leggyakrabban gyermekekben fordul elő. Csepp alakú, nagyon vékony, változó átmérőjű pikkelyekből álló kiütések jellemzik, amelyek nagy része a törzsön és néha az arcon található. Gyermekkorban gyakran fertőzés után jelentkezik.
Pusztuláris/pusztulózus pikkelysömör (az összes eset 2%-a): A pikkelysömör nehezen kezelhető, ritkább formája, amely általában idősebb betegekben fordul elő. Megjelenhet új betegségként, vagy a plakkos pikkelysömör kiújulásaként. Kis hólyagok, és az elsősorban a kézen és a talpakon megvörösödött bőr jellemzik.
Eritrodermikus pikkelysömör (az esetek 1-2%-a): Ezt a betegségtípust gyulladt kiütések jellemzik, amelyek a testfelület nagy részének vagy akár az egész testfelületnek a vörösödésével járnak együtt. Általában a krónikus plakkos pikkelysömörben szenvedő, ötven év körüli betegeknél alakul ki.
A fejbőr pikkelysömöre (a pikkelysömörös esetek kb. 50%-a): Ez plakk típusú pikkelysömör, ami a plakkok vastagsága miatt nagyon nehezen kezelhető, mivel a szokásos krémek nehezen szívódnak fel.
Inverz pikkelysömör: A pikkelysömör ezen fajtája általában testhajlatokban, ráncokban (pl. a hónaljban, az ágyékban, megereszkedett mellek alatt, és súlyosan elhízott személyek bőrhajlataiban) fordul elő. A kiütések általában simák és vörösek, de nem hámlanak.
A bőrt nem érintő manifesztációk
Pszoriatikus ízületi gyulladás (a pikkelysömöresetek körülbelül 2-3%-a): Az ízületi gyulladás olyan típusa, amely elsősorban a kéz, a láb vagy a nagyobb ízületek, pl. a térd, a csípő, a könyök és a gerinc gyulladásával és megduzzadásával jár. Merevséget, fájdalmat és ízületi károsodást okozhat. A pszoriatikus ízületi gyulladás a legtöbb esetben pikkelysömörrel jár együtt.
A köröm pikkelysömöre (az esetek akár 50%-a, a pszoriatikus ízületi gyulladásban szenvedők 80%-a): A betegség ezen fajtáját a körmökön található nagy, mély, szabálytalan elhelyezkedésű lyukak jellemzik. Egy tanulmány szerint a pikkelysömör a betegek 4%-a esetében először ebben a formában jelentkezik, de a körmök elváltozása előbb-utóbb a legtöbb betegnél bekövetkezik.
Bár a pikkelysömör leírása a bibliai idők óta ismert, pontos kiváltó okát ma sem tudjuk. A betegség kialakulásában genetikus okok is szerepet játszanak: a betegek 40-60%-ának családjában fordult elő korábban a pikkelysömör. Ismert, hogy különböző tényezők, így többek között a stressz, a bőr sérülései, bizonyos gyógyszerek és fertőzések is kiválthatják vagy súlyosbíthatják a pikkelysömört. A külső tényezők mellett bizonyos betegségekkel is összefügghet a pikkelysömör kialakulása, mint például a cukorbetegség, fertőzések, májbetegség, daganatok.
Sok éven át úgy gondolták, hogy a pikkelysömör elsősorban a bőrsejtek betegsége. Később azonban észrevették, hogy az immunrendszer működését elnyomó különböző gyógyszerek hatására javult a pikkelysömörben szenvedők állapota. Azt is megfigyelték, hogy a T-sejtek (a fehérvérsejtek) működését gátló szer hatékony a pikkelysömör kezelése során. Ez alapjaiban módosította a betegség kialakulásának okairól vallott nézeteket. Mára bebizonyosodott, hogy a T-sejtek jelentős szerepet játszanak a betegség kialakulásában.
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy az immunrendszer, amely normális esetben védi a szervezetet a külső behatolók ellen, hibás parancsot kap, amely következtében az egészséges bőrsejteket támadja meg. Ez a hiba felgyorsítja a bőrsejtek növekedési ciklusát, és a normális sebességű hámlás helyett a sejtek felhalmozódnak és kiütéseket hoznak létre. A pikkelysömört emiatt „immunreakció révén létrejött” (immunmediált) betegségnek is nevezzük.
A pikkelysömör diagnosztizálása
A pikkelysömör vérvizsgálattal nem diagnosztizálható. Az orvos a diagnózist általában az érintett bőrfelület vizsgálata alapján állítja fel. Ritkább esetben kivágják a pikkelysömör által érintett bőr egy kis darabját, és azt vizsgálják meg mikroszkóp alatt.