Tudás és emlékezés

A tesztek során 5-11 éves gyerekeknek, majd azt követõen egyetemistáknak is megmutatták egy macska képét, azt állítva róla, hogy „béta-sejtek” vannak a szervezetében. Ezt követõen másik harminc állat képét mutatták meg a résztvevõknek, majd megkérdezték tõlük, hogy az adott kutya, medve, csirke, stb., szervezetében van-e „bétasejt”. A válaszok után mindig felhívták a válaszadók figyelmét arra, hogy a kitalált „bétasejt” csak a macskában található meg.

Ezután 28 állatképet mutattak nekik, és megkérdezték, látták-e már korábban is az állatot. Az eredmények azt mutatták, hogy minél fiatalabb a válaszadó, annál pontosabban emlékszik arra, mely állat fotóját látta már korábban, illetve melyikét nem. Vladimir Sloutsky szerint ennek az az oka, hogy gyermekek még nem tanultak meg kategorizálni. A felnõttek egy idõ után megtanulták, hogy csak a macskának van „bétasejtje”, ezért a képek részleteire már nem figyeltek oda, ami segítette volna õket a késõbbi felismerésben. A gyerekek ezzel szemben nem kategorizálták a látottakat „bétasejtes”, és anélküli állatokra, ezért minden képet külön megfigyeltek, vajon hasonlíte a „bétasejtes” macskára.

A teszt utolsó fázisában képzeletbeli állatokat mutattak az alanyoknak. Kiderült, hogy ez alkalommal már a felnõtteknek is jobban ügyelniük kellett a részletekre, hiszen ismeretlen állatokat láttak, melynek következtében ennél a tesztnél õk is ugyanolyan jól teljesítettek, mint a gyerekek. A felnõttek jobban emlékeztek a mesterségesen kreált állatok képeire, mint a megszokott, közönséges állatokéra, míg a gyermekek, mivel nem fejlõdött ki náluk a kategorizálás képessége, jobban teljesítettek a memóriateszteken.

"Ahogy az emberek okosodnak, elkezdik a dolgokat kategóriákba illeszteni, és ennek az az ára, hogy a dolgok közti egyes különbségekre kevésbé emlékeznek." állapította meg dr. Sloutsky. „Ha beskatulyázunk valakit, kevésbé tudunk visszaemlékezni az egyéni jellegzetességeire.”

Ossza meg:

Kövessen minket: