Sőt, a Buffalo Egyetem kutatója, Dr. Mark Seery szerint még jobban is járnak azok, akik nem számolnak be az átélt traumákról, és az azt követő érzéseikről. Az egyetemen zajló, a kollektív traumák mentális és fizikai hatásait vizsgáló kutatás során a szeptember 11-ei eseményeket követő országos felmérések eredményeit vették alapul, melyek a traumát átéltek életét az eseményt követő két évben kísérték figyelemmel.
![trauma trauma](https://www.hil.vital.hu/files/images/i_trauma.jpg)
„Fontos, hogy megértsük, nem mindenki reagál egyformán az átélt eseményekre, ezért teljesen normálisnak tekinthető az is, ha valaki nem akarja megosztani másokkal a tragédia során átélteket, és az azzal kapcsolatos érzéseit” – nyilatkozta Dr. Seery.
„A Virginia Egyetemen tavaly történt lövöldözés után rengeteg pszichiátert hallhattunk a televízióban, akik mind arról beszéltek, mennyire fontos, hogy beszéljünk a trauma során átélt érzéseinkről. Ez is kiválóan példázza, hogy az ilyen tévhitek mennyire elterjedtek, még az orvostársadalomban is. Ahelyett, hogy azt mondanánk az embereknek, tökéletesen normális, ha nem akarnak beszélni a traumáról, ilyen sületlenségekkel tömjük a fejüket, ez pedig nem helyes.”
Ha a feltételezés helyes lenne, a kutatóknak az érzelmeiket elnyomóknál több mentális és fizikai problémát kellett volna észlelniük, pedig ennek épp az ellenkezője történt. „Azok, akik nem beszéltek az érzéseikről, sokkal jobban viselték a megrázkódtatásokat, mint azok, akik beszéltek a traumáról” – mondta el Dr. Seery.