2024. Március 28. csütörtök
A vízgyógyászat a gyógyítás egyik legősibb formája, története az ókorra nyúlik vissza. A görögök gyógyító erőt tulajdonítottak a víznek, a rómaiak gazdag fürdőkultúrája ma is legendás és csodálatra méltó. "Sanus per aquam", azaz víz által nyert egészség - szól a régi mondás.

A hidroterápia története

A hidroterápia ősatyjának egy Antonius Musa nevű római díszpolgárt tartanak, aki történetírók feljegyzései szerint időszámításunk előtt 23-ban hideg vizes fürdőkkel kezelte Augustus császárt.

A modern vízgyógyászat alapköveit a tizenhetedik század közepétől két német orvos, apa és fia, a később "vízcsapokként" ismertté vált Siegmund és Johannes Hahn rakták le. (A Hahn német szó magyar megfelelője: csap). Száz évvel később a müncheni udvari könyvtárban fedezte fel a Hahn-ok könyvét Sebastian Kneipp,(filozófus és lelkész, Bismarck után a legismertebb német a tizenkilencedik században) aki továbbfejlesztette az eddigi elméleteket és kidolgozta máig híres, gyógynövényekkel kombinált terápiás eljárásait. Kneipp a hideg vizes kezeléseket először saját magán próbálta ki: tuberkulózisát úgy kezelte, hogy minden nap megmártózott a hideg Dunában. A hidroterápia történeti áttekintéséből nem maradhat ki Vincenz Priessnitz (ejtsd:priznic) gräfenbergi földműves, aki népgyógyászati tapasztalataira alapozva a tizenkilencedik század elején hideg borogatásokkal sikeresen kezelte saját panaszait. Gräfenbergben terápiás központot is alapított, ezt az intézetet tartják az első ”vízgyógyintézetnek”, habár ez mai szemmel megkérdőjelezhető, mivel gyakran drasztikus módszereket is alkalmazott. (A pácienseket egy vaságyhoz kötözte és hat méter magasból jéghideg vizet öntött rájuk, hogy edzettek és ellenállóak legyenek.) Gräfenbergben egyszerre három-négyszáz gyógyulni vágyó beteg tartózkodott, köztük sok magyar is. A Priessnietz-féle intézet mintájára a 19. század közepén Magyarországon több vízgyógyintézet nyílt, ezek a későbbi szanatóriumok elődeinek tekinthetők.

A legjobb természetes praktikák a megfázás megelőzésére >>>

A mai hidroterápia elméleti és tudományos megalapozója Wilhelm Winternitz orvos és természetgyógyász, aki 1899-től a Bécsi Egyetem hidroterápia tanszékének professzora volt.

A hidroterápiás eljárások kidolgozásának magyar vonatkozása is van: a súlyfürdőt Moll Károly orvosnak köszönhetjük.

Kevésbé ismert, hogy a budapesti városligeti tó Páva szigetén Ivanovics András homeopátiás orvos 1840-ben egy 24 szobából álló vízgyógyintézetet létesített Pesti Vízgyógy és Edző Intézet néven. Vitathatatlan szakértelme és rátermettsége ellenére Ivanovics intézete csupán pár évig működött, megszűnésének dátuma nagyjából 1843-ra tehető.


Szerző: Tajnafői-Vida Éva

Ossza meg: Kövessen minket:



Vital - egészségügyi linkcentrumKeresés