Ez hatalmas lépés azon az úton, amelynek végállomása egy olyan gyógyszer kifejlesztése lehet, ami képes az alkohol és az agy közti interakció megzavarására. "Most, hogy sikerült azonosítanunk a folyamatban részt vevő agyi fehérjéket, sokkal többet tudunk struktúrájukról is, így hamarosan lehetségessé válhat egy olyan szer kifejlesztése, ami képes blokkolni azokat a területeket, amelyeken az alkohol csatlakozik a fehérjékhez" - nyilatkozta Adron Harris, a Waggoner Alkohol és Addikciós Központ igazgatója. Harris és kollegája, Rebecca Howard nemrég a Nature Communications című tudományos szaklapban publikáltak egy tanulmányt, ami a ligandvezérelt ioncsatorna nevű fehérje felépítését írja le. Ez az a fehérje, ami lehetővé teszi, hogy az alkohol kifejtse elsődleges fiziológiai és viselkedés-módosító hatásait. Harris elmondása szerint korábbi kutatási eredmények utaltak már rá, hogy ezek az ioncsatornák lehetnek az alkohol fő csatlakozási pontjai, ezt a feltevést azonban eddig nem sikerült bizonyítani, mivel a kutatóknak nem sikerült megfelelő mértékben kristályosítani a fehérjéket és emiatt nem tudták megvizsgálni a szerkezetüket röntgenkrisztallográfia segítségével sem az alkohol hatása alatt, sem anélkül.
"Az alkohol hatásait kutatók számára ez maga a Szent Grál, hiszen sikerült megtalálnunk az alkohol kapcsolódását lehetővé tevő fehérjéket és meg is tudtuk vizsgálni ezeket a röntgenkrisztallográfia segítségével" - mondta Harris. "Erre eddig nem volt lehetőségünk, mivel nem tudtunk megfelelő kristályt előállítani a fehérjékből."Az áttörést akkor érték el, amikor Marc Delarue-nek és kollegáinak a Pasteur Intézetben sikerült a Gloeobacter violaceus nevű cianobaktérium génállományát szekvenálniuk. A tudósok észrevették, hogy a baktérium fehérjestruktúrája rendkívüli módon hasonlít az agyban lévő ligandvezérelt ioncsatornák egy csoportjának szekvenciájára. "Hatalmas szerencsénk volt, mivel erre semmiféle logikai következtetés útján nem lehetett volna rájönni" - tette hozzá Harris, aki a felfedezés publikálását követően egyből kapcsolatba lépett francia kollegájával. A cianobaktérium egyik aminosavát megváltoztatva alkohol-érzékennyé tették a baktériumot, majd kristályosították az eredeti és a mutáns variánst is. Így meg tudták határozni miként csatlakozik az alkohol a mutáns variánshoz.
Harris és kollegái jelenleg egy laboratóriumi állatkísérlet előkészítésén dolgoznak, amelynek során megvizsgálják majd, hogy a fehérjében az alkohol hatására végbemenő változások miként befolyásolják a viselkedést. "Hosszútávú terveink között szerepel egy olyan szer kifejlesztése, ami megakadályozná, hogy az alkohol hatással legyen az általunk azonosított kulcsfehérjék működésére" - jelentette ki Harris.