
Dr. Alexander Kokkinos, az athéni Laiko Közkórház kutatója és munkatársai elsőként vizsgálták azt, hogyan befolyásolja az evés sebessége a teltségérzetet szabályozó hormonok felszabadulását. A vizsgálatukban résztvevő önkénteseknek 30 milliliternyi fagylaltot kellett elfogyasztaniuk – egyik részüknek öt, a többieknek pedig harminc perc alatt.

A fagyievést követő három és fél órában a kutatók félóránként vérmintát vettek a résztvevőktől. Az ezek alapján mért vércukor-, inzulin-, lipid- és bélhormonszintekből kiderült, hogy a lassabban evőknél magasabb volt két, az emésztésben szerepet játszó, a jóllakottságérzet kialakulásáért felelős hormon, a peptid yy és a glukagonszerű fehérje szintje. A lassú evők emellett jóllakottabbnak is érezték magukat, mint a habzsolók.
„Az eredményeink megmagyarázzák, miért alakul ki a gyorsan evőknél túlevés: nem szabadulnak fel azok a hormonok a bélben, amelyek a jóllakottságot közvetítik az agy felé” – mondta el Kokkinos.