Aki még soha nem járt korábban Ázsiában – mint ahogy e sorok írója sem –, nehezen tudja elképzelni, hogy milyen körülmények közé érkezik az európai utazó. A felkészülésben számos forrásra támaszkodhatunk, de bármilyen alapos is az „elméleti képzés”, a gyakorlat óhatatlanul meglepetéseket fog okozni. Természetesen, akárcsak a világ legtöbb országában, Indiában is járhatunk-kelhetünk úgy, hogy viszonylag keveset látunk és tapasztalunk, s ezért a valódi viszonyokról csak csekély ismeretet szerzünk, azonban nekem nem ez volt a célom. Talán ezért is választottam közlekedési eszközül a kerékpáromat, aminek köszönhetően nem csupán a repülő ablakából és a hotelek teraszáról nyílt alkalmam szemügyre venni a két varázslatos országot.
A sokat utazók szerint minden országnak jellegzetes szaga van. A repülőről leszállva India is megcsapott jellegzetes aromájával. A fűszerekből, füstölőkből és talán a szennyvízből áradó, de valójában nem teljesen azonosítható összetevőkből álló, jellegzetes szag. Persze ez az első pillanatban talán kicsit riasztó élmény hamar megfakul, hiszen az orrunk gyorsan alkalmazkodik még a legelviselhetetlenebb bűzhöz is.
Jómagam Nyugat-India legnépesebb városában, Mumbaiban, régi nevén Bombayben értem földet. Bár a gyorsan növekvő és gazdagodó város folyamatosan fejleszti infrastruktúráját, az építkezések tempója nehezen képes lépést tartani a lakosság gyarapodásával. Ennek is köszönhető, hogy a tiszta víz és még inkább a csatornázás milliók számára csupán álom, a szennyvíz gyakran az utcákon folyik, ami jelentősen befolyásolja a városban uralkodó „szagviszonyokat”.
Az indiai szemmel nézve gazdag metropolisz tömegével vonzza a vidéki lakosságot, amelynek jelentős része természetesen nem találja meg a szerencséjét. Egész Indiában talán itt a legnagyobbak a jövedelembéli különbségek. A dollármilliomos és -milliárdos üzletemberek, boollywoodi sztárok és népszerű krikettjátékosok néhány ezrével szemben ott élnek a város utcáin a testüket csupán néhány koszos rongydarabbal vagy még azzal sem takaró gyermekkoldusok milliói, akiknek szívszorító látványát képtelenség megszokni.
A szembeszökő különbségek illusztrálására az egyik legmegdöbbentőbb kép az volt, amikor megláttam a nyomornegyedeken átvezető óriási, emberméretű csöveket, melyekben a jómódú rétegek városrészei felé vezették a tiszta vizet. A nyomornegyedekben nem voltak láthatók leágazások.
Persze, ha már a víznél tartunk, érdemes megjegyezni, hogy Indiában a csapvíz nem olyan minőségű, mint amit mi, európaiak kockázatmentesen fogyaszthatunk. Bár a középrétegek is jellemzően palackozott ásványvizet isznak, tény, hogy a helyiek bélflórája alkalmazkodik a kétes tisztaságú vízhez, ezért őket nem gyötrik a turistáknak kellemetlen napokat okozó bélfertőzések. A vízzel azonban más esetekben is jó, ha óvatos az utazó, hiszen a kórokozók a csapvízzel mosott gyümölcsökről vagy az italok hűtésére szolgáló jégkockából is a szervezetünkbe kerülhetnek. Fontos, hogy figyeljünk arra is, mit eszünk. Az egyik tanács, amit jól tettem, hogy megfogadtam: ne egyek olyan, látszólag turistákra specializálódott éttermekben, ahol egy lélek sem ül. Az ok egyszerű: nagy valószínűséggel nem forog olyan gyorsan a konyhán az alapanyag, ami adott esetben azt is jelentheti, hogy a feltálalt étel romlott nyersanyagból készült. Sokkal biztonságosabb, ha az utazó inkább azokat a helyeket látogatja, ahol a helyiek is előszeretettel étkeznek. Persze ez esetben is okos dolog tartózkodni a nem kellően átsült vagy átfőtt ételektől, hiszen a kórokozók „nem alszanak”. Mindazonáltal más oka is van annak, hogy elkerültem a fent említett éttermeket.
India olyan, gyorsan fejlődő ország, melynek energiaigénye egyelőre meghaladja a rendelkezésre álló források kapacitását, ezért errefelé nem ritkák a 10-12 órás áramkimaradások sem. Az ún. turistaéttermek leolvadó hűtőszekrényeiben tárolt élelmiszerek, különösen a húsféleségek ezért további rizikót jelentenek. Nem mintha India a húsfogyasztásáról lenne nevezetes, hiszen vannak olyan területek (pl. Gudzsarát tartomány), ahol az állati eredetű ételeket teljes mértékben száműzték a menüből, ám – már a fenti megfontolások miatt – másutt is célszerű inkább a zöldségfélék mellett dönteni. Nem nagy áldozat, hiszen a vegetáriánus koszt nem jelent egyszersmind egyhangú étrendet is, tekintve, hogy az indiainál változatosabb vegetáriánus konyhát nemigen találni a Földön.