Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A borsikafű – más néven csombor – egynyári, 30–50 cm magasra növő, dúsan elágazó, kecses formájú növény. Hazánkban is meglehetősen régen ismert fűszernövény, a régi magyar ételek egyik alapvető ízesítője volt. Hurkát, savanyúságot, pecsenyéket, tojás, gombaételeket, majonézt, mártásokat, salátákat, ecetes és vizes uborkát is szokás ízesíteni vele, főzéskor azonban óvatosan alkalmazzuk, mert ha sokáig együtt főzzük az étellel, erős ízétől megkeseredhet az, amit ízesíteni kívántunk.
Mivel a borsikafű csökkenti a hüvelyesek puffasztó hatását, ezért a babból készült ételek egyik jellegzetes fűszere is, diétás konyhában pedig gyakran használják a bors helyettesítésére. A borsikafű kiváló gyomorerősítő, emésztést elősegítő gyógynövény is egyben, mi több, fogyasztókúrák részeként is használható. Használják még étvágyjavító és görcsoldó szerként, valamint ismert antibakteriális hatása is.
Ha otthon kívánjuk termeszteni, ültessük homokos, meszes, száraz talajba, mivel növekedése ezeken a helyeken a legszebb. Lakásban a legnaposabb és meleg helyre állítsuk, és csupán mérsékelten öntözzük.
A szurokfű lilás virágzatú, 50–60 cm magasra növő, félcserje jellegű, terjedő tövű évelő növény. Eredetét tekintve mediterrán fűszer, azonban már meglehetősen régóta ismert hazánkban is. Ennek ellenére valamely rejtélyes okból manapság az idegen neve népszerűbb, mint a magyar elnevezés. Az oregánó elnevezés görög eredetű, a hellének a hegyek örömének, Oros ganosnak hívták.
A legtöbb oregánót a görög és az olasz konyha használja, hiszen éppolyan remekül illik az olaszok paradicsommártásaihoz, pizzáihoz, mint a görögök bárány- és sertéssültjeihez vagy éppen a grillezett halakhoz, juhsajthoz. Nálunk a szurokfű (vadmajoránna, balzsamfű) felhasználása valaha a majoránnáéhoz volt hasonló, sok helyen annak pótlására is alkalmazták, manapság azonban már inkább csak olaszos ételeket fűszerezünk vele. Aromája leginkább a majoránna és a kakukkfű keverékére emlékeztet, azonban valamivel erősebb ízű a majoránnánál, ezért a jó minőségű oregánóból valóban csak egy csipet kell az ételekhez.
A szurokfű levelei egy erősen antiszeptikus (gyulladáscsökkentő) hatású anyagot, thymolt tartalmaznak. Mivel nyákoldó összetevői vannak, a virágjából főzött tea jó a köhögésre, illetve bizonyos esetekben a fejfájás ellen is. Étvágygerjesztő hatású és segíti az emésztést, illóolaja pedig serkenti az epeműködést.
Otthoni termesztés esetén tápanyagban gazdag földbe ültessük, így illata is erősebb lesz, és helyezzük napos meleg helyre, mivel a szurokfű ott érzi magát igazán jól. ősz végén érdemes a szárakat mintegy harmadukra visszavágni.
A kerti kakukkfű egy egész Európában, így hazánkban is vadon megtermő, 20–50 cm magasságú, fásodó szárú, évelő félcserje. A fényigényes és szárazságtűrő növény sok helyen látható a napos domboldalakon, homokpusztákon vagy szárazabb réteken. A kakukkfűvel erős, átható íze miatt mértékkel bánjunk. Adhatjuk nehezen emészthető levesekhez, pácokhoz, töltelékekhez, mártásokhoz, baromfi- és marhasültekhez, tokányokhoz, ürücombhoz, vadas ételekhez, töltött káposztához, véres és májas hurkához, kolbászokhoz, a kakukkfű ugyanis elősegíti a zsírok lebontását. Jellegzetes íze jól kombinálható petrezselyemmel és babérral. A citromillatú változata (Thymus citriodorus) inkább csirkéhez, halhoz, meleg zöldségekhez, gyümölcssalátákhoz, dzsemekhez való.
A kakukkfű ismert köhögéscsillapító, köptető, enyhe görcsoldó, fertőtlenítő hatásáról, ezért a légúti hurutos betegségek ellen használt teakeverékek egyik fontos alapanyaga, forrázatát pedig reumafürdőkben is felhasználják. Hatásos az étvágytalanság ellen, segít kiűzni a bélben megjelenő élősködőket, alkoholos oldata bőrgomba elleni ecsetelőként is használatos. Intenzív illata miatt a kakukkfűlevél a bútor és lakásillatosító potpourrik alkotórésze is lehet.
Ha otthon termesztjük, inkább homokos, meszes, száraz talajba ültessük, mivel növekedése ilyen helyeken a legszebb. Lehetőleg a lakás legnaposabb, legmelegebb pontjára állítsuk, és csupán mérsékelten öntözzük.
A növény eredetileg Délnyugat-Ázsiában és Észak-Afrikában őshonos, hazánkba a XVI. században jutott el. A növény leveles-virágos hajtása adja a fűszert. Már az ókori görögök előszeretettel használták a majoránna olaját fürdés utáni ápolószernek, amelyet elsősorban a hajukra és a homlokukra kentek.
Konyhai felhasználását tekintve a majoránna meglehetősen sokoldalú, mindenekelőtt különböző levesek, főzelékek és mártások, különféle húsételek, pástétomok ízesítésére használjuk. Az elmorzsolt levelek nagyon népszerűek a bárány, birka, ürühúsok készítésekor, mivel elveszik e húsok kellemetlen mellékízét. Ugyanezen okból dörzsölik be vele sütés előtt a vadmadarak (kacsa, liba) húsát is.
A majoránna a paprika mellett talán a legnépszerűbb fűszere a magyar konyhának, melyből különösen disznóvágáskor a hurkák ízesítésére használunk nagyobb mennyiséget. A növény a különböző zöldségfélékkel is jól megvan, kiemeli a paradicsom, a burgonya, a tökfélék ízét, jól párosítható a fokhagymával és chilipaprikával is. A kerti grillezés sztárja lehet, ha szárait a parázsra tesszük, mivel a felszálló illatos füst kellemes majoránnás ízt ad a nyárson sülteknek.
Gyógyászati alkalmazását tekintve a majoránna mindenekelőtt szélhajtóként ismert, csökkenti a bélpuffadást, étvágygerjesztő hatással bír, segíti az emésztést, a virágjából főzött tea pedig jó megfázás és fejfájás ellen.
Ha otthoni termesztésre vállalkozunk, akkor valamilyen napos helyre, lehetőleg tápdús, gyorsan felmelegedő, jó vízgazdálkodású talajba ültessük.
E Földközi-tenger északi partvidékén honos, gyakran 2 méternél is magasabbra megnövő évelő növény rendkívül jellegzetes, tömjénszerű, gyantás, enyhén keserű illatáról ismert. A fás szárú növény tű alakú, nyél nélküli levelei bőrszerűek, enyhén csavarodottak és különösen illatosak. A rozmaring különböző aromatikus illóolajokat, szaponint és cseranyagokat tartalmaz.
Leveleit frissen vagy szárítva, hajtásait és virágait pedig frissen használjuk, a levesek és mártások ízesítésén túl főleg bárány, vad- és szárnyasokból készült sültek, továbbá töltött húsételek készítésénél. Nagyszerűen harmonizál a fokhagymával és a kakukkfűvel, tehetünk belőle a gombás ételekbe, a hagymás pácokba és szószokba egyaránt, azonban arra ügyeljünk, hogy átható aromája miatt csak kis mennyiséget tegyünk az ételekbe, mivel hajlamos agyonnyomni a többi, kevésbé intenzív fűszert.
Gyógyászati hatásait illóolajainak, valamint a levelekben található csersavaknak köszönheti, melyek keserű anyagai vérkeringést serkentő hatásúak. Lehetőleg homokos, meszes, száraz talajba ültessük, és napos, meleg helyen tartsuk, növekedése ugyanis ilyen körülmények között a leggyorsabb.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
