Guedel volt az első, aki 1937ben éteraltatás folyamán a klinikai tüneteket csokorba szedte, és ennek alapján a narkózist négy stádiumra osztotta.
1. A bódulat szakasza
A bevezetéstől az öntudat elvesztéséig tart, ilyenkor a fájdalommentesség csak viszonylagos, bizonyos érzésféleségek hosszabban fennmaradnak.
2. Izgalmi szakasz
A tudat elvesztése izgatottsággal, kényszeres védekező mozgásokkal jár. Az altatás mélyítésével az agykéreg alatti gócok felszabadulnak a gátlás alól, a legfelsőbb irányítás kiesik, szabályos, egyenletes légzés alakul ki.
3. A sebészi narkózis szaka
A védekező reflexek folyamatosan eltompulnak, reflexkiesések alakulnak ki. Ez a szint az optimális sebészi beavatkozás periódusa.
4. Túlaltatás
A légző- és keringési központ bénulását követően a vitális életfunkciók megszűnnek, a szervezet a klinikai halál állapotába kerül.
A légzési és keringési paraméterek követésével, a szemmozgásokkal, a pupilla tágasságával, a reflexek kiesésével és az izomtónus folyamatos vizsgálatával mérhetjük ezeket a stádiumokat. Különböző altatási mélységek érhetők el az altatószerek dózisfüggő adagolásával. Célunk az optimális légzési és keringési paraméterek minél gyorsabb kialakítása, az izgalmi szak lecsökkentése vagy elkerülése és a sebészi fázis minél előbbi elérése. Izgalmas és felelősségteljes munka ez, itt nem lehet hibázni! Ezek után térjünk vissza az alapkérdéshez.
Miért hall vagy emlékszik a beteg?
Kedves Olvasóm, ha kellőképpen elsajátította az iméntiekben felsorolt minimális alapismeretei és éles logikával rendelkezik, saját maga is rájön a rejtélyre: épp csak össze kell raknia a véletleneket, mint a puzzle-t.
1. Ha elhúzódik a bevezetés szakasza, és nem volt megfelelő a műtéti előkészítő koktél, a beteg a szendergése ellenére is sok mindent hallhat, igaz, hogy gyógyszereink amnéziát (emlékezetkiesést) okoznak, de ez lehet részleges is.
2. Amennyiben a műtét kevésbé fájdalmas szakaszba jut, a páciens vitális paraméterei (szívműködés, légzés, vérnyomás) egyensúlyban vannak, és emiatt elég később ismételnünk az altatást fenntartó gyógyszerek adagolását, előfordulhat, hogy műtétünk alanya nem marad a sebészi fázisban, hanem a felületes narkózis szakába lép át, tehát az első stádiumba, és egy erősebb fájdalomingerre fájdalmi reakcióval, esetleg mozgással, ritkán szemnyitással válaszol. Ezzel a jelenséggel hosszabb műtétek alatt, illetve a műtéti terület zárása alkalmával találkozhatunk. Ebben az állapotban úgyszintén esély van arra, hogy betegünk „hallgatóvá” válik.
3. Krónikus gyógyszerszedők, alkoholisták, kábítószeresek gyógyszermetabolizmusa megváltozik. Időseknél csak a töredékét adhatjuk az altatószereknek, egyénileg és személyre szabottan kell meghatározni a mennyiséget. A legfiatalabbaknál relatíve nagyobb a szervezet altatószerigénye, a gyorsabban zajló életfolyamatok és anyagcsere miatt. Egyes betegségekben pedig a lassú kiválasztás folytán húzódik el a gyógyszerek hatása.
Summa summarum, nem is olyan könnyű úgy adagolni azokat az altatószereket, hogy a hatásuk egyértelmű legyen. Ehhez már csak a beteg igen eltérő fájdalomtoleranciáját kell hozzáadnunk, és rögtön megérthetők a felületes altatási kisiklások, amikor lehetővé válik a környezet észlelése.
4. A túlaltatástól mindenki jobban fél, mint az esetleges felületes altatástól.
Végül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a műtét során a külvilág ingerei továbbra is fennállnak, az impulzusok ugyanúgy bombázzák ideiglenesen blokkolt agyunkat, és ha nem is tudatosulnak, de annak lehetősége sincs kizárva, hogy valamely alsóbb szintű struktúrákban előhívható emlékként tárolódhatnak.
A beteg személyiségét felmérve, őt magát kellőképpen felvilágosítva és korrekt, jó légkörű műtőben a beszélgetés megengedett. Mindenesetre az elalvás fázisában csendet szoktunk kérni, a viccelődésnek nincs helye! Ugyanez vonatkozik az ébredésre. A műtét alatt semmiképpen ne hangozzanak el sorsdöntő kérdések a beteg jövőjére vonatkozóan. Kedélyes tréfák és viccek is csak tovább színezik a műtő eleve misztikus légkörét. Aki meg azt mondja, hogy elejétől végéig mindent hallott a mélyaltatás ellenére, annak azért ne higgyünk.