A híres orrmonológban Cyrano kigúnyolja magát: „.. Én nem járnék ám vele, / Sebészt hívatnék, hogy metélje le!..." A drámai hős sorsát egy esetleges orrplasztika után természetesen céltalan dolog latolgatnunk, de a mindennapi praxisban sokszor tapasztalunk operált betegeink életében örömteli fordulatokat. Mi lehet ennek az oka?
Az arcunk személyiségünk testi valóságának legfőbb hordozója. Az orr alakja, nagysága, arányai az arc karakterét rendkívüli ménekben meghatározó tényezők. Hibái nem leplezhetők öltözködéssel, hajviselettel, kozmetikumokkal, mint sok más kedvezőtlen testi adottság. A megfelelő indikációval végzett, technikailag pontosan kivitelezett orrplasztika az arc harmóniáját állítja helyre, ezáltal jelentősen befolyásolja a megjelenést.
Az esztétikum kérdésében, hasonlóan a testi szépség más jegyeihez, az orr esetében sem adhatók meg merev szabályok, ezek kortól, nemtől, testalkattól, társadalmi közegtől függően erősen változhatnak. Ennek ellenére – bizonyos fenntartásokkal – érvényesek olyan klasszikus arányok, amelyek mellett az orr méretét, alakját a legtöbb szemlélő esztétikusnak tartja.
Orrplasztikát, csakúgy mint bármely esztétikai műtétet, kizárólag a páciens indikálhat saját magának, csak akkor jön szóba műtét, ha az illető maga határozza el, hogy külsejét meg szeretné változtatni. Az orvos feladata csupán az esetleges ellenjavallat felállítása lehet azokban az esetekben, amikor úgy ítéli, hogy a kívánt változtatás technikailag kockázatos, kivitelezhetetlen, vagy ellentmond az esztétikai normáknak. Némelyik páciens esetében felmerül, hogy személyisége pszichológiai szempontból nem elég stabil ahhoz, hogy ilyen műtétet vállalhasson. Sokuknál nehezen feltárható lelki problémák törnek felszínre a konkrét esztétikai panasz képében. Ezt az orvosnak fel kell ismernie, és a beteget a gyógyászat más szférái felé kell irányítania.
Az orr egész életünk folyamán növekszik. A gyermeki arckoponya és az orr csontosporcos váza a serdülőkor táján igen erőteljes fejlődésnek indul, melynek során alakja is sokat változik, elnyeri felnőttkori arányait. Öregkorban elsősorban a bőr alatti kötőszövet szaporodása, átalakulása folytán nő tovább az orr. Esztétikai orrkorrekciót a serdülőkori növekedés befejeződése előtt nem ajánlott végezni. Az alsó korhatár leányoknál a 16-17, fiúknál a 17-18. életév. el
Az orrplasztika korszerű szemlélete az orrot esztétikai és funkcionális egységnek tekinti. Az alaki elérések korrekciója és az esetleges orrlégzési panaszok műtéti megoldása többnyire egy időben, egy műtéttel történik meg. A külső orr ferdeségével járó orrsövényferdülések esetén teljesen lehetetlen a két terület műtétjét szétválasztani.
Az orrdeformitások korrekciója igen összetett műtét, a bonyolultabb esetek megoldása több órát is igénybe vehet. Az egyszerűbb, rövidebb operációk helyi érzéstelenítésben is kivitelezhetők, a hosszabbak esetében mind a beteg, mind az operatőr számára kedvezőbb a narkózis igénybevétele. A páciens számára általában nem maga a műtét, hanem az azt követő néhány hét jelent megterhelést, mivel a legtöbbször néhány napra orrtamponokat helyezünk be; egy, esetleg két hétre az orr külső rögzítése, gipszelése is szükséges. A szemhéjak kisebbnagyobb fokú átmeneti bevérzése elkerülhetetlen, bár a korszerű technikák alkalmazásával törekszünk arra, hogy a műtéti traumát a lehető legkisebbre csökkentsük. Aki ilyen műtétre készül, fontos tudnia, hogy kéthárom hétig nem fog tudni elegánsan megjelenni a gipszrögzítés és a bevérzések miatt.