Az ember fülkagylója funkcionális szempontból csaknem teljesen értéktelen szerv. Ennek ellenére, valamilyen okból, szabályos vagy torz alakja, nagysága, pozíciója a természetes emberi külső szempontjából rendkívül fontos. Elvesztését mind az egyén, mind a környezete igen súlyos csonkulásként értékeli, noha semmilyen funkciókieséssel nem jár. Nem véletlen, hogy a fülkagyló alaki eltérései igen gyakran képezik plasztikai műtétek indikációját.
Az általánosan elfogadott esztétikai normák szerint a fülkagyló függőleges tengelyű, széle lekerekített, a fejtől elemelkedik, de lemezének széle a halántékkal párhuzamos síkban van, azaz nem áll el. A leggyakrabban elálló fülkagyló miatt végzünk esztétikai műtétet ezen a területen.
A fülkagyló reliefjének leginkább két eleme lehet felelős a kedvezőtlen alakért. Az egyik esetben a hallójáratot körülvevő mélyedést képező porcrészlet fejlődik túlzottan öblösre. A másik lehetséges ok, hogy a kagyló felső részén lévő jellegzetes visszahajlás, amely a porclemezt a halánték síkjába állítja, csak gyengén fejlett. Sokszor a két tényező együttes jelenléte okozza a torzulást.
Vannak, akiket elálló fülkagylójuk egyáltalán nem zavar, és nem érzik szükségét, hogy korrigáltassák. Mások ezt az állapotot torznak érzik, és élnek a plasztikai sebészet adta lehetőségekkel, hogy megjelenésüket általuk kedvezőbbnek ítélt irányba befolyásolják.
Sok kisgyermek válik óvodai vagy iskolai csúfolódás céltáblájává elálló füle miatt. Éppen ezért közülük többen, maguk a gyermekek, minél korábban szeretnének a műtéten átesni. A korrekció az ötödik, hatodik életévben már biztonsággal elvégezhető, ezért sokaknál a megfelelő időpont a beiskoláztatás előtti év, mivel ekkor az új közösség már új külsejével ismeri meg a gyermeket. Másokban a serdülőkor idején fogalmazódik meg a műtét utáni igény, ismét mások felnőttkorban határozzák el rá magukat.
Az elálló fülkagyló korrekciója helyi érzéstelenítésben a legkisebb kellemetlenség nélkül elvégezhető, kisgyermekeknél mérlegelendő csupán a narkózis választása. A műtét során rejtett helyen bőrmetszést ejtünk, többnyire a fülkagyló mögötti áthajlási redő közelében. Amennyiben szükséges, bőrfelesleget is eltávolítunk. Innen behatolva feltárjuk a fülkagyló porcát, és azon gondosan megtervezett kimetszéseket és modellálásokat végzünk.
A porc hajlatainak kialakítására számos módszer ismert. Közös jellemzőjük, hogy a hajlítani kívánt porc tartását a megfelelő helyen meggyengítjük (bevágásokkal, karcolásokkal, fúróval, stb.), majd az új alakot rögzítjük, többnyire öltések segítségével. A műtét végén a bőrsebet zárjuk. A fülkagyló reliefjére pontosan illeszkedő kötést helyezünk fel, amely általában egy hétig marad fent. A kötés és a varratok eltávolítása után néhány hétig még óvjuk a fülkagylót a mechanikus behatásoktól.
A legsúlyosabb torzulás a fülkagyló teljes hiánya, amely származhat sérülésből vagy okozhatja fejlődési rendellenesség. Ez utóbbi gyakran kiterjed a hallószerv más régióira, a hallójáratra, a középfülre, olykor a belső fülre is. A teljes fülkagylóhiány pótlása a plasztikai sebészet egyik nagy kihívást jelentő feladata. Több részből álló műtéti sorozattal kerül kialakításra a porcos váz és az azt fedő bőr.
A másik megoldás a mesterséges anyaggal történő pótlás. Az ilyen, testfelszínen elhelyezett protéziseket epitézisnek nevezzük. A korszerű epitéziseket a koponyába behajtott titáncsavarokhoz lehet erősíteni, ezzel biztosítható a higiénikus illesztés és a gyors csere.
Dr. Rezek Ödön
plasztikai sebész
fül-orr-gégész szakorvos