Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Míg a gondtalan gyermek- és ifjúkorban a csontfelépítés az uralkodó állapot, életünk második felétől (35 éves kortól) ez a folyamat a visszájára fordul, és a csonttömeg leépülése válik jellemzővé. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a csontritkulás (osteoporosis) napjaink betegsége, bár ez a kijelentés némi magyarázatra szorul.
Napjaink betegsége, mert:
• magasabb életkort érünk meg. Időszámításunk kezdetén 35-40 évig éltek az emberek, ez idő alatt a csontszövet tartóssága megfelelő volt;
• az ember kiegyenesedett testtartást vett fel. A gerincoszlop és a csontváz máig sem tudott megbarátkozni a terhelésváltozással. A négylábú állatok általában nem szenvednek az osteoporosis tüneteitől;
• kényelmesebbé vált az életünk, keveset mozgunk. A közlekedési eszközök és a nehéz fizikai munkát kiváltó gépek megfosztanak bennünket a mozgás szükséges mennyiségétől.
A csontritkulás kisebb-nagyobb mértékben szinte mindenkit érint, aki megfelelően magas életkort ér el. Kezdetére jellemző, hogy a beteg hosszú éveken át panaszmentes, nem észleli a lappangva zajló folyamatot. Az első tünetek leggyakrabban bizonytalan jellegű hát- és gerinctáji fájdalmak formájában jelentkeznek; az osteoporosis gyanúját veti fel, ha a fájdalom ágynyugalomra erősödik, mozgásra pedig enyhül. Szintén jellemző a hátrahajláskor fokozottan jelentkező háti fájdalom.
Ez a kezdetben csupán enyhe panaszokat okozó megbetegedés később súlyos tünetekkel jár, fokozódik a fájdalom, és a törést szenvedett betegek akár rokkanttá is válhatnak. Magyarországon a csontritkulás következtében kialakuló combnyaktörések száma évenként 15 000; több nő hal meg combnyaktörés szövődményei következtében, mint mell, méhnyak- és méhtestrák miatt. Ha a csonttömeg jelentősen megfogyatkozott, már kis sérülés is törést okozhat.
A betegségben szenvedők 90%-a nő, aminek oka a változás korában beálló hormonális változásokban keresendő. Ha a petefészekben csaknem teljesen megszűnik a tüszőhormon-termelés, akkor a csontlebontó folyamatok felgyorsulnak. Emellett a nők azért is veszélyeztetettek, mert a terhesség alatt a magzat csontjainak egészséges fejlődéséhez is nagy mennyiségű kalciumra van szükség, s a terhes nő gyakran figyelmen kívül hagyja a szervezet megnövekedett kalciumigényét.
Nagyobb a csontritkulás rizikója azokban a nőkben, akik vékonyak, fiús testalkatúak; a klimax előtt eltávolították petefészküket; a fehér, illetve az ázsiai rasszhoz tartoznak. Mérsékelten veszélyeztetettek azok, akik kalciumszegény étrenden élnek, fokozott mennyiségű alkoholt fogyasztanak és dohányoznak. Szintén veszélyesek a radikális, helytelen fogyókúrák. Ma már sokféle fogyókúrás program közül választhatunk, ügyelni kell arra, hogy a szervezet hozzájusson a számára szükséges vitaminokhoz, nyomelemekhez. Fogyni okosan is lehet!
Megkülönböztethetünk elsődleges és másodlagos csontritkulást, aszerint, hogy ismert-e a kórfolyamat lényege vagy sem. Elsődleges osteoporosisról beszélünk akkor, ha maga a betegség a lényeg, és oka többnyire ismeretlen. Ilyen pl. az időskori csontritkulás vagy a férfiak idős kor előtti, ismeretlen eredetű csontritkulása, de szintén ide tartozik a szerencsére nagyon ritka fiatalkori osteoporosis. Szokás ide sorolni a nőkben a klimax után kialakuló csontritkulást, bár ennek oka már jórészt ismeretes.
A másodlagos csontritkulás kategóriájába tartozik az egyéb bántalom következtében kialakuló osteoporosis. A cukorbaj, az idült vesebetegség, alkoholizmus, tartósan szedett szteroid hormonkészítmények, valamint néhány szintén hosszasan szedett gyógyszer (pl. epilepszia elleni szerek, heparin és származékai) másodlagos csontritkulást okozhatnak. Másféle felosztása is létezik a betegségnek. I. típusú a csontritkulás akkor, ha döntően a csont belső állománya károsodik (ennek oka elsősorban a tüszőhormonhiány, ide tartozik a klimax után kialakult csontritkulás); II. típusú, ha a csont teljes állományának megkevesbedéséről van szó, ami főleg időskorban fordul elő, és jellegzetes tünete a csípőtáji törés.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
