Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
Ezen állapotokban elsődleges szerepe az úgynevezett „szoptatóhormonnak”, a prolaktinnak van. Ez a hormon az agyalapi mirigyben termelődik, és szintje a terhesség során fokozatosan emelkedik, illetve a szoptatás alatt is tartósan magas marad. A prolaktin nélkülözhetetlen a tejelválasztás megindításához és fenntartásához. A szoptatás során az idegeken keresztül valósul meg a hormon kiáramlása.
Amennyiben a szoptatás befejeződött, a terhesség és a szülés alatt megemelkedett prolaktinszint a vérben néhány hónap múlva válik normálissá. Nőkben a vérben levő szintje magasabb, mint férfiakban, mégpedig a magasabb ösztrogénszint miatt. Ugyanígy, a menstruáció befejeztével, az ösztrogénszint csökkenésével a prolaktin szintje is csökken.
Létezik azért néhány olyan állapot, amely „normálisan” is megemelheti a szoptatóhormon szintjét, így például az alvás (legalább 4 óra), a stressz, az alacsony vércukorszint, a menstruációs ciklus luteális (peteérés utáni) fázisa, a mellbimbó-stimuláció, a szexuális aktivitás, és a szülés körüli időszak.
Ezek az állapotok természetesen általában nem járnak együtt az emlő váladékozásával (kivéve a csecsemőknél, akikben előfordulhat az anyai hormonok hatására), és jó szabályozó hatást tükröznek. Vannak azonban kórállapotok és bizonyos gyógyszerek, melyek már nemcsak, hogy megemelik a szoptatóhormon szintjét, de az emlők tejváladékozását is okozzák.
A leggyakoribb elváltozás, mely a jelenséget létrehozza, az agyalapi mirigy jóindulatú daganata (ez lehet pici és nagyobb is, orvosi szaknyelven szólva mikroadenoma, makroadenoma), mely speciálisan prolaktin hormont termel. Ha az agyalapi mirigyben levő jóindulatú daganat nem termel hormont, akkor is okozhatja a tüneteket, a daganat által létrejött nyomási tünetek révén.
A kivizsgálás során (mely részletes hormonvizsgálatokat jelent), keresni kell még a petefészek sokcisztás elváltozását is (policisztás ovárium szindróma), a pajzsmirigyműködés csökkenését (pajzsmirigy-alulműködés, hipotireózist), krónikus veseelégtelenséget is vagy májcirrózist stb. A hormonális kivizsgálás során (melyet célszerű endokrinológiai rendelésen elvégezni) „rutin”; vérvizsgálatot (vérkép, vérzsírok, májfunkciók, vesefunkciók stb.), valamint részletes hormonvizsgálatokat végeznek, továbbá petefészek- és pajzsmirigy-ultrahang is szükségessé válhat.
Amennyiben az agyalapi mirigy elváltozására van gyanú, akkor ezen terület MRI- (mágneses rezonancia) vizsgálatára is szükség lehet. Ez hasonló, mint a CT (komputertomográf), de nem jár sugárterheléssel. Ekkor még szemészeti vizsgálat is javasolt. Az MRI és a szemészet amiatt fontos, mert az agyalapi mirigy daganatai jelentősen megnőhetnek, s ezzel a látóideget tartósan nyomva, akár vakságot is okozhatnak – ennek a kórképnek első, és sokszor egyetlen tünete az emlő(k) váladékozása lehet.
Típusos tünetek, különleges okok
A tejváladékozás vagy más néven tejcsorgás mellett néhány jellegzetes, típusos tünet hívhatja még fel a figyelmet a prolaktinszint kóros emelkedésére: a menstruációs zavarok (a menstruáció teljes elmaradása, megrövidült vagy meghosszabbodott ciklusok), a terhesség hiánya, meddőség, fokozott szőrösödés, fejfájás, látászavar, látótérkiesés, pattanások, a libidó csökkenése, impotencia. Fontos a hasonló tünetekkel érkező beteg pontos kikérdezése, mivel számos gyógyszer okozhatja a prolaktin stimulációját, ezáltal tejcsorgást: így például bizonyos, a pszichiátriában alkalmazott szerek, fogamzásgátlók (!), szívgyógyszerek, gyomorbélrendszerre ható szerek stb.
Az emlő váladékozása lehet egyoldali vagy mindkét oldali. A váladék megjelenhet spontán (nyomás nélkül), de van olyan is, amikor csak az emlők nyomásakor észleljük. Fontos tehát kiemelni az emlő önvizsgálatát és a rendszeres emlőszűrésben való részvételt. A nőknek ugyanis egyik legfőbb „ékessége” az emlő, emellett a csecsemő táplálásában is alapvető szerepet játszik.
Az emlő bármilyen eredetű betegsége, a női mell esztétikai szerepe miatt súlyos lelki problémákhoz vezethet, nem is beszélve a hiányáról, vagy maradandó károsodásáról, deformitásáról. Fontos ismernünk tehát saját emlőnket, az esetlegesen már a születés óta észlelt aszimmetriákat, a régóta fennálló emlőbimbó-behúzódást, ugyanis ezek az emlőrák tünetei is lehetnek.
Az önvizsgálatról már több helyen szóltunk, de mégis ismétlésképpen: először tükörben tekintsük meg mindkét emlőt, nézzük meg a bőrét, nincs-e bőrpír, behúzódás, narancshéjtünet, nem változott-e meg az alakja, nem lett-e aszimmetrikus, nem deformálódott-e.
Ezután jön a tapintás, melyet szintén javasolt tükör előtt végezni, mindkét oldalon, a hónaljárokban, valamint a nyakon a kulcscsontok feletti területen, magán a nyakon. Keresni kell esetleges csomókat a mellben, és a kóros nyirokcsomókat az egyéb említett területeken. A vizsgálatot célszerű mindig két menstruáció között végezni, felemelt karokkal. Végül pedig (szoptatók tudják, ám akik még nem szoptattak, azok kevésbé) az emlőbimbók megnyomása is javasolt, óvatosan, hogy kipréselhető-e váladék. Amennyiben igen, fontos, hogy milyen a színe (pl. véres, zöldes, tejszerű, vagy színtelen). Ezek hátterében állhat ugyanis gyulladás, jó- vagy rosszindulatú daganat is, valamint a fent említett hormonális okok.
Ami tehát javasolható a fenti tünetek észlelésekor: részletes endokrinológiai (hormonális) kivizsgálás, az emlők onkológiai vizsgálata (tapintás, ultrahang, mammográfia), valamint az ürülő váladék citológiai vizsgálata és a mirigyjárat kontrasztanyagos feltöltése.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
