A kifejlett emberi agy körülbelül 1300-1800 gramm tömegű lehet, és öt nagy részre osztható (nyúltagyvelő, híd, kisagy, nagyagy, középagy). Testünk legérzékenyebb része az agyvízben helyezkedik el, mely kitölti az agy üregeit, óvja a sérülékeny szervet az ütődésektől.
A biológiai fejlődést tekintve az agy "legkorábbi" részében, a nyúltagyvelőben található idegsejtek többek között a légzés és a vérnyomás szabályozásáért felelősek. A hídban található idegsejtek a rágást és nyálelválasztást szabályozzák, valamint a hangok és az egyensúllyal kapcsolatos információk alapszintű feldolgozását végzik.
A kisagyban a test különböző részeiről érkező, testhelyzetváltozásra és a környezettel való kapcsolatra vonatkozó információk kerülnek feldolgozásra. A nagyagyban helyezkednek el a "magasabb&" funkciókat ellátó idegsejtek, melyek többek között a gondolkodásért vagy a beszédért felelősek. A nyúltagyvelőt, a hidat, a kisagyat a nagyaggyal "kapcsolóállomásként" a középagy köti össze.
Nyugalmi állapotban a szervezet összenergia-felhasználásának egynegyede az agy ellátására fordítódik, ennek megfelelően az agy vérellátó rendszere is igen kiterjedt és összetett. A nyaki verőerektől induló hálózat erei kis ereken keresztül egymással is összeköttetésben állnak, melyek vészhelyzet esetén biztonsági vérellátó tartalékként is működnek.
Az agy biztonsági vérellátó rendszere csak akkor működik, ha az agynak ideje van arra, hogy felkészüljön a vérellátás "átcsoportosítására", mint például a gyakran évekig, sőt évtizedekig tartó elmeszesedések esetében. Ha hirtelen záródik el vagy sérül meg egy ér, az a nem megfelelő vérellátás következtében az agy egyik részének károsodásához vezethet.
Az idegsejtek lényegesen sérülékenyebbek, mint az izomsejtek, mert már néhány perces oxigénhiánytól is elpusztulhatnak. Ezért az agyban fellépő érkatasztrófa, az "agyi infarktus" visszafordíthatatlanabb következményekkel járhat, mint a szívizominfarktus, köznéven a szívinfarktus.
Az agy egyes részeiben nem megfelelő vérellátás következtében bekövetkezett oxigénhiány mértékétől függően megszűnnek az agy bizonyos funkciói. Ezt jelzik a szélütés tünetei is: a test egyes részeinek bénulása, beszéd- vagy látási zavarok, szédülés, a tájékozódási képesség elvesztése. A legrosszabb esetben a szélütés kómához és halálhoz is vezethet. Ezért a stroke bekövetkeztekor minden egyes perc számít, hiszen a késlekedés idegsejtek millióinak, valamint különböző agyterületek elhalásával járhat.
Az esetek egy részében a szélütés bizonyos előjelekkel érkezik, ilyen például az agyban jelentkező rövid (átlagosan 30 percig tartó) átmenti keringési zavar (TIA, tranziens iszkémiás attak). Ez ugyanolyan sürgősségi ellátást igényel, mint a szélütés. A már bekövetkezett szélütés tüneteiből következtetni lehet, hogy az agy mely része károsodott, ezért különösen fontos, hogy a veszélyeztetettek ismerjék és felismerjék ezeket, és a tünetekről mindenképpen tájékoztassák a kezelőorvost. Már a szélütés gyanúja esetén is azonnal mentőt kell hívni. Minél előbb – de legfeljebb három órán belül – kórházba kerül a beteg és megkezdődik a kezelése, annál nagyobb esélye van a túlélésre, és arra, hogy ne károsodjanak további agyfunkciók.
A szélütés tünetei nagyon sok fontos információval szolgálhatnak a kezelőorvosnak, hiszen ezek alapján lényegesen könnyebb behatárolni az agy érintett részét és megállapítani azt, hogy vajon melyik ér záródott el.
A kezelőorvos ezt követően megvizsgálja az életfunkciókat, az intézetben sürgős koponya CT-t (komputeres tomográfia) végeztet, elemzi a laboratóriumi vizsgálatok eredményeit, valamint agyi keringésjavító infúziós kezelést rendel.
Az agy vérellátását az ún. Doppler-ultrahang-berendezéssel vizsgálják, emellett az orvos MRI-t (mágneses rezonanciás vizsgálatot), mellkasi röntgent vagy szív-echocardiographiás vizsgálatot is kérhet. Az akut időszak után több esetben az agy ereinek vizsgálatára agyi érfestéses vizsgálatot (angiographiát) végeznek, ha olyan mértékű érszűkület gyanúja merül fel a nyaki ultrahangos vizsgálat során, amelyet meg kellene operálni.
A szélütésen átesett betegeket stroke intenzív részlegen (stroke-centrumban) látják el. A kezelés célja az elsődleges cél a komplikációk elkerülése és az életfunkciók fenntartása. Állandóan ellenőrzik a vérnyomást, a pulzust, az EKG-t, a vér oxigénellátottságát, és figyelik a szükséges laboreredményeket. A betegek folyadékpótlás céljából különböző infúziókat kapnak, melyek az agyi keringés helyreállítását és a károsodott agyszövetek regenerációját szolgáló gyógyszereket tartalmaznak. Annak érdekében, hogy az agyban, illetve a test más részeiben ne záródjon el több ér, az akut kezelés során véralvadásgátló szereket kap a beteg. Ha a stroke-ot vérrög okozta, és a beteg kezelése a kritikusnak tekintett három órán belül megkezdődik, annak feloldására thrombolitikus (vérrögoldó) gyógyszert adhatnak – ezek azonban agyvérzés esetén nem adhatók, mert fokozzák a további vérzés rizikóját. Néhány esetben sebészi beavatkozással távolítják el az elzáródást okozó vérrögöt, illetve az elzáródott eret ballonnal tágítják, és az újbóli elzáródást egy sztent beültetésével akadályozzák meg.
Echocardiografia
Az echocardiografia (ekhokardiográfiája) vagy "echo" a szív ultrahangvizsgálata, amely fájdalommentes, a röntgenvizsgálathoz hasonló, de sugárzás nélküli, ezért veszélytelen eljárás. A vizsgálat során az ultrahangvizsgálatokban használatos speciális gél alkalmazásával és kisméretű jelátalakító berendezés segítségével képernyőn jelenítik meg a szív üregrendszerét és a szívbillentyűket ábrázoló képet. Az orvos ennek alapján képes megállapítani a szív esetleges károsodását, és kimutatni azokat a szívben lévő vérrögöket, melyek leszakadása és továbbsodródása az agy felé felelőssé tehető a stroke kialakulásáért. A szív ultrahangos vizsgálatának több módszere létezik, mint pl. a Doppler- vagy stresszultrahang vizsgálat.
Doppler-ultrahangvizsgálat
Az agyat ellátó ütőerek Doppler-ultrahang módszerrel történő vizsgálata során lehetőség mutatkozik egyrészt a véráramlás esetleges megváltozásának, másrészt a nyaki verőerek szűkületének kimutatására. A színes képet adó Doppler-vizsgálat segítségével jobban követhető a vér áramlása, mint az általában fekete-fehér képet adó ultrahangvizsgálat.
Angiographia
Az angiographia (angiográfia, érfestéses vizsgálat) olyan röntgenvizsgálat, melynek során az érbe vezethető katéter és kontrasztanyag segítségével mutatják ki a szív és az egyes erek (pl. aorta, a szív koszorúerei és artériái) méretét, alakját és szűkületeit. Ennek megfelelően beszélhetünk szív- és agyi angiogaphiáról. Az angiographia segítségével kimutathatók a szívet és az agyat ellátó verőerek, valamint a koponyán belüli agyállományt ellátó erek szűkületei, illetve az azt okozó felrakódások és elzáródások. Ez a vizsgálat segít annak megállapításában, hogy a beteget fenyegeti-e szívinfarktus vagy újabb agyi érkatasztrófa. A vizsgálat meghatározza, hogy mely érterületeken lehet érsebészeti műtétet vagy értágító beavatkozást végezni.