Itt a nyár! Az örömünknél csak a gondunk nagyobb: hogyan tudunk a család minden tagja számára kikapcsolódást, regenerálódást biztosítani? Kavarognak a kérdések: mennyi szabadságunk van, milyen anyagi keretből gazdálkodhatunk, mi lesz a gyerekekkel, hogyan szervezhetünk nekik értelmes, tartalmas vakációt? Lesz-e közös családi nyaralás, sikerül-e végre élményszerző utazásra is elindulni? Néhány jó tanácsot, nyári „útravalót” gyűjtöttünk össze, hogy - ha összejön -, legalább az elkerülhető kellemetlenségek ne rontsák el a család nyarát!
A teljes látásvesztés egyik leggyakoribb oka a veleszületett vagy szerzett szürkehályog, a szemlencse elhomályosodása (cataracta). A folyamat során a beteg szemlencséje elhomályosodik, elszürkül, a látása pedig egyre bizonytalanabbá válik, gyengül, mintha vízfüggönyön nézne keresztül (ezért kapta a betegség a tudományos nevét, a „vízesés” jelentésű, görög eredetű cataracta szóból).
szurkehalyog1
A hosszú tél alaposan megviselte szervezetünket, sokunkon látható is a vitaminhiány, és nagyon vágyunk már a friss, tavaszi ízekre. Néhány olyan, erdőn-mezőn és a ház körül is megtalálható növényre hívjuk fel a figyelmet, amelyből nemcsak jótékony hatású gyógytea, hanem üde ízű ételféleség is készíthető.
Az Országos Mentőszolgálat Alapítvány a Nagy Elsősegély Teszt keretében ezer embert kérdezett meg alapvető egészséggel kapcsolatos tudnivalókról. Vannak kérdések, amelyekre szinte mindenki helyesen válaszolt, ám sok esetben egyáltalán nem tudjuk, mi az azonnali szakszerű teendő.
Glosszaírók, humoristák is megirigyelhették, annyi olvasója volt, olyan sok mosolyt fakasztott állandó rovatával és előadásaival. Pedig a legendás hírű dr. Veres Pál nem író és nem előadóművész volt, hanem tanár, újságíró és (érett felnőttként doktori diplomát szerezve) egy olyan orvos, aki legfőbb céljának a tabuk döntögetését, a fiatalok szexuális felvilágosítását tartotta.
Kevés olyan betegség van, amelyiket annyi tévhit övezne, mint az epilepsziát. Ez is egyik oka, hogy a betegek és családtagjaik nem szívesen beszélnek róla. Pedig a betegség egyáltalán nem ritka: körülbelül minden századik gyermeknél és kétszázadik felnőttnél diagnosztizálták, és a becslések szerint a megbetegedés enyhébb, csak átmeneti rosszullétet okozó formája jóval gyakrabban fordulhat elő.