Navigáció
Poll
Tartalom megosztás
A gyermek első mellre tétele általában a szülést követő első 6-12 órában történik. Régebben volt, hogy akár 1 napig sem kapott anyatejet az újszülött, mostanában pedig egyes szemléletek szerint már a szülőszobán megpróbálják a szoptatást, általában kevés sikerrel. Az érett újszülöttnek jó szopóreflexe van, de az anyatej még alig választódott el, így csak az anya-gyermek kapcsolat indulása szempontjából van jelentősége ennek a "gyakorlásnak", igazán táplálkozásnak nem nevezhető.
A továbbiakban azonban minden kis mennyiségű anyatejnek is jelentősége van, hiszen az újszülött gyomra, bélrendszere ekkor tanulja a tápanyagok feldolgozását, s erre mi sem alkalmasabb, mint egy olyan optimális összetételű, fehérje- és zsírdús folyadék, amely attól az egyéntől származik, akivel addig 9 hónapot szorosan együtt töltött. Az anyai mellnek viszont serkentő ingert jelent a szopás, hogy még további anyatejet termeljen. Az anyai szervezet "tudja", hogy mennyi, milyen összetételű tejre van szüksége a gyermekének, ezért az első élethónapokban szinte semmilyen mesterséges kiegészítésre nincs szüksége az újszülöttnek.
------------------------------------------------------HIRDETÉS------------------------------------------- 
Légkeveréses Halogén Főzőkészülék:
38 800 Ft HELYETT 15 990 Ft!
Akár zsír vagy olaj nélkül is süthetünk benne. Füst- és szagmentes!
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egy másik fontos kérdés, hogy mennyi időnként szoptassuk a csecsemőket. A régi, poroszos elv a 3, majd később 4 óránkénti etetést tartotta helyesnek. De ez a gyakorlatban nem így működik! A baba nem óra, amit be lehet állítani, hogy pontosan 3 óra múlva sírjon az ennivalóért, s a mamának is akadhat egyszeregyszer dolga. Ha jobban jól lakott a csecsemő az előző szopásnál, biztosan tovább is kibírja, s ha kevesebbet evett, hamarabb követeli az adagját. Ez megint kettőjükön múlik: az anyai tejtermelésen és a gyermek étvágyán, tápanyag-felhasználásán. Azt azonban soha, senki nem tartotta helyesnek, hogy a csecsemő bármiért is sírjon (pl. fájdalom, meleg, fázás, orrdugulás, stb.), azonnal csak a szoptatást válasszuk, mint megoldást.
A szopást és a szoptatást is meg kell tanulni! Mostanában a védőnők, valamint erre alkalmas tájékoztató könyvek, füzetek tanítják az édesanyákat a szoptatáskori helyes fekvésre, elhelyezkedésre, hogy kell a babát tartani, a mellbimbót a szájába adni úgy, hogy közben a csecsemő levegőt is kapjon. Valószínűleg az első próbálkozások sikertelensége veszi el néhány anyuka kedvét a szoptatástól, s könnyebbnek találja az üvegből való etetést.
A babának ugyan van szopóreflexe, de azért neki is tanulnia kell az alkalmazkodást, a szívásnyelés összehangolását, stb. Nem is beszélve az éretlen, vagy idegrendszeri sérült gyermekekről, akiknek egy része biztosan nem tud szopni. Problémát okozhat még az ajak, a szájüreg, a nyelőcső fejlődési rendellenessége (nyúlajak, farkastorok, nyelőcső elzáródás), ami anatómiai akadálya a szopásnak.
Sok anyuka dilemmája, hogy nem elég, vagy nem jó az ő teje a gyermeknek. Az anyák kb. 1%-ánál fordul elő olyan hormonális eltérés, ami miatt nem termelődik megfelelő mennyiségű anyatej, így tényleg kénytelen tápszeres pótláshoz folyamodni. Kellő türelemmel és kitartással a többi 99% szoptathat, csak megfelelő mennyiségű folyadékot kell az anyának elfogyasztania.
Az anyatej összetétele más egy 3 napos újszülött és egy 3 hónapos csecsemő esetében. A 3 naposnál egész kis mennyiségben sokkal több fehérje és zsír van, így szemre sűrűbbnek is tűnik az anyatej, míg a 3 hónaposnál már a megfelelő folyadékpótlást is biztosítja az anyatej, ezért hígabb. Az sem mindegy, hogy a szopás előtti tejet vizsgáljuk, vagy amit a jóllakott baba a mellben hagyott, s lefejtük. Ez utóbbi "vizesnek" látszik, ennek ellenére nagyon jó a biológiai értéke. Emiatt nem szabad a szoptatást abbahagyni!
Másik gond a mellbimbó alakja: ha befelé forduló, szintén nehézséget okozhat a szoptatásnál. Ezt is meg lehet tanulni kiemelni, vagy bimbóvédő használatával a problémát áthidalni. Ajánlatos a bimbót már terhesség alatt megerősíteni, hogy szoptatáskor berepedések ne keletkezzenek rajta.
Ritkán, de sajnos néha arra kényszerülünk, hogy eltiltsuk az anyát a szoptatástól. Ennek oka lehet az anya, vagy a gyermek betegsége. Amennyiben az anya tbc-s, AIDS-es, nem szoptathat. Speciális pszichés problémák jelentkezhetnek a szoptatási periódusban az anyánál (laktációs pszichózis), ekkor is azonnal el kell választani a gyermeket, tápszerrel táplálni, az anya pedig gyógyszerszedésre, pszichiátriai kezelésre szorul. Mellgyulladás esetén csak átmenetileg kell felfüggeszteni a szoptatást, s fejni a tejet, a gyulladás lezajlását követően ismét szophat a baba.
A gyermek bizonyos ritka anyagcsere-betegsége esetén szükséges az anyatej helyett speciális tápszer fogyasztása. Anyatejre nincs allergia, csak az anya által elfogyasztott ételekből az anyatejbe jutó anyagokra. Ezért a gyermek allergiás jellegű tünetei esetén nem a szopást kell felfüggeszteni, hanem az anyai diétát szükséges úgy megválasztani, hogy a panaszok megszűnjenek.
A szoptatás hosszú távra is egészségesebb életet biztosít a babának és a jó anyagyerek kapcsolat megalapozója lehet. Azt is megfigyelték, hogy azon nőknél, akik szoptattak, ritkábban alakult ki mellrák, mint azoknál, akik nem tették ezt. A szoptatásnak tehát minden szempontból sok előnye van mind az anyának, mind a babának.
| Ossza meg: |
| Kövessen minket: |
|
