Ha egy nő a mellében rendellenességet, fájdalmat vagy netalán csomót észlel, legelőször az emlőrák rémképe jelenik meg előtte. Ez természetes is, hiszen az emlőrák közismerten a nők egyik leggyakoribb daganatos megbetegedése. Figyelemre méltó tény, hogy minden negyedik nőnek van valamilyen, emlővel kapcsolatos panasza vagy tünete. Szerencsére ezeknek csak kis részét képezik a rosszindulatú megbetegedések, az esetek túlnyomó részében jóindulatú elváltozásokról van szó.
A női mellben leggyakrabban előforduló, jóindulatúnak mondható megbetegedés a fibrocisztás masztopátia, amelyet krónikus cisztás emlőgyulladásnak is szoktak nevezni. Ez a jelenség tünetmentes is lehet. Ilyenkor véletlenül vagy tudatos önvizsgálat kapcsán fedezik fel, kis, tapintható csomó formájában, legtöbbször azonban nyomásérzékenység vagy spontán is észlelt fájdalom hívja fel rá a figyelmet.
A betegség lényege az emlőhám jóindulatú elváltozása, szemölcsszerű burjánzása, a kötőszövet felszaporodása, az emlőcsatornácskák falán lévő hám megvastagodása. Különösen jellemző a kisebb-nagyobb ciszták előfordulása, és időnként az emlőbimbók is váladékoznak. A folyamat általában a 30-50 év közötti, még menopauza előtt álló nőkön jelentkezik. Gyakran mindkét emlőben észlelni lehet a tapintható csomókat. Menstruáció előtt általában fokozódik a fájdalomérzet, sőt ilyenkor a ciszták is növekedhetnek.
Maga a megbetegedés nem rosszindulatú, de hámburjánzással járó típusai hajlamosítanak a rákképződésre. Ezért a krónikus cisztás emlőgyulladás fokozott onkológiai ellenőrzést igényel. Ha a fibrocisztás emlőben kifejezetten tömött tapintású duzzanatot érzékelnek, azt mindaddig rákos állapotnak tartják, míg sebészi mintavétel után elvégzett szövettani vizsgálat az ellenkezőjét nem bizonyítja. A vizsgálat egyszerű helyi érzéstelenítés után elvégezhető; a cisztának tűnő képletből tartalmának leszívása után sejtvizsgálatot is végeznek. Rendszeres ellenőrzéseken túlmenően ez az elváltozás legtöbbször semmilyen kezelést nem igényel.
A fájdalmak elkerülésére, megelőzésére tanácsos a melleket óvni a sérülésektől, ezért tanácsolják a viszonylagos védelmet nyújtó melltartó állandó viselését. Igen elvétve fordulnak elő olyan súlyos panaszok, amelyek miatt gyógyszeres kezelést kellene alkalmazni. Egyes vélemények szerint a koffeinnek provokáló hatása van ebben a kórképben. Annak ellenére, hogy ez még koránt sincs bebizonyítva, a nők egy része javulásról számolt be koffeintartalmú ételek (kávé, tea, csokoládé) elhagyása után.
Tapintható csomóként észlelhető az emlő leggyakoribb jóindulatú daganata, a fibroadenoma (rostos elemeket is tartalmazó, mirigyhámból kiinduló jóindulatú daganat) is. Legtöbbször véletlenül fedezik fel. Ez kemény tapintatú, általában 1-5 cm nagyságú elváltozás, környezetétől jól elkülönül, attól elmozdítható.
Rendszerint a fiatal nők betegsége, már a pubertás után, a tizenéves korban kialakul. Néha több csomó tapintható, akár egyszerre mindkét emlőben is észlelhető. Kezelését és egyben végleges megoldását az ambulánsán, helyi érzéstelenítésben végzett műtét jelenti. Természetesen elengedhetetlen a szövettani vizsgálat is.
Lényegesen ritkább az előzőnél a zsírelhalás, amely leginkább az emlő sérülése után alakul ki. A bőr és az emlőbimbó behúzottságát okozhatja, és bizonytalan szövettömörülésként tapintható. Az emlőráktól való biztos elkülönítésére szükséges a károsodott szövetrész eltávolítása és gondos szövettani vizsgálata.
Szoptatáskor gyakran észlelhető gyulladt, fájdalmas terület az emlőkben, amely később tályoggá alakulhat. Kezdetben a betegség jól megválasztott antibiotikumokkal még visszafordítható. Ha azonban a tályog már kialakult, a szoptatás abbahagyására és a tályog sebészi feltárására van szükség. Feltétlenül szükséges a gyulladt terület kimetszése és alapos szövettani vizsgálata amennyiben az emlőtályog nem szoptató nőnél jelentkezik, mert előfordulhat, hogy a panaszokért gyulladásos tüneteket provokáló emlőrák a felelős.
Érdemes külön is foglalkozni egy egyszerű tünettel, az emlőfájdalommal. Valójában ez a 30-50 éves kor közötti nők leggyakoribb, legáltalánosabb panasza. Statisztikai adatok szerint a nők több mint 50%-a jelzi ezt a problémát. Az emlőfájdalom legtöbbször csak jóindulatú tünet, amit az is mutat, hogy a fájdalom arányosan csökken az orvos ráfordított idejének nagyságával.
Majdnem minden nő panaszkodik emlőfájdalomról a menstruáció előtti napokban. Általában akkor fordulnak orvoshoz, ha a panasz nem a menstruációs ciklus megszokott idejében jelentkezik, vagy a ciklustól függetlenül is tartósan fennáll. A fájdalmas emlő és a menstruációs ciklus kapcsolatából hormonális okokra lehet következtetni. Menopauza után nagyon óvatosan kell értékelni az emlőpanaszokat, mert lehet, hogy azok nem is az emlővel, hanem esetleg a mellkasfalat alkotó izomzattal, bordákkal vagy nemritkán szívbetegséggel függenek össze.
Előfordul, hogy sérülés, zúzódás a fájdalom oka, de ennek legtöbbször szemmel látható jele is van. A nem magyarázható, különösen a menopauza után jelentkező emlőfájdalom esetén sokszor szövettani vizsgálat is szükséges rosszindulatú voltának kizárására.
Az érzékeny emlőt tapintva gyakran ciszta észlelhető, amelynek leszívása után a fájdalom megszűnik. Ha a leszívott folyadék véres, vagy a ciszta hamar újratelítődik, a ciszta falából kiinduló rosszindulatú daganatra is kell gondolni.
Általában jóindulatú jelenség az emlőbimbó váladékozása. A rosszindulatú emlődaganatoknak csak kevesebb mint 10%-a származik emlőbimbókból. Különös odafigyelést a sávos, véres váladék jelentkezése igényel. Ezt rendszerint a tejcsatornákból kiinduló, kicsi, jóindulatú daganat okozza, de ugyanilyen váladékozás észlelhető emlőrákok esetén is. Ilyenkor onkológiai vizsgálatra van szükség; különösen fontos ez menopauza körüli nők esetén.
Elég gyakori tünet, hogy nem szoptató nőknél is tejcsorgás jelentkezik. Ez vagy közvetlenül észlelhető, vagy pedig csak az emlőbimbó összepréselésekor tapasztalható. A tejcsorgás lehet fiziológiás is, például a mellbimbó ismételt érintése, ingerlése, szexuális stimulusa is kiválthatja. Számos gyógyszer, mint például fogamzásgátlók, bizonyos nyugtatók vagy depresszióellenes szerek szintén provokálhatják a tejfolyást.
Észlelésekor minden esetben fontos specialistához, nőgyógyászhoz vagy hormonális megbetegedésekkel foglalkozó endokrinológushoz fordulni, mivel az indokolatlan tejelválasztásért számos esetben az agyalapi mirigy működési zavara, esetleg daganatos megbetegedése lehet a felelős.
Veleszületett jóindulatú anomáliák, fejlődési rendellenességek is panaszokat okozhatnak. Ezek a panaszok inkább kozmetikai, esztétikai jellegűek, azonban komoly pszichés problémákat is eredményezhetnek. Ilyen lehet, ha valakinek rendkívül fejletlenek a mellei, vagy ha azok jelentékenyen megnagyobbodtak. Hasonló problémát okoz, ha a mellek aszimmetrikusak, vagyis a kétoldali emlők egymáshoz képest mind formájukban, mind nagyságukban lényeges eltérést mutatnak. Nem ritka, hogy a hónaljtól kiindulva szám feletti emlőbimbók tapasztalhatók. Mindezek szerencsére kisebb-nagyobb plasztikai műtéttel orvosolhatók.
Bár a korábbiakban felsorolt elváltozások általában jóindulatúak, észlelésükkor mindenképpen tanácsos orvoshoz fordulni, mert rosszindulatú jellegüket csak gondos orvosi ellenőrzéssel, nemritkán szövettani vizsgálattal lehet kizárni. Mielőbbi felismerésüket elősegíti az emlő havonkénti önvizsgálata és a rendszeres orvosi szűrővizsgálat.
szülész-nőgyógyász szakorvos